Faust blogja - mily meglepő

Finale

2011-04-08T03:34:00.002+02:00

Többet itt nem. Folytatás alant.

Poszt-Sziget poszt

2010-08-16T15:36:00.003+02:00

A Sziget még mindig egy mocskos, gusztustalan, undorító hely, mocskos, gusztustalan, unodrító emberekkel.

Állítólag ez Európa legjobb fesztiválja, bele sem merek gondolni, milyen lehet a többi. De akik ezt állítják, gondolom még nem jártak a Volton.

De amiért kimentem, durvára megérte.

Már nem az eredeti felállás, lelkükben égő tűz helyett már csuklóból kiráznak egy koncertet, csúnyán elhíztak, és pofátlanul csak egy órát játszanak...de az valami leírhatatlan, hogy az az egy óra milyen.

Elképesztő.

A Fear Factory még mindig a top 2 tagja, és 10 év múlva is az lesz. Csak reménykedni tudok, hogy nem kell megint 4 évet várnom rájuk.

Tibes - Minden nap ünnep

2010-08-03T17:41:00.006+02:00

Ó jeáh, megvan az első Faust coop-os videóklip is, méghozzá hipháp témában.

Mint tudjuk nagyon közel áll a szívemhez a műfaj, ennek ellenére nagyon szívesen segítettem Mukinak és Tibesnek. Értékelni nem értékelek, just watch.

100. post, tyjíííh.

Videó-operatőr

2010-07-03T21:13:00.002+02:00

"Málics Gábor mozgóképgyártó videó-műsorkészítő tanulmányait a Teleschola Televíziós Iskolában befejezte, s elegett tett az 1993. évi LXXVI. törvény 12§-a értelmében az Országos Képzési Jegyzékben meghatározott, 52 1842 02 azonosító számú mozgóképgyártó video-műsorkészítő szakképesítés vizsgakövetelményeinek. ezen belül nevezett videó-operatőr tevékenység végzésére szakosodott."

Ezen sorok állnak az oklevélben, amit a bizonyítvány mellé kaptam.

Igen. Faust megcsinálta.

A vizsgán várakozáson felül teljesítettem (szemszög kérdése persze), ám azon túl, hogy elvégeztem az iskolát, megszereztem a szakmát bizonyító okiratot, van egy dolog, ami miatt méginkább büszke vagyok magamra, és amire a legkevésbé sem számítottam.

A vizsgabizottság, és a tanárok odavoltak a vizsgafilmemért, amire nem igazán számítottam, hiszen nekem nem tetszik túlzottan. Az évfolyam legjobbjai közé tartozik. Nálam az a büszkeség forrása, hogy egy olyan tanár írt róla pozitív kritikát, és erősített meg tehetségemben, aki az egyetlen olyan tanár, akinek filmes/dramaturgiai szempontból adok a véleményére, és akiről utoljára gondoltam volna, hogy megteszi ezt. Ennek számos oka van, nem részletezném, így is nyáltól és ondótól csöpög a poszt.

De azért megörökítem virtuálisan az említett sorokat, amiknek hatására rendkívól megnőtt az önbizalmam:

"A vizsgázó kisjátékfilmje bár egy nagyobb elképzelés részlete, remek képet ad arról, hogy az operatőr szakos hallgató az iskola követelményeit meghaladóan tett szert a filmdramaturgiai eszközrendszernek a tartalom, a nézői hatás kiváltásának szolgálatában. Jó világítás, szép fények, pontos vágások, vágásirányok jellemzik a keretes szerkezetben megjelenített, már-már alvilági történet filmezését. Kifejezetten jónak tartottuk a zeneválasztást, és egyáltalán nyilvánvaló, hogy a hallgató birtokában van egyfajta filmi nyelvnek. Ennek köszönhetően a nézőben képes feszültséget kelteni, s azt fenntartani. Az összteljesítményt rontja, hogy a dialógok halkan szólnak. Figyelmeztetnünk kell arra is, hogy ebben a műfajban aligha lehet érvényesülni olyan hiányos dokumentációval, amit a vizsgázó a film mellé beadott. Nem írt szinopszist, nem állapítható meg, ki írta az irodalmi forgatókönyvet, a technikai forgatókönyvben részben kitöltetlenek a technikai részek, ami lehetetlenné teszi egy nagyobb stáb tagjainak együttműködését. Összeségében azonban gratulálunk!"

Vizsgafilm értékelése: 77% (80%-ból).

Elolvadok.

Shining Vuvuzela

2010-06-22T00:56:00.003+02:00

Heeeeeeere's Vuuuvuuuuu!

Halálos.

Mortálkámbet?

2010-06-09T16:12:00.000+02:00

Mégis mi a jó kurva isten fasza ez? A szentségtörés ehhez képest bakfitty.

A Nyomorultak

2010-05-30T22:03:00.002+02:00

Péntek délután felszállok a 3-as metróra. Ahogy belépek a dupla kapun, megcsavarja az orrom egy gusztustalan szag, amit még általános iksola technika óráról jól ismerek.

Éppen ülnék le, amikor ismét megcsapja az orromat, sokkal erősebben. Lenézek. Egy 18-19 éves, fekete kamubőr ruhás cigánysrác (kövezzetek meg akkor is leírom) rácuppan egy, a belső zsebéből kilógó nejlonzacsira.

Hát persze, a jó öreg szipu, a jó öreg technocol.

Gyorsan arrébb is megyek, hiszen alapból a szagtól nem lehetett megmaradni, plusz elég aggresszív volt az illető tekintete. Ahogy körbenézek, mindegyik utas méla undorral tekint rá.

Aztán egyszer csak elkezd folyni az orra. Hangosan kér mindenkitől zsebkendőt, senki felé sem néz. Íg emgy ez 3 percen keresztül. Aztán...feláll egy szakadt, pálesztől bűzlő, igazi Blaha Lujza téri koldus punk, és ad neki egyet, majd leszáll.

Van egy olyan érzésem, hogy ha éppen nem utazik velünk a pánkznétdeeed pólós jellemfigura, még ma is folyik az orra szegény kivetettnek.

Érdekes dolog ez, ennyire érzéketlen lenne a társadalom? Ez most önkritika is, hiszen felőlem akár ott helyben megdögölhetett volna a saját ragasztós taknyában, egy hajszálnyi sajnálatot nem éreztem volna.

És egy, hasonlóan lecsúszott figura segíti ki. Vagy saját élményéből adódóan esett meg rajta a szíve, vagy ez egy kölcsönös tett, amit csak a nyomorultak tesznek meg egymással. Érdekes volt látni az öregasszonyok, diplomaták, plázamajmok, külföldiek, és -van egy sejtésem-a saját arcomat is az eset láttán.

Nem mindennapi élmény volt.

Szortírozás - Dénes vizsgafilmje

2010-05-26T22:28:00.002+02:00

Elkészült Dénes kolléga vizsgafilmje, melyben, bár a rendező úr utasításai és a technikai háttér hiánya miatt elég amatőr módon operatőrködtem. Vérpléd fanoknak kötelező darab!

Nyomik - a szerelem átka

2010-05-18T23:13:00.002+02:00

Segedelmemmel (fényképeztem és ötleteltem picit) elkészült életem értelmének első, és nem utolsó gyurmafilmje. Kis tanítgatás után a vágás is az ő érdeme, így más dolgom nincs, mint posztolni, és filózni, hogy én mit is akarok kihozni a témából - már régóta akarok Faust-féle gyurmafilmet!

Csontpóker próba - vizsgafilm edition

2010-05-15T22:24:00.007+02:00

Nos igen. Már megint a polírozgatás, technikai balfaszkodás, újdonság felmutatása helyett. Just as usual.

Mivel a vizsgafilmem forgatását elmosta az eső, és szorított a határidő, úgydöntöttem, picit megnyisszantom a Csontpóker próbafilmecskét, alápakolok zenét, némi hangeffektet, csiszolgatok a hangon, sötöbö, és beadom. A renderelés végéig egészen jól ment a dolog, de hajnali 4-kor a dvd íróm úgy döntött, hogy aludni térek.

Még szerencse, hogy kaptunk plusz két hetet. Megmutatom az igazgatónak a csiszolt változatot, és ha bejövős a cucc, beadom -ha nem, újraforgatom. Az eredeti vizsgafilm koncepciómhoz ugyanis tartósan napsütésre lenne szükség - és olybá tűnik, az elkövetkezendő egy-másfél hónapban nem sok részünk lesz ilyesmiben.

It can't rain all the time. De azért szorít az idő. Ha meg tudom oldani a kéglit, Csontpóker chop-o (érted, csapó, muahahahhahah, brühühühü, jííhihihihihii) kettő következik, hiszen úgyis újraforgatjuk a már meglévő jeleneteket is. Az utólagos vágásnál rájöttem, hogy elégedetlen vagyok a mostani cuccal, és ez csak motivál. Bezony!

Tehát majd meglátjuk. Mindenesetre feltoltam a netre az új változatot, CSAK NEKTEK. Újdonságot nagyon ne tessék várni tőle, de azért jólesne, ha megosztanátok Vélem, mennyire illik a zene, példának okáért. Elvileg a kontraszton/fényerőn is állítgattam, de ezt a konvertálás nem vette figyelembe, eszem a zuzáját.

Jútúbos hádés megtekintésért katt ide.

Csontpóker próba - vizsgafilm edition from Málics Gábor on Vimeo.

Final Exit

2010-05-07T01:01:00.004+02:00

"It's quite an experience
to hold the hand of someone
as they move
from living to dead."

"Final Exit...
The practicalities
of self-deliverance"

Your Life no longer has any value
Let them tell you what your own life is worth
There is no compassion as life fades away
This self deliverance the choice you have made
Contemplate your last breath
As you see the face of death
Contemplate your last breath
Breath, slowly breath
Goodbye
The pain in your life I cannot perceive
Crimes of humanity I see and believe
Contemplate your last breath
As you see the face of death
Contemplate your last breath
Breath, slowly breath
Goodbye
Like the knife that cuts through me
Stabbing uncertainty
It bleeds my life I know
Draining my heart my soul...
Contemplate your last breath
Breath, slowly breath
Goodbye
Goodbye

A nagy fogás - Öcsi koma vizsgafilmje

2010-05-06T16:25:00.003+02:00

Kedd este leutaztunk Öcsi kollégához (a.k.a Kiss Ernő) Dénessel, hogy leforgassuk az vizsgafilmjét. Éjfélkor (!) áltunk neki megbeszélni, mi is lesz a téma(!!), és kezdtünk el egy forgatókönyvet, ami nem lett befejezve(!!!). Fél 3-kor készült el az első snitt (Dénes felébred), délben az utolsót (Dénes mérgesen eltolat). Délután 2-kor elkezdtem megvágni, este 7-kor befejeztem. És lőn, kész lett Öcsike vizsgafilmje! Vágási és egyéb hibák tömkelegével, de kész. Nézzétek meg, fejtsétek ki véleményeteket, milyen kisfilmet alkottunk a 38 órás fennlét alatt (a forgatás előtt csirkével tömtem a jónépet). Színészkedés, operatőrködés (helyenként), vágás...ez a fajta mindenesség nem lesz kenyerem, úgy érzem.

Mielőtt megnéznétek, egy perces néma gyászszünettel adózzunk a szerencsétlen keszeg emlékének, aki feláldozta magát 3 fiatal srác agyalágyultsága miatt (igazából Déns mellkasának b*sztam azért purcant ki). Gyászszünet.

Hogy az én vizsgafilmem? Még fingom nincs, de jövő hét péntek a határidő. Olléé.

A Nagy Fogás from Újváry Dénes on Vimeo.

Világvége

2010-05-03T23:03:00.004+02:00

Ehhez semmit nem kell hozzáfűznöm, csak képzeljétek el a fejemet, amikor először megláttam.

De, mégis van valami, Karády őrmester után szabadon, a végét kicsit megtoldva.

Hogy az a Balatonberényben napvilágott látott, sikoltozásokba öltöztetett, ködmönbe bújtatott, rézhasú, nagyfejű, szultán udvarát megjárt, csősz kunyhóban elrejtett, pikkely páncélt hordó, fafogú, rázfűrésszel megsebzett, bronztérdű, repedtsarkú, büdös szájú, ritkafogú, csempeszobában felneveltetett, mocskos tetves rabló Mari néni baszná teherbe az összes majmot, aki ilyet mer "alkotni". Szégyen, és gyalázat.

Mozifanatikusok éjszakája

2010-04-25T00:25:00.004+02:00

Ásszonkámmal péntek este elmentünk erre a bizonyos éjszakára. 2200 forint volt a karszalag, aztán 18:00-06:00-ig amennyi film belefér. Bőven megéri, ha azt nézzük, hogy 1200 alatt nehezen jutsz be akár egy filmre is. Persze cserébe volt sorbanállás és tömegverekedés a jó helyekért a Westend mozikomplexumában (báff), de ügyik voltunk: 5 filmből 5-öt kiváló helyen (majdnem leghátul, lépcső melletti székeken) néztünk meg.

Habár nagyon ki voltam tikkadva (én nyitottam reggel 7-kor a KFC Allee nevezetű éttermet, ha valamelyikőtök arra járt volna), és ismét rájöttem, hogy az összes előnyével szemben is inkább otthon filmezek (sok marha, nem elég, hogy végigpofázzák az egész filmet, még feállva, üvöltözve tapsolnak is a film közepén, mint az idióta amerikaiak), azért nagyon élveztem az éjszakát, és bár a kínálat elég...szegényes volt, kihoztuk belőle a maximumot. Lássuk is, mit is láttunk!

1. Így neveld a sárkányodat! (How to train your dragon)

Az előzetes alapján aranyos, de a szokásos butácska animációs filmre számítottam. Hát hatalmasat csalódtam, de pozitív irányban. Annyira kurva jó ez a mesefilm, hogy az valami elképesztő. A történet jópofa, a karakterek ötletesek (főleg a sárkányok), a látvány és a zene is hibátlan. És a főszereplő Éjfúria, azaz Fogatlan...egy szót nem szól, de lepipálja az elmúlt 10 év összes hűdenagyonvicces animációs film karakterét, egyedül Szamár és a Csizmás kandúr marad mellette. Egyszerűen imádnivaló az egész, kövezzetek meg.

9/10

2. [REC] 2

A tapsgenerátor film. Tiszta ideg voltam.

Az első részt nemrég pótoltam, és bár nem rengette meg a filmművészettel kapcsolatos nézeteimet, szórakoztatónak találtam. A folytatás az első rész végénél kezdődik, egy csapat kommandós tör be a karantén alatt tartott épületbe, egy doktor kíséretében, akiről később kiderül, hogy nem is doktor, hanem egy pap.

Igazából semmit nem újít a film magához képest, a felturbózott látványon kívül (kínosan ügyeltek mindenre, nagyon szép a fényképezés) annyi a különbség hogy lőnek benne, és az első rész végén megszellőztetett vallásos hátteret kibontották - na de hogyan. Egy az egyben Ördögűző nyúlás, ráadásul a pofátlanabb fajtából, néhol már fájt a dolog. Ennek ellenére a film pörög, mint a búgócsiga, méghozzá dícséretes módon, egy pillanat megállás nincs.

Összeségében ugyanaz, mint az első résznél: roppant hangulatos, ízletesen tálalt tucathorror, mely egy-két ijesztés mellett inkább a néző szemeltakarását hivatott előidézni. ha nem várunk tőle sokat, jól szórakozhatunk,de ha lesz harmadik rész, nem ártana belevinni valami mást is.

7/10

3. District 9

Igen, még csak most néztem meg.

Neill Blomkamp filmjéről sokmindent hallottam már, de arany középutat tükröző véleményt nem nagyon. Valaki nézhetetlen mocsoknak, valaki zseniális alapműnek tartja. Lelkük rajta.

Nem döngölt a padlóba a movie, és bevallom, belátható időn belül nem is nézném újra, viszont jó alkotás, ennek ellenére. A sztori az utolsó 20 percig nagyon tetszik, utána beindul az amerikai 'legyen már valami darálás is mert anélkül nem film a film" mentalitás, ami nálam tönkrevágta az egész élményt. Viszont addig tökéletes-lenne, ha nem az utóbbi évek legunszimpatikusabb protagonistáját kapnánk a nyakunkba. Oké, hogy Van de Merwe karaktere kicsit teszetosza idiótaként jellemezhető, de Sharlto Copley állandó fuckolástól (ill. fockolás, ha pontosak akarunk lenni) és a színtelen-szagtalan játékától falnak mentem.

És a fényképezés...a híradós hatás rendben van, de ez a "annyit vágunk 1 perc alatt amennyi belefér" egy idő után bántja a néző szemét, nekem konkrétan bedurrant a film alatt, pedig nem ez volt az első mozimaratonom. Szörnyű néhol. Mindezek ellenére imponáló alkotás, elég komoly mondanivalóval.

7/10

4. Minden kút Rómába vezet (When in Rome)

Másfél óra borzalom. Komolyan, a romantikus vígjáték műfajának legalja, pedig nem magas a léc. Nem is vesztegetem rá a szót. Csak a közepén lévő kb. 10 perces blackoutom miatt:

2/10

5. Kecskebűvölők (The Man Who Stares At Goats)

Nem is tudtam, mit vártam a filmtől, de nem azt, amit kaptam. Az biztos, hogy érdekes.

Őszinte leszek, fogalmam nincs, miről is szól a film. Már eléggé ködös volt az agyam, és pont egy kicsi odafigyelést igénylő filmet raktunk a lista végére. Irak, parafenoménok, jedik, Al-kaida, mivan?

A műfaj eléggé bekategorizálhatatlan számomra, leginkább valami művészbeütésű vígjáték illene rá. A színészeknek (George Clooney, Ewan McGregor, Jeff Bridges, Kevin Spacey, Stephen Lang) jutalomjáték a film, zseniálisak az első másodperctől az utolsóig. A poénok és a párbeszédek jól megírtak, de nekem valahogy az egész a levegőben lóg. Meg fogom nézni mégegyszer, ha megérkezik az nCore tékába, addig is:

6,5/10

Tovább nem bírtuk. Tervbe volt véve a Végső Állomás 3D, de nem érkezett meg időben a kópia. Mintha premier film lenne, holott kb. fél éve adják. Gratulálok.

Találkozunk jövőre, vesztendpálász!

Vérpléd trailer

2010-04-19T19:29:00.002+02:00

Dénes kolléga ismét megmutatta, hogy nem normális. De hangulatos lett! :)

David, you're a genious. Seriously.

Felhívás keringőre

2010-04-16T22:05:00.003+02:00

Méghozzá két felvonásban.

Hús, a Vaskúti Kriminál üzenete:
- álmomban angol könyvtárban voltam
- és ki lehetett kölcsönözni
- a vérpléd tetralógiát vhs-en
- vhs-e, jeah

Itt az ideje, hogy komolyan elkezdjek gondolkodni a folytatásokon. Mesi és "A Helyzet" Dénes már élesítve, két rész (egy folytatás, és egy előzmény) nagyjából megtervezve. Csak idő kérdése. Be patient.

Take two.

Ezúton jelezném Májkinak és a Húsnak, hogy ha nem szerepelnek egy részben, análfűrésszel megyek nektek. Az előzmény tökéletesnek tűnik. Csak legyetek egyszer a fűvárosban.

Kimaradt próbajelenet és próbateaser

2010-04-13T00:58:00.003+02:00

Vasárnap még egy jelenetet felvettünk, egy flashback felét Viktorral és Szondi Krisztiánnal. Másfél perc, nem több, a végén egy kis bunyóval. Ütéshangot lusta voltam alávágni, valamint probléma, hogy a mikrofon hiánya hatványozottan érződik. De azért itt van. :)

Dénes kolléga ujjgyakorlatként összedobott egy teasert a meglévő jelenetekből. Nyersanyag híján elég hiányos, de egész jó lett, és a későbbiekben nagy hasznát vehetjük a sémának. Köszi David!

Bakik

2010-04-12T20:25:00.001+02:00

Csak hogy nőjön a posztok száma, külön érkeznek a forgatási bakik.

Csontpóker próba - bakik from Málics Gábor on Vimeo.

Csontpóker próba

2010-04-12T17:19:00.007+02:00

A nagy szervezkedés, az utolsó pillanatban szerzett két szereplő, és a nem várt lámpabúra ellenére sem sikerült leforgatni a Csontpókert, kb. még a negyedét sem. Viszont abból, amit felvettünk, annyit tanultam, mint a 'scholában egy év alatt (sem). Böszme nagy tapasztalat volt ez, és a jövőbeni forgatásnak már rengetek minden tudatában állhatunk neki újra. Ezúton is szeretném megköszönni főleg a színészeknek (névszerint Asztalos Viktornak, Újváry Dénesnek és Hera Zsoltnak) az áldozatos munkát, akik a rengeteg röhögés és baki mellett is odatették magukat a sikerért. A váltott operatőrködés ellenére Pataki Béla komának is bőszen kijár a dícséret. Hatalmas köszönet jár még Nagy Zoltánnak, akinek a segítsége nélkül se lámpa, se helyszín nem lett volna.

Hogy lássam, hogyan működik a dolog "élőben", összenyisszantottam a nyersanyagból az elképzelésem szerinti változatot. Hátralenne még a felvételek színezése, stb., de azt majd a végleges filmnél. Rengeteg a vágási/tengely/plánhiba, de azért érzésem szerint jól sikerült.

Egy élmény volt.

Némi spoilerveszély fenyeget, de a lényeg sajna még csak papíron létezik. Nemsokára jönnek a bakik is!

Csontpóker próba from Málics Gábor on Vimeo.

A Helyzet

2010-04-10T00:50:00.003+02:00

Újváry "Fincher" Dénes kolléga évekkel ezelőtti , unaloműző sufnituningos agymenései ihlették a Vérpléd elkészültét. Valamit tud a srác.

A Helyzet első másfél percén 10 perce röhögök sírva, könnyek között az asztalt verdesve. Az ezt követő részek annyira nem izgalmasak, de 1:40-ig mindenkinek látnia kell.

Detekisbuziiiiiiii.

Érdemes lecsekkolni a csennöljét, akadnak gyöngyszemek!

Chop csapó közeleg

2010-04-08T21:08:00.005+02:00

Úgy érzem, már nem elkiabálás lesz a dologból, mint az oly sokszor előferdült.

Az utolsó probléma (szereplőgond) is elhárult az útból, az igen régóta tervezett Csontpóker forgatás április 11-én megkezdődik Mátyásföldön.

Faust boldog!

Életem értelmének pedig fákin boldog születésnapot ezúton is.

Paranormal Activity

2010-04-02T01:59:00.008+02:00

Hosszú idő után ismét filmet kritizálok.

Tegnap (érzékszerveim szerint még ma), pontban 23:00-kor kedvenc Húscafatommal (vagy Medúzámmal, kinek hogyan) együtt elkezdtük nézni a lowbudget horrort, ami rövid ídő alatt hatalmas népszerűségre és elismertségre tett szert. Persze akadnak fanyalgók is, de a hangos többség (bár találni nagyon alacsony pontszámokat) ódákat zengett róla, és zeng a mai napig is. Tehát, bár igyekeztem nem utánaolvasni spolierveszély végett, leszűrtem annyit magamnak, ami elég magasra tette azt a bizonyos lécet.

Kár volt.

Alapvetően semmi bajom az áldokumentarista, "firstperson" amatőr érzésű horror/misztikus filmekkel, amelyek a kétségtelenül úttörő (és fantasztikus) Blair With Project (nem vagyok hajlandó leírni a magyar címet) sikerén felbuzdulva a félig kitaposott útra léptek. A minap pótoltam a [REC] mindkét részét, a Cloverfield-et is végigszenvedtem még egyszer, és most végeztem a Paranormal-al. A két [REC] hibái ellenére is tetszik, a Cloverfield zsenialitása még mindig rejtély számomra, de ez a film - ez valami leírhatatlanul rossz. 1:37 perc a játékidő, ebből körübelül 1:10 perc kín, 14 perc elfogadható, és 13 perc valóban szellemes (hö-hö) eseményláncolat. Jó arány? Nem. De biztos megint Faust a hülye.

Természetesen spoilerveszély fenyeget.

A történet szerint egy kedves párocska új, San Diegó-i kecója éjszakánként életre kel. Dobogások, halk neszek hallatszanak, a tárgyak arrébb mozdulnak, és minden olyasmi, ami általában nem megszokott a meghitt, nyugodt amerikai éjszakában. Katie és Micah már szellemirtóhoz (képletesen szólva) is fordulnak, aki azonban nem tud mit tenni.

Micah úgy dönt, vesz egy kamerát (de jól megy egyeseknek költözés után), és éjszakánként bekapcsolva hagyja, rögzítve az egyre furcsább eseményeket. Ébredés után mindig visszanézik a felvételeket, és képtelenek megmagyarázni, mit látnak, hizen maguk sem hiszik el. Ahogyan egyre jobban rettegnek az éjszakától, úgy "durvulnak" az események is, és a párocska lassan egymást szedi szét idegében.

A történet kedves, szívhezszóló, és csak úgy ordít az efféle áldokumentarista megvalósításért - jó pont. Viszont érzésem szerint a történet egyetlen pontja sincs rendesen kibontva.

Lássuk, milyen műfajokba sorolják a műremeket:

Horror:

Horrornak nem horror, mivel annak roppant unalmas. Az említett 13 perc, ami horrorfeelinget tartalmaz, édeskevés, hiába ötletes és spooky a megvalósítás. Ezek azok a bizonyos hálószobában, éjszaka felvett jelenetek, amelyek valóban rendesen borzongatóak, de megfulladnak a közéjük csépelt unalomtengerben. Nyet hárrör.

Thriller:

Ez már inkább illik, hiszen inkább sejtetnek, elég sokat, viszont többségében erőtlenül. A jó thriller körömlerágós, nem állkapocskiakasztós ásítós. Nyet frillör.

Misztikus:

Misztikum, ha valami megfoghatatlan randalírozik a házban - nagyon helyesen egyébként nem tisztázódik, hogy most űrlény, démon, szellem, vámpír, vagy maga Korda György garázdálkodik -, de a kétperces sejtetések, majd a katarzis helyett ezt követő unalomfaktor pofáncsapja a nézőt, ami viszont már nem misztikus, hanem fájdalmas. És amikor negyedjére csinálják meg ezt a kedves nézővel, már elég érzékenyen érinti. So...nagyjából igen, misztikus.

Dráma:

Drága bazdmeg. Dráma. A karakterábrázolás jól sikerült, a lassan az őrület szélére kerülő fiatalokért még aggódhatnánk is, ha jobb színészek játszanák őket. Vagy csak más jellemet fabrikáltak volna nekik. Mert hiába drámai a sok sírás, sikítás, üvöltözés, amikor már a film közepén azt várod, mikor viszik el az asszonykát az ufók, vagy tépik szét kósza démonok, vagy bármi, csak szabadulj meg tőle. Ezzel az erővel a Viasztestek is dráma, hiszen Hilton kisasszony sír benne. Nyet drámá.

De akkor mi is ez, ha nem horror, nem thriller, nem misztikus film és nem is dráma? Igazából mindből egy kevés, és egyik sem. Egy borzadalmasan bűnunalmas, szerény véleményem szerint igen túlértékelt darab, mely a hangzatos kijelentések ellenére semmit nem adott az említett műfajoknak. Az ereimet akartam már felvágni, amikor elérkezett a finálé, ami valóban nagyon hatásosra sikeredett.

Itt jegyezném meg, hogy tudomásom szerint kettő, egyesek szerint három befejezése van a megtörtént eseménynek a filmnek. Kettőt láttam, az eredetit, és a mozis verziót, amit maga a nagy Steven Spielberg választott ki (ahogyan a Hústól megtudtam, csakis a körszakállas direktor dícsérő szavai miatt kezdődött meg a film mozis forgalmazása).

Egészségére váljék, bár az, hogy félelmetesnek talált egy ennyire ingerszegény filmet, az is egyre jobban elkurvuló látásmódját bizonyítja. Tehát ha megtekintjük a filmet, ajánlott beszerezni az alternatív befejezéseket, megnézve egymás után még az is lehet, hogy jól szórakozunk - az előtte lévő majd másfél órát meg felejtsük el gyorsan. A Tango és Cash jobban lekötött délután.

Objektíven: 5,5

Szubjektíven: 4

Vérpléd pilot!

2010-03-28T00:19:00.004+01:00

Szeretném azt írni, hogy hosszas tervezés után, nagy gonddal elkészített mű.

Szeretném azt írni, hogy ez lesz a vizsgafilmem.

Szeretném azt írni, hogy ezek után le sem forgatjuk a Csontpókert, hiszen ennél jobbat soha, senkivel nem fogok tudni elkészíteni.

De hát...nem igaz.

Drága egyetlen Messentyűmmel készített, erősen impovizatív slasherhulladék egy pudingot zabáló leányzó és egy bosszúszomjas pléd közreműködésével, a végén egy kis meglepetéssel, csak nektek. Fosh, de legalább élőszereplős. Nem volt kedv hangeffektet keresni és alátenni, ökszkjúzmí.

Azért egy élmény volt.

Ha tetszik a szűk közönségnek vetített pilot, jöhet a folytatás! :D

Top 10 soundtrack

2010-03-21T21:54:00.003+01:00

Megint egy toplista. A faust-i 12 és a top 20 filmes szöveg után összekaptam a top 10 kedvenc filmzenémet. Igyekeztem nem a főcímzenékre koncentrálni, és sikerült is:összesen két main theme van a listán.

Aki ismer, szerintem nem túlzottan fog meglepődni a hallottakon. Nagyrészt a 12 zenéi közül válogattam, hiszen messze azokat hallgatom a legtöbbet - vajon miért?

A sorrend igazából az első 3 helyezetten kívül néhol nem túlzottan fedi a valóságot, de igyekeztem egy "reális" listát összeírni. Annyira nem volt nehéz. : )

Kezdjük hát.

10. Graeme Revell - Rain Forever (A Holló/The Crow)

A Holló zenéje kollektíven istentelen fasza, de a Rain Forever-t képesek vagyok órákon át hallgatni. nagy volt a csata a Devil's Night-al, de utóbbira tettem le a voksom. A Krankheit logóhoz is kölcsönvettem...

9. Michael Kamen - The Ants Go Marching (Die Hard 3)

A Die Hard 3 zenéje összeségében véve kellemes és a filmhez tökéletesen illik, viszont a filmzenét tartalmazó lemez botrány. A zenék fele vagdosva van, és egy-két gyöngyszem, mint jelen remekmű ki is van hagyva, tehát ha az ember önmagában akarja meghallgatni, akkor bepattintja a filmet, és a stáblistához teker. vagy letölti. De azt nem szabad, illegális.

8. Clint Mansell - Lux Aterena (Rekviem egy álomért/Requiem for a Dream)

Vannak filmek, ahol a zene túltesz a filmen, és hajlamosak vagyunk átsuhanni a film hibáin, annyira megdobja a hangulatot a jól megírt soundtrack. A Rekviemmel pont ez a helyzet, anno alaposan fejbekólintott a film, oda is voltam érte pár hétig. Aztán sokadik megtekintésre rájöttem, hogy csak a zene miatt hagyott bennem akkora nyomot, amekkorát. Persze nem rossz film, sőt, de a zene...egy-két darabtól eltekintve egy igazi mestermű. És a Lux Aterena a leggyönyörűbb darab mind közül. A filmtörténelem zenei oldalának egyik legszebb darabjának tartom.

7. Elliot Goldenthal - Main Title and Fanfare (Mindörökké Batman/Batman Forever)

Ellentétben sokakkal, nem tartom akkora egetverően trágya filmnek a Mindörökké Batmant (ellentétben förmedvény folytatásával), mint a legnagyobb többség, de nem is állítom, hogy túlzottan jó lenne. Viszont Goldenthal zenéje nagyot dob a nézhetőségen. Elég sok szerzeményét hallgattam már (Alien 3, Frida, Demolition Man stb.), és megállapítottam, valamit nagyon tud az ipse. A Mindörökké Batman főcímzenéje számomra a legjobb Batman főcím mind közül (bocs hogy nem nyalok TDK segget.) Borzongatóan pöpec.

6. John Williams - Journey to the Island (Jurassic Park)

John Williams tipikusan az a személy, aki még a szart is arannyá változtatja, ha hozzáér. egy zseni, nincs rá jobb szó. Amennyire meghatrozó filmélmény volt gyermekkoromban (és ma is) a Jurassic Park első részének hangulata, dínói, annyira volt a zenéje is. A Journey pedig szépen "összesűrítí" a JP OST legszebb pillanatait. Awesome.

5. Brad Fiedel - I'll Be Back (Terminator 2)

Brad Fiedel világ életében egy C kategóriás zeneszerző volt, akit csak a két Terminátor film és talán a True Lies OST mentett meg az éhhaláltól. Míg az első T film zenéje önmagában szinte hallgathatatlan (a film alatt viszont veszett jó), addig a folytatásra kb. ellőtte tehetségének összes tárát-cserébe a filmzene roppant jó lett. A Hollóhoz hasonlóan itt is volt versengés, méghozzá a főcímzenével. Bevallom, Kétarc módra, érmével döntöttem. Állbíbekk.

4. John Williams - Final Duel (A Jedi visszatér/Return of the Jedi)

Hadd ne ismételjem magam. Az egész SW saga zenéje brilliáns, mestermű egytől egyig. De a Final Duel egész egyszerűen elképesztően jó. Ez ugyebár az utolsó Luke vs. Vader ütközet alatt szól - hát komolyan a zene miatt mindig visszatekerem. Brí-lí-önt. Hideg kiráz.

3. James Horner - Futile Escape (A Bolygó neve: Halál/Aliens)

Horner komának állítólag igen kevés ideje volt összedobni az Aliens zenéjét, így korábbi filmzenéiből (Star Trek, Wolfen) nyúlt egy "keveset". Akkor még lehetett a kevés idő maszlaggal mentegetőzni, de az Oscar díjas zeneszerző(...)az azóta eltelt 24 évben is ugyanezt a tendenciát követi, csak kevésbé erőteljesen. Ennek ellenére az Aliens OST bitang jó lett, és reménykedjen a világ, hogy ha a Futile Escape-t hallgatom az utcán, ne találjak egy elhagyott lőfegyvert.

2. Howard Shore - Plasma Pool (A Légy/The Fly)

Meglepi! Aki ismeri filmzenehallgatói oldalamat(vagy mit), szerintem biztosra vette, hogy A Légy(amúgy az első szám első másodpercétől az utolsó szám utolsó másodpercéig elképesztően jó) legjobb zenéje kerül az első helyre. Nem tette, de az ezüstérem is szépen csillog eme hátborzongatóan fenséges szám nyakában.

1. Klaus Doldinger - Das Boot Original Movie Theme (A tengeralattjáró/Das Boot)

Leírhatatlanul szép és hangulatos. Anno, amikor megnéztem az egyébként kitűnő filmet (blogolásom kezdetén még satnya ajánlót is írtam róla), a zene egész egyszerűen letaglózott. Azóta is kedvenceim között tartom számon mind a filmet, mind a zenét, a 12-be csak azért nem szerepel a film, mert voltaképpen a zenéje miatt imádom annyira. Az original movie theme három különböző részletből van összenyisszantva, egyvelegként a stáblista alatt hallható. Órákonáthallgatós kategória. Akinek tetszik, még az Anfangot tudom ajánlani - beleborzongok, akárhányszor hallom.

Nincs végszó. Jó zenehallgatást.

Az élet nagy kérdései I.

2010-03-17T20:25:00.002+01:00

Ezt mégis hogyan kéne értelmeznem maradandó agyi károsodás nélkül? Mehetnék hieroglifákat is megfejteni ezzel az erővel, lehet hogy könnyebb lenne.

Miért ilyen sügér a fiatalok nagy többsége?

Project : de_bloodfield

2010-03-16T00:43:00.003+01:00

No comment.

Keserű vízió

2010-03-10T23:23:00.002+01:00

Igen, már megint.

10 éves poronty korom óta, azaz kereken 10 éve élek halok a Real Madridért. Mivel focizni soha nem tudtam, minden ezirányú örömömet a habfehér mezes csapat gyönyörű játékában leltem, találtam meg.

Aztán jöttek a hullámvölgyek, kevésbé szép játék, kínos vereségek, de mindvégig ugyanazzal az örömmel ültem le a TV elé meccset nézni, mint bármikor azelőtt. Emlékszem minden egyes gyönyörű győzelemre, minden egyes csúnya égésre, sorolhatnám, de nem teszem - kétlem, hogy ezzel egyedül vagyok.

Soha, soha nem érdekelt, mások mit mondanak a Real Madridról. Mondanom sem kell, legyen szó általános iskoláról, gimnáziumról, munkahelyről, OKJ-s képzésből, mindig kárörvendő fröcsögő majmokkal voltam körbevéve, javarészt Barcásokkal és Manchester fanokkal. Mindig kaptam az ívet, de soha nem vágtam vissza, nem kezdtem vitázni, hiszen felesleges. Hiába szövegeltek, mindig büszkén, mellemet kidagasztva(?) hordtam a címeres mezt, télen felvettem a sálat, és a sapkát. Hadd mondják. Fogalmuk sincs, mi az a Real Madrid.

Már nekem sem.

Az elmúlt 6 év nyolcaddöntői sorra kiborítottak, de távolról sem érzek akkora keserűséget, csalódottságot, szomorúságot, mint a mai napon, a Lyon elleni döntetlen után.

Én már csak ilyen semmivel nem foglalkozós vagyok. Soha nem foglalkoztam azzal, hogy pl. itt a fórumon egy rosszabb meccs után mindig jön a szidalmazás, a csirkeáldozás vehemenciájával. Akárhányszor kiestünk a BL-ből, olvastam a keserű sorokat a felakasztandó játékosokról, edzőkről, elnökökről, bírókról, pályaedzőkről, orvosokról, újságírókról, nagymamákról, nagypapákról, nem csatlakoztam, nem uralkodott el rajtam ez a bizonyos érzés. Persze hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem voltam csalódott. Ó dehogynem, felkúrt vérnyomással feküdtem le aludni, másnap pedig jöttek a nagyokosok, hogy "divatcsapat", "kirakatcsapat", "szánalmas bagázs" és a többi.

Hadd mondják, gondoltam.

Ezek után a meccsek után két hétig nem néztem meccset, aztán utána ültem vissza a TV elé, és szurkoltam tovább.

De ez a mai alkalom, ez más.

Leírhatatlan, mit érzek. Megpróbálom körbeírni: vegyünk egy kisfiút, akinek egész életében az apja a példaképe.

Megelőzvén a magvas reakciókat, nem saját életből vett példa.

Tehát a kisgyerek, és az apa. Felnéz rá, tőle tanul, úgy viselkedik, mint ő. Az iskolában mondogatja az osztálytársainak, hogy mennyire imádja az apját, mennyire jó ember, mennyire különleges. Aztán ahogy kamaszodni kezd, vele osztja meg a titkait, kínos ügyeit, mert tudja, számíthat az apjára. Elhívja focizni, és büszke, hogy az apjával együtt focizhat. Olyan aakr lenni, mint ő.

Egyik nap ez a srác (már nem gyerek) hazamegy a gimiből, benyit a hálószobába, és az apját látja, amint éppen hátulról "molesztál" egy termetes, szőrös férfiút.

Nos körübelül így érzek. Egy világ dőlt össze bennem. Teljesen, totálisan kiábrándultam, és úgy érzem menthetetlenül. Elegem van az egész csapatból, az egész Real Madridból. Lehet bárki az elnök, bárki az edző (Pellének szerintem ennyi volt a meló, pedig most ő tehet a legkevésbé a dologról), bármelyik játékos, bármilyen filozófia, itt soha nem fog változni semmi, max. 1-2 évre. A szurkolók minden év elején reménykednek, bizakodnak, fantazmagóriákat gyártanak. Aztán hátulról jól meg lesznek...értitek.

Elegem van. Befejeztem. Számomra megszűnt a Real Madrid.

Nem vagyok igazi madridista? Lehet. Már nem érdekel.

A bejegyzés a madridista.hu blogterébe készült elsődlegesen, de gondoltam ide is posztolom, úgyse olvassa senki, akkor meg nem mindegy?

Cronenberg interjú

2010-03-08T22:14:00.003+01:00

Kétlem hogy rajtam kívül mást is érdekelne, de azért jó kis néznivaló. Cronenberg saját stílusáról, a nagy pénzekről, visszautasított filmekről/forgatókönyvekről (ezzel azt hiszem rekordot tart:), és a közelgő Mataresa Circle-ről (nagyon várom, mit képes kihozni egy kémfilmből).

Van pár mókás rész benne, de angoltudás nélkül el se kezdjétek nézni.

Kedvencem a Flashdance-s rész. Képzelem, milyenné gyúrta volna.

Scary macsek, CS, 3D, Májkölbéj

2010-03-04T00:59:00.003+01:00

Imádom ezt a macskát! :)

Pénteken Messentyűmmel megnézzük Tim Burton újabb (általam) várva várt agymenését, a klasszikus mese újragondolását. Kíváncsian várom milyen lesz, majd röffentek ide róla valamit.

Az Avatar után ez a második film, ami rávesz arra, hogy pesti tahóként IMAX-ben tekintsem meg, ugyanis eléggé 3D ellenes vagyok.

Éppen AK-kkal meg M4-ekkel daráltuk a számítógép által irányított (tetű csaló) botokat CS-ben, amikor az Alice kapcsán előjött a téma, és Mykee kolléga mondot néhány nagyon okos, megfontolandó dolgot, melyek közül párról én is filóztam párszor.

Egészséges ez a 3D őrület? Évek óta tart a mozgolódás, de értékelhető momentuma nem nagyon volt ennek a vonulatnak, csak bénácska ismeretterjesztő filmekben és egy-két még bénább horrorban "teljesedett ki". Ám az Avatar elindította a (szigorúan technikai értelemben vett) forradalmat, mert a sok láma stúdió azt hiszi, hogy csak az úttörő IMAX digi 3D miatt lett akkora siker, amekkora - és most minden IMAX-re fog jönni. Minden.

A minap Mykee-t a környezetében élő kedves, hozzáértő egyedek szabályosan kiröhögték, mert megnézett egy fekete-fehér filmet. Persze nem az ilyenekből kell kiindulni, de ez eléggé általános dolog. Ahogy mindenhol máshol is, a filmművészet mainstream formájában is elvesznek a régi értékek. Kiröhögnek, mert fekete-fehér filmet, drámát vagy éppen musical-t nézel. Kérdés, hogy a nagy 3D őrület nem fogja ezt eredményezni? Hogy Mykee szavaival élve "suttyó paraszt" leszel ha nem akarod 3D-ben nézni a filmeket? Valószínű.

Pedig én nem látok benne akkora fantáziát. Természetesen k*rvára megnöveli a filmélményt, pl. az Avatar akármekkora sablon meg minden, az IMAX-ben csöpögött a nyál a számból. De...aki ismer, tudja, hogy a látvány nekem nem elég, és ezzel sokan vagyunk így - csak kevesebben, mint az "ellentábor", akik szerint a világ legjobb filmje a Transformers példának okáért.

És szépen lassan el leszünk felejtve. A hangulatra, történetre is adó rendezők (az ismertebbek közül pl. Burton, Cronenberg, de most csak a hasamra ütöttem, lehetne még sorolni) szépen lassan kipurcannak/lehúzzák őket a klotyón, és a nézők nyakába szakad a Bay-féle csilivili generáció, és azon kapjuk magunkat, hogy Shia LeBaouf, Robert Pattinson, és Daniel Radcliffe nevével fémjelezte, Markus Nispel által rendezett, lebutított, gyerekszemre-és fülre hangolt Star Wars remake-t nézünk, vagy még jobban elbaszott művészfilmeket a kisebb mozikban, vagy éppen Tarantino-féle (no offense, de erre is nagyértékű fogadást merek tenni) filmtörténet leckét kapunk tízórás párbeszédekben - természetesen IMAX-ben.

De bármennyire igyekszem bojkottálni a dolgot, van, és a jövőben is lesz egy-két kihagyhatatlan gyöngyszem, amit látni kell. De őszintén remélem, hogy a stúdiók hamar rájönnek, hogy nem csak a látvány a lényeg. De erre eléggé elenyésző az esély, azt hiszem, ezzel nem jelentek ki botorságot.

Na de kerüljek csak egyszer oda...B)

"Survive the Xenomorph attack!"

2010-02-17T23:04:00.004+01:00

Egyedül, egy sötét, kicsi szobában. Egyetlen fényforrás a monitor.

Egyedül, egy sötét, hideg folyosón. Elektromos zizzenések, félig nyíló kapuk, pittyegések, sziszegések mindenütt. Minden lépés után dobok egy jelzőfáklyát, és úgy fordulok be minden sarkon, mintha életem utolsó pillanata lenne. Idegszálaim pattanásig feszülve, vérnyomás az egekben, adrenalin a köbön. Egyetlen pisztoly a kezemben, a pillantok alatt megelevenedő sötétséggel szemben. A mozgásérzékelő minden egyes "pattanása" ajándék. Azt jelenti, hogy még élek. Egyetlen hangos pittyenés, és vaktában lövök mindenre, amire lehet. Eltorzult arckifejezéssel konstatálom, hogy semmit nem találtam el - hiszen nem is volt célpont.

Éppen megnyugodnék picit, nagy levegőt veszek, és nem veszem észre, hogy nyílik az ajtó.

Éppen megnyugodnék egy picit, amikor újabb, immár folyamatos pittyegés kíséretében megjelenik az. Lassan, sunyi módon közelít, megbújik az árnyékokban. Ontom rá az ólmot, mint az őrült, de alig találom el.

Közeledik.

Közeledik.

Éppen tárat cserélek, amikor felágaskodik, száját kinyitja, és a belső állkapocs kiontja agyvelőmet.

Éppen tárat cserélek, amikor nagyanyám hirtelen megfogja a vállam, és én majdnem összeszarom magam ijedtemben.

Azt hiszem, aki egy kicsit is ismer, a első sortól értette a ki történetet. Megérkezett. és jó. Kibaszott jó. Hibái ellenére is az Aliens vs. Predator 3 egy elképesztően jó játék lett, ámbár meglehet, hogy csak egy fan (de utálom leírni) képes ezt ennyire átérezni, ennyire belebújni egy izzadó, hullajelölt tengerészgyalogos bőrébe.

Elképesztő feeling, ismét.

Persze ez csak a Marine rész. A többi, bár nem ilyen para, csak hab a tortán. :) Csak legyen annyi pénzem, tuti megveszem a Collector's Edition-t.

Áramszünet, velőtrázó sikolyok a szomszéd szobából...

Faust top 20 filmes szövege

2010-02-11T00:25:00.006+01:00

Hirtelen felindulásból összegyűjtöttem 20 kedvenc filmes szövegemet, és videóba vágtam őket.

A lista sorrendje véletlenszerű, valamint nem csak a kedvenc filmjeimet tartalmazza (így kerülhetett be két Schumacher-film, vagy éppen a Pusztító), valamint biztosan kimaradt egy-két gyöngyszem. Viszont nincsen visszautasíthatatlanajánlat, nincs váááájszóószíríüssszzz és nincs apuökölbeszorultkezevagyok (mondjuk ez utóbbi beférhetne), úgyhogy a nagyokosok kezdhetnek anyázni.

Több filmből (pl. Die Hard 3) kb. a felét kivághattam volna, de egy műből csak egy részletet akartam kiragadni. Az összes jelenet magyar szinkronos, javarészt a kb. 10 évvel ezelőtti szinkron színvonalon (akkor még volt).

Az Alien jelenetek miatt megküzdöttem a Jewtube-Fox párossal, és alulmaradtam. Úgyhogy a vidi a videoplayer.hu-ról érkezik.

Kíváncsian várom kedves olvasóim listáját, ha van!

Narcotic, avagy a nagy felfedezés

2010-02-08T02:18:00.003+01:00

Nézzetek hülyének, de évek óta keresem ezt a számot. Sose hallottam az előadót, vagy a szám címét, és a neten rákeresni a "szinti és gitár a refrén, és sokat nyomták a rádióban anno" szlogennel eléggé meddő vállalkozásnak tűnt. És most, hajnali negyed 3-kor véletlenül ráakadtam.

A refrén közben mindent bút feledve, széles vigyorral belerohannék az előttem álló világba, és addig rohannék, amíg össze nem esek a fáradtságtól - vagy le nem merül az MP3.

Bloody Basement II

2010-02-06T16:13:00.001+01:00

Igen, még mindig nagyon ráérek.

Itt a folytatás, egyes elemeiben jobb, másban gyengébb, mint az előző.

Ígérem több nem lesz.

Bloody Basement (The Movies)

2010-02-02T22:26:00.003+01:00

Ismeritek a The Movies c. játékot?

Egy Sims szerű szimulátorról van szó, melyben egy hálívúdi stúdiót kell irányítanod. Nem kezdek el ismertetni, áradozni, szidni, tessék itt utánaolvasni, ha érdekel a dolog.

A játék egy részét a saját forgatókönyv írásának lehetősége teszi ki. Adott több száz fajta jelenet, módosítható tényezőkkel, több száz kosztüm, beállítás, stb. A kreativitásodon múlik, milyen kis filmecskét tudsz összehegeszteni. Gondoltam kipróbálom a cuccot, és több ezer idegszálat és agysejtet elégetve, felrobbantva csináltam egy elég bénácska horrort(?), hogy legalább virtuálisan kiéljem effajta vágyaimat. Miután kész lett, leforgattam, majd exportáltam, és Vegasban kicsit utánaszerkesztettem (utóvágás, Howard Shore muzsikája), és kész lett a nagy mű.

Gondoltam úgysem posztolok semmi értelmeset úgy...egy éve, úgyhogy megmutatom a nagyvilágnak. Megjegyzés : az egyik jelenetben egy fehér pizsamás férfi számomra ismeretlen módon került a jelenetbe/filmbe, de nem volt idegem változtatni rajta.

Amúgy igen, jól látjátok, nagyon ráérek. Hogy tetszik?

Faust élete

2010-01-20T23:31:00.002+01:00

Mykee után én is végeztem egy kis paintes/photoshopos önértékelést. Beszéljen a kép a szavak helyett!
Ha kell a sablon, szólj!

XX

2010-01-07T00:01:00.003+01:00

Napra pontosan 20 éve születtem e világra.

Hogy ez most voltaképpen jó, vagy nem, mindenki döntse el maga. Mindenesetre pénteken ünneplés. Aki tud, szerezzen nekem egy ilyet ajándékba! Minimum egy rekesszel! :)

Mindenesetre különleges élmény, remek a hangulatom-tom-tom to-to-tom-tom.

Na jó, inkább így:

Film/kocka

2010-01-05T16:14:00.004+01:00

A villámgyorsan elhalálozott Fear Huggers után újabb filmes bloggal jelentkezem többedmagammal. Remélhetőleg a Film/kocka hosszabb életű lesz, mint csápos elődje. Szeretett blogszolgáltatómat faképnél hagytam ezügyben, a nagyobb publicitás érdekében. Kérlek látogassátok, motiváljátok a többieket, és engem is figyelmetekkel!

Ergo....KOMMENTEJJBÁZM'G! ;)

Ich Tu Dir Weh

2009-12-22T23:09:00.003+01:00

Igen, videóklip, mint a trendi, sokat látogatott blogokon.

Még mindig überalles.

Már csak imádkozom az ~~Istenhez~~, a ~~Mindenhatóhoz~~, az internethez, hogy még találjak valahol egy jegyet a márciusi, Puskás Stadioni döngetésre (nem olyan döngetés, na!).

A baj nem jár egyedül - fotósorozat

2009-12-15T00:36:00.020+01:00

A Teleschola harmadik félévi vizsgájára (január 15) be kell adni majd egy apró, kezdettel és véggel rendelkező kis sztorit, fotósorozat képében, max. 14 képpel. Ebből kívánják a tanárok leszűrni, hogy van-e halvány fogalmunk a plánokról, azoknak sorrendjéről, ill. más szabályokról.

Természetesen a 14 kép nem lett meg, a 22 ellőtt fotóból 6-ot tudtam elhagyni, hogy ne legyen értelmetlen/rosszul plánozott a sztori. Az utolsó, rossz amcsi vígjátékos sztájlú "hülyénbelenézekakamerábapoénhelyett" képet még elhagyom, csak az utókornak mentettem meg- egy képet meg csak elnéznek szegény Gáborkának...

Sok köszönet Fecónak, az Anoregma fantasztikus tehetségű Dimebag utódjának a szereplésért! :)

Ha nincs kedv végigböngészni a képeket, itt egy muzsikás slideshow. A zene csak azért van alatta, hogy ne legyen annyira bóring.

Akik inkább nagyfelbontásban élvezkednek, katt a képekre alább:

Hárrörsörtz

2009-12-08T00:17:00.006+01:00

Elhatároztam, Karácsony szent(?) ünnepére meglepem magam két "egyedi" pólóval. Két filmes témájú pólóval, hogy egészen pontos legyek. Két kedvenc Cronenberg filmemmel kapcsolatos témájú pólóval, hogy most aztán tényleg pontos legyek!

Videodrome

Howard Shore albumának borítója volt az inspiráció ez esetben, de mivel nem volt igazán használható (értsd:nagy felbontású) kép, összedobtam magamnak. Printscreen, betűtípus meglelése, egy kis aprólékmeló (a betűkben található "kivágás"), és kész is. Alig várom, hogy felvehessem! :)

A Légy

Na ezzel viszont órákat szoptam. Félelmet nem ismerve harcoltam a Photoshop különböző, számomra érthetetlen opcióival, de a végeredmény szerintem tetszetős lett. Persze ez is lopott stuff, és sehogyan sem akart olyan cool lenni, mint az eredeti, de azért büszkén fogok feszíteni benne.

Ho-ho-hooo!

2009-12-06T00:06:00.002+01:00

Röviden, tömören.

Kellemes Mikulástot mindenkinek!

Sikoly (Scream)

2009-12-01T15:50:00.013+01:00

"Nem ismeritek a szabályokat?!"

Ó igen, ismét filmet boncolgatok. Ezúttal Wes Craven '96-os kult(nak tituált)horrorja kerül terítékre. Őszintén szólva fogalmam nincs, hogyan jutott eszembe, hogy meg kéne néznem a filmet. Utoljára olyan 11 éves korok körül láttam a tívíkettőn (még szolid piros kör volt a korhatáros jelzés, nem ilyen gusztustalan karika + szám), és tisztán emlékszem, hogy rendesen belebújtam az ágyikóba, úgy féltem. Aztán...semmi, azóta nem is foglalkoztam vele. És lám, valahogy eszembe jutott, kikölcsönöztem(...), és megnéztem ismét. Arra számítottam, hogy felnőtt fejjel(?) megtekintve gyenge lesz a cucc, de el kell ismernem, van a filmben valami. Persze tipikus slasher, tipikus amcsi diákokkal, de az ötletes körítés, a "felvázolt" szisztéma miatt mindenképpen érdemes rávetni egy pillantást-úgy 1 óra 46 percnyi hosszút.

Az életüket eddig egy sötét szobában, áram nélkül töltött személyeket természetesen spoilerveszély fenyegeti.

A történet egy amerikai kisvárosban, Woodsboroban játszódik. Egy szellemálarcos sorozatgyilkos szedi áldozatait. Ám az "illető" nem egy szokványos gyilkos, hiszen a horrorfilmek formuláit, szabályait követi, áldozatait horrorfilmekkel kapcsolatos kérdésekkel teszteli-ha jól válaszolnak, életben maradnak, ha nem...képzelhetitek.

Főhősünk Sidney Prescott (az akkoriban elképesztően aranyos Neve Campbell alakításával), egy visszahúzódó, félénk kamszlány, akit anyja halálának szellemei kísértenek-Sidney édesanyját majd egy éve megerőszakolták és megölték otthonában, lánya szeme láttára. Tehát adott a visszahúzódó leányzó, egy riporter, (Courtney Cox) egy rendőrpalánta (David Arquette), egy szexéhes pasi, egy horrorbuzi geek és egy...egy idióta (nem tudom máshogy Stuartot jelemezni).

Dióhéjban:

A film Drew Barrymore kibelezésével indít, ami feletébb meghozza a kívánt hatást (esetemben örömittas mosoly). Így jut a figyelem középpontjába Sidney és a baráti köre. A következő kiszemelt maga Sidney, akinek azonban sikerül elmenekülnie, ám a gyilkos folyton a nyomában van:az utcán, az iskolában, a házban, mindenhol. A gyanú barátjára, Billy-re (Skeet Ulrich, mint egy rossz Johnny Depp) terelődik. A srác tisztázódik, de viszonyuk nagyon megromlik emiatt. Az iskolai szünet örömére egy diákcsapat hatalmas bulit csap Tatum (Sidney legjobb barátnője) házában, ám nem sejtik, hogy a gyilkos is tervezi a nagy finálét, éppen a bulin...

Nagyon nyomorék módon ennyi a történet, de persze normálisabban le van vezetve. Mondhatnánk, hogy a sztori klisés, de Craven (vagyis inkább az író, Kevin Williamson) amúgy zseniális csavarja szokatlan ízt ad a filmnek. A gyilkos, mint említettem, a horrorfilmek (persze kizárólag a slashereket kell itt érteni) megszállottja, és az önmaga kis horror forgatókönyvét követi. Voltaképpen ez az irányvonal a film legnagyobb erénye, ugyanakkor komoly hátránya is. Az alkalmazáson még lehetett volna mit csiszolni. Például: a film legelején, Barrymore tartalmának megtekintése előtt a gyilkos felhívja leendő áldozatát, és különböző, horrorfilmekkel kacsolatos kérdéseket tesz fel neki (a Péntek 13-as kérdést a nagy hévben én is beszoptam, jííhííh:). Ez a "módszer" a film további részében köddé válik. Pedig az ember elvárna szerintem még egy-két ilyen kérdést. De persze nem lehet e köré felépíteni egy filmet, hiszen dögunalmas lenne egy idő után.

Aztán ez a horrorosdi háttérbe szorul, és csak a horrorgeek srác, Randy ( emlékezteti a nézőt, hogy miféle forgatókönyvet követ a gyilkos ("ha a rendőrök megnéznének egy horrorfilmet, sokkal előrébb járnának!"), és hogy mennyire megjósolhatóak tettei. A néző először csak legyint, aztán később rájön, hogy Randynek mennyire igaza van. A Jamie Kennedy által alakított karakter a folytonos kapocs a való élet és a videótéka horrorja közt. Több humoros, olykor komolynak szánt (ám komolytalan) geg születik ebből a kapcsolatból (mint pl. amikor a buliban a fiatalok a Halloween-t nézik, miközben Sidney és Billy éppen...hancúroznak. Randy folytonosan elemzi a filmet: "itt jön a kötelező cici", mire vágás az ágyjelenetre, ahogy Sidney leveszi a melltartóját, és ehhez hasonló, önironikus, a filmnek kifejezetten jót tevő jelenetek).

Ez volt a pozitív része ennek a kettős szisztémának. Jöjjön a negatív oldal: Craven fejet kívánt hajtani a műfaj nagyjai előtt, de ezt csak néhány gyenge utalással tette meg, ráadásul nem egyszer önmagát fényezi ugyebár Craven áll az Elm utcai kalandok eredetije mögött). Néhol , főleg a fináléban kifejezetten jól "utalgat", viszont a többi...a Freddy-féle takarító még elmegy, de a "Wes Carpenter-film" már nagyon fájdalmas. Summa summarum, jobban meg lehetett volna oldani ezt az egészet...de még így is fincsi.

A másik számomra hatalmas pozitívum a sebezhető gyilkos. Ugye általában a slasherekben a gyilkos csak megy, megy, hiába lövik le, ütik meg, stb., megállíthatatlan. Ez csak egy bizonyos hokimaszkos figurának áll jól :P (bár Jason is ugyanilyen "halandó volt" a negyedik részig...). A Sikolyban a gyilkos (aki egyébként amennyire egyszerű, annyira jól néz ki) annyit kap az áldozataitól, mint Tom koma mindenki kedvenc barna kisegerétől a híres rajzfilmsorozat egyes részeiben. Nem tökéletes gyilkológép, hanem egy kissé béna, esetlen ember. Fejbevágják ajtóval, fával, tököndobják sörösüveggel (uhh...), és hasonló finomságok. Véleményem szerint ez nagyon jót tesz a filmnek.

A zene...a horrorfilmek egyik legfontosabb eleme. Itt is fellelhető az a kettőség, ami jellemzi a filmet. Hol jó, hol nem. Többségében sima, sallangmentes ambiens horrormuzsika hallatszik, a szokásos ijesztős hangeffektekkel, tehát semmi extra. Viszont helyenként felhangzik egy, teljesen nem ideillő. pincébe hangolt és torzított gitárhanggal vegyített zene, melytől borsódzott a hátam. Aztán megint a "kellemes" zene, majd újból gitár. Brrr.

Tehát ez lenne a Sikoly recenzióm. Rosszabbra számítottam az emlékeim és az ismert paródiák fényében, de egy picivel többet kaptam, mint egy "sima" horrorfilm. A színészek jók, a sztori tűrhető. Néhol fantasztikus húzások, néhol blőd marhaságok. Jól csavaritják a sztorit, de minden spoilertől mentesen is lehet tudni, ki lesz a gyilkos. De azért tartogat meglepetéseket a cucc.

Zavaró a sokszor említett kétoldalúság. Ha van valami pöpec rész, azt lerontja valami butaság, de ez vica versa is igaz legalább. Így összeségében egy kifejezetten élvezhető, önironikus, a stílusnak kicsit görbe tükröt mutató, helyenként valóban elég spooky horrorfilmet kapunk Craven tálalásában. Azért a folytatásokat ne erőltessük...

Ja, és egy senki által nem várt, a film világában példátlan esemény: készítik a remaket! Hurrá...

Sikoly (Scream), 1996

Rendezte: Wes Craven
Szereplők: Neve Campbell, Courtney Cox, David Arquette, Skeet Ulrich

Értékelés:

Objektíven: 7
Szubjektíven: 7,5

Honlap / Trailer / Imdb

Vesztern

2009-11-17T15:32:00.001+01:00

Természetesen nem saját, de ettől még awesome.

Hová megyünk?

2009-10-27T20:59:00.008+01:00

És ím, új filmmel jelentkezem, egészen pontosan 1 év és 3 hónap múltán. Üröm az örömben, hogy nem teljesen Faust film, hiszen "csak" operatőrködtem és vágtam Mocanu "Muki" Attila irányító(?) keze alatt. Egy kis ego: azt hiszem az első képkocka után érződik, hogy nem az én agyamban született meg a cucc :). Muki fordította John Porter forgatókönyvét, aki nagyon örült, hogy egy művét megfilmesítik-remélem elégedett lesz az illető. Bár csak 3 és fél perc, és viszonylag egyszerű kis romantika, nem volt egyszerű kivitelezni, hiszen szinte mindent felvettünk minimum kétszer, különböző kameraállásokból, plánokkal, hogy a vágás során ne teljesen amatőr film szülessen. Persze nem állítom, hogy profi, távolról sem az. De rengeteget tanultam a 2 órás forgatás alatt. Fényképeket is posztolnék, ha a megbízott fotós srác nem felejti el elhozni fényképezőgépét...

Kíváncsi vagyok a véleményetekre! Én büszke vagyok rá, bár a plánozáson még van mit javítani. Mindenesetre egy kis verseny: ha megtaláljátok az összes bakit, kaptok egy csokit!

Tízéves magyar ragadozók

2009-10-22T22:38:00.011+02:00

Tök jó dolog úgy képregényekről írni, mintha értenék hozzá, holott egyáltalán nem.

A tegnapi nap alkalmával megszereztem az összes, anno a Szukits kiadó által kiadott magyar nyelvű, befejezett Predator képregényszériákat: a Bosszút (Nemesis), és a Betondzsungelt(Concrete Jungle). A soron következő, Jég és Vér (Cold War) széria a második számnál befejeződött (becsődölt a Szukits képregény"osztálya", vagy hogy is mondjam), így azt nem kezdem el.

Meglehetősen furcsa, nosztalgikus érzések kerülgettek a füzetek beszereztekor-többükkel rendelkeztem anno, 9 évesen. Rémisztő, hogy az élet még egy képregény formájában is pofánköp, hogy mennyire telik az idő-mint ahogyan az is, hogy 10 év óta bizonyos helyeken nem fejlődött az érdeklődési köröm-de ennek kifejezetten örülök! :) Mint ahogy annak is, hogy az összes füzet minősége kifogástalan-mintha most jöttek volna a nyomdából!

Jöjjön egy kis ismertető, nektek olvasnivaló, nekem unaloműzés végett.

A Bosszú (Nemesis, '97)

A minden tekintetben meglehetősen csúf borítóval megjelent első, és az egyik Predator:Omnibus coverartjának(?) felhasználásával megjelent második szám(az eredeti borító még rosszabb, mint az elsőé) véleményem szerint telitalálat. A történet Londonban, 1896-ban, Hasfelmetsző Jack "rémuralma" után egy évvel játszódik. Titokzatos, kegyetlen gyilkosságok történnek a ködös Albionban, ám a gyilkos nem Hasfelmetsző, hiszen vele ellentétben látszólag válogatás nélkül öl ("Rugólábú Jack"). A Diogenes Club nevezetű, mindenható titkos társaság az Indiából frissen hazatért angol katonát, Edward Soames kapitányt bízza meg a gyilkos elfogásával. Soames kezdettől fogva tart az ügytől, és aggodalma kis idővel később bizonyosságot nyer: az Indiában a társait lemészárló Rakshasa (a Nirvanaból kiűzött emberevő indiai démon) tért vissza. Lelki gyötrelmeit megelégelve elhatározza, hogy a múlttal ellentétben most nem futamodik meg a lény elől, és szembeszáll vele. Persze ahogyan kell, nagy csatában el is keni a bolygóközi vadász száját (szájait?).

A történetet Gordon Rennie jegyzi, a rajzokért Colin MacNeil a felelős-mindkét úriember munkja kifejezetten tetszik. A történet bár nem egy nagy szám, nagyon jól van tálalva. London jó helyszín (nagyrészt a híres csatornahálózatban járunk), az időpont kiválasztása is tökéletes (az öltözködés, a modor, a bajuszviselet, a fegyverek, stb.). A helyenkénti indiai visszaemlékezések színesítik a történetet, amit egy pillanatra sem éreztem erőltetettnek.
MacNeil rajzai nagyon tetszenek. Helyenként bár nagyon merevek, szépen kidolgozottak, aprólékosak, tökéletes korrajz testesül meg, és bár kedvenc ragadozónk első látásra furcsának tűnik, régen láttam Predator képregényben ilyen cool vadászt.(ellentétben a 2009-es megjelenéssel, ómájgád de csúnyák ott szegények)

A színek is szépek (bár van egy kép ahol vörös a pred vére, brrr...), tehát összeségében pazar cucc a Dög kedvelőinek.

Betondzsungel (Concrete Jungle, '90)

A második, négyrészes, Den Beavuais mester, és Chris Warner fantasztikus borítóival felvértezett széria is igencsak jóféle cuccanat. A csodálatos coverek (bár az első kicsit pózer, de nagyon szép) rögtön meghozzák a kedvet egy kis olvasgatásra, és a történetben sem kell csalódnunk (bár ez Mark Verheidennél azt hiszem nem meglepetés). New Yorkban járunk, a hőhullám idején. Az emberek megbolondulnak a hőségtől, és ez rengeteg pluszmunkát okoz a rendőrségnek, köztük Schaefer és Rasche gyilkossági nyomozóknak.

Egy este egy látszólag két rivális drogbanda tűzharcának helyszínén helyszínelnek (báff), ám "sima" szétlőtt hullák helyett a plafonra lógatott, megnyúzott tetemeket találnak. Schaefer-akiről útközben kiderül, hogy Dutch Schaefer (gyengébbek kedvéért a nagy, kigyúrt benga állat az első filmben, akit kedvenc Arnoldunk domborított) öccse- ekkor rosszat sejt,és amikor bátjya volt felettese óvva inti az eseményektől, a világos parancs (persze feka a rendőrfőkapitány;) ellenére visszamegy a helyszínre, és összeakad a 2 méter magas ragadozóval, ami nemes egyszerűséggel kirúgja Schaefer-t az emeletről. A zuhanást túlélve Schaefer bátyja emlékének adózva üldözni kezdi a lényt, és később egy kolumbiai dzsungelben el is intézi. Ám ezzel nincs vége, hiszen a meggyilkolt lény társai feldühödve összegyűlnek, és támadást indítanak Schaefer és New York ellen...

Meglehetősen sok párhuzam van a szintén '90-es második film között (drogháború, bandák, metró, sok predi a végén), de meg nem tudom mondani, melyik készült el előbb.
Mark Verheiden-t dícsértem már, jöjjön a rajz: Chris Warner és Ron Randall munkája azt kell ogy mondjam, felemás. Az első két számot Warner jegyzi ceruzarajzolóként, akinek határozottan bejön a stílusa. Rengeteg "átlógó" kép és szép rajz jellemzi munkáját, amit Randall tusrajza gyönyörűen egészít ki. Viszont az utolsó két számnál helyet cseréltek az urak, legalábbis Randall kapta kezébe a ceruzát.

Őszintén szólva nem tudom, melyikük lopja melyikük stílusát a képregény kedvéért, de Warnernek jobban összejött (persze az is lehet, hogy rosszul tudom, és Randall volt az első két szám grafikusa, mindenesetre én nem így tudom). Kissé izzadtságszagú képek, merevebb stílus, néhol kifejezetten Randa(ll, muhaha...). Mindenesetre a történet nagyon beindul, így kiegyenlíti egymást a 2 x 2 szám, és összeségében egy élvezhető sztorit kapunk, ugyanúgy élvezhető rajzokkal.

A színezés (kissé érdekes néhol, hiába '90-es a képregény...lila fejek, zöld stukkerek, kék padlók, citromsárga árnyékok...de annyira nem vészes, néhol kifejezetten tetszetős.

És még egyszer...ezek a borítók...frenetikusan fantasztikusan piszkosul gyönyörűek.

Hát ennyi volt mára. Remélem azért érdekelt valakit a téma! Megyek predátoróesstét hallgatni, mert rohadt király.

Helyes bunkó vs. Hajléktalan bunkó

2009-10-18T18:28:00.004+02:00

Pénteken Telescholás gyakorlaton voltam (pár óra alatt sok mindent tanultam, megint gondolhatom át a Chop poker forgatókönyvet...), ebédidőben pedig két kollégámmal kivonultunk a stúdióból élelemszerzés céljából portyázni az utcára. Az üvegajtón Mészáros barátommal szinte egyszerre mentünk ki, egy kedves, 30-as éveiben járó, jómódú hölgy pedig (aki a kilépésünkkor még méterekre volt az ajtótól) egy megvető pillantással a következő, rövid idő alatt kultikussá váló szavakat ejtette ki:

"Helyes bunkók!"

Semmi vessző a két szó között, ne tessék félreérteni. Így:helyes bunkók. Nem álltunk vigyázba mind a ketten, nem vártuk meg és álltunk félre becses útjából, és a hölgyemény egy olyan szóösszetétellel summázta ezt a teljesítményt, ami mellett még egy nyelvész sem tud szó nélkül elmenni.

Mindenesetre levontuk a megfelelő következtetéseket: helyesek vagyunk! Jíhihihííh!:)

De nem ez volt az egyetlen érdekes pszcihológiai momentum ezen a napon. Fel nem tudom fogni, hogy milyen jogon sértődik halálra egy büdös, koszlott, vörös fejű (ergo alkoholista) ~~hajléktalan~~ csöves, mert nem adok neki pénzt feltehetően alkoholra, és nem veszem el a gombás, üszkös, penészes, leprás kezéből a Fedél Nélkül c. folyóiratot. Egész egyszerűen leszarom az empátiát, ill. annak hiányát, ez gyalázat, komolyan mondom.

Ezen eset után rémlett fel bennem: ha a körülöttünk lévő világnak mindig lehetne egy bármiféle háttérzenét "adni", nálam egészen biztosan a Floods szólna. Pest undorító.

Buda viszont rocks! :D

Haláli plánok

2009-10-15T21:27:00.012+02:00

Kések a vágáselmélet óráról. Kopogok, benyitok, Czeilik taárnő csúnyán rámnéz, és így szól:

"Mondj egy szót!"

A kb. fél ezred másodpercig érlelődött válasz annyira jellemző, mint Michael Bay-re a robbantgatás.

"Haláááál."

Kuncogás, nevetgetés, és egy bejelentés, miszerint akkor a halálról készítsek egy fotósorozatot, hogy miként is látom én a plánokat-ergo megtanultam-e őket rendesen.

Mivel remélhetőleg még igen sokat kell arra várnom, hogy a halál eljöjjön értem egy fotózással egybekötött lélekelvitelre, elővettem a Photoshop-ot. Ím a frenetikusan egyedi, sallangmentes megoldás! (Remélem tetszett érezni az iróniát.)

Szuperplán

Premier plán

Közeli

Félközeli

Amerikai plán (tessék a térdét odaképzelni)

Kistotál

Nagytotál

Micsoda fantasztikus teljesítmény. Dénes kolléga bezzeg a sört mondta. Jó lett volna a fotósorozat, de sosem készült el, mert mindig kifogyott az üveg. Töbször is egymás után. :)

A Nagy Déli Trendgyilkosság

2009-10-13T16:20:00.011+02:00

"Truly, fuck the world."

Azt hiszem nem állítok túlzottan valótlant azzal, hogy mindenki életében eljön a pillanat, amikor olyan kedve van, ami egész egyszerűen megköveteteli egyfajta "kemény" zenének a hallgatását, műfajtól függetlenül (bár a jelző mindenhol másra mutat). Segít kizárni a külvilágot, pumpálja az adrenalint, ellenben nem taszít a depresszió mély bugyraiba - vagy csak egész egyszerűen ébren tart a villamoson. Utóbbi példájának öntudatlanul utánajártam a napokban: reggel fél 7 környékén, főként a fiatalok fülében jóval hangosabb, és jóval reszelősebb muzsika bömböl, feltehetően a puha, meleg ágyikó gondolatát elkergetni. Ha tucctuccer az illető, szól a hárdteknó, a drum and bass. Ha az illető gatyáját a bokájánál cipzározza be szól a hevesebb rap (elnézést, nem tudok műfajt mondani), ha hosszúhajú ápolatlan bőrcuccos főszereplőnk van, nyikorog a gitár és pörögnek a lábdobok a death/trashmetáltól. A popperekek mindegy, ők elveszettek (azon viszont komolyan elgondolkodtam, amikor egy 14-15 éves felpeckelt szájú, rózsaszínbe és sálba bugyolált leányzó tisztán hallhatóan a Futile Escape-t hallgatta-nem viccelek, többször is leellenőriztem!). Hiába, nem ajánlatos a szakadó esőben, a meleg (már ha éppen fűtik) villamoson ülve Kraftwerket, vagy valamilyen finomabb filmzenét hallgatni, mert könnyen elalvás lehet belőle.

Az eső és a rossz idő eljövetelével nálam a koránutazós melegbenelalvós, és az otthonülős rosszkedvűs zúzhatnékos temperamentum is jelentkezett, és hosszas, szintén öntudatlan keresgélés során rátaláltam az addig legkevésbé hallgatott Pantera albumra, mégpedig a The Great Southern Trendkill nevezetűre.

Habár a Panterát nagyon régóta ismerem, és már sokszor megpróbálkoztam vele, nagyon sokáig egész egyszerűen nem szerettem, 1-2 számukat kivéve, és sosem értettem az őket körülvevő hisztérikus rajongást. Ez kb. fél éve változott meg, amikor rákaptam az ízükre. Nem ismertetném a diszkográfiát, pár millióan megtették előttem is. Térjünk a lényegre!

A Trendkill egyike a metáltörténelem legszélsőségesebb, legsötétebb albumainak. Érdekes módon ebben több tényező is közreműködött, és egytől egyig érezhetően jelen vannak az albumon:a fiúk anno a 90-es évek szokásos heavy metáljával kezdték, aztán Phil Anselmo énekes érkezésével, és a trash elterjedésével egyidőben (jééé) bedurvultak. Zenéjük meghatározó jegye (és ismertetőjele) lett egy bizonyos (általam sehol máshol nem hallott, de a szakértők szerint így van...) southern stílus, egyenesen Texasból. Innen a cím, ugyebár. Ez a fajta bedurvulás itt érte el a tetőpontját. Ehhez még hozzáadódott a zenekaron belüli ellentétek okozta feszültség, Anselmo heroinfüggése (a szövegeken tisztán érződik...), valamint az akkori zeneirányzat. 1996-ot írunk ugyanis, amikor a grunge hullámszerű terjedésének köszönhetően a metál elveszíti addigi zenei életben való szerepét, és egy lenézett, fogyatékos kistestvérnek tűnik a Nirvana/Pearl Jam/Alice in Chains trió által képviselt (számomra sosem megértett, fülsértőnek tituált) irányzat mellett. Anselmo sem rajongott értük túlságosan, innen a trendkill mivolta az anyagnak. Minden számon hallatszik a teljes, mindenkori trenddel való szembehelyezkedés, pláne, ha a szövegeket is olvassuk mellé.

'VAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA!!!!!"

Igen, pontosan így szokott minden jöttment metálbanda belekezdeni az új lemezébe. Hirtelen üvöltés, gitárzúzás, lábgéppörgés. Ha így kezdődik egy lemez, általában ~~rögtön nyomok egy delete-t~~ visszaviszem a lemezt, annyira utálom az efféle igénytelen és sablonos kezdést (ugyanis nem túl sok jót vetít előre). A Trendkill esetében máshogy van, egyből elkap az az istenverte lendület, ami az egész lemezt jellemzi. Dimebag riffjei hasítanak mint mindig, Vinnie Paul pedig még mindig földönkívüli módjára dobol. A szám témája minden normális szívnek kedves (minden trendnek a kurva anyját, kb.).

A War Nerve egy hasonlóan agyromboló médiaellenes költemény (bahh), a Drag The Waters maga a zenében materializálódott bizalmatlanság (kérdőjelezd meg mindenkinek a tetteit, motivációját).

"The trend is OVER!"

Anselmo függősége erőteljesen rányomta a bélyegét az albumra: a 10's, a 13 Steps, a Living Through Me, a Suicide Note (part I és II) mind-mind drogozással/öngyilkossággal foglalkoznak. Persze nem ajánlják egyiket sem, és hallgatva a szövegeket, a "soha nem fogok droghoz nyúlni" elhatározás csak megerősödött bennem. Tiszta, hamisítatlan elmebetegség. Imádom! :)

Van még világvégéről szóló Floods-unk, mellyel (ahogy az album egészével is) sokáig tartott megbarátkoznom, belassult, apokaliptikus hangulata miatt. Itt hallható Dimebag (az úr a zenetörténelem egyik legnagyobb gitárosa volt, maga a gitár manifesztációja) egyik, ha nem a legjobb szólója. A szám utolsó fél perce teljesen eltér a Pantera irányvonalától, egy kellemes, fennkölt, egyszerre reményteli és szomorú gitártéma közben hallgat el a szám, és a hallgató úgy érzi, túlélte.

Nem.

A The Underground in America és az albumot lezáró Sandblasted Skin (minden trendnek a kurva anyját v2.0) akadozó riffjeivel, szélsőséges zenei megoldásaival, és Anselmo tökélyre fejlesztett rikításával visszatapossa a sárba a hallgatót, hogy aztán az első számhoz visszatérve, a pumpáló adrenalin a lehető legközelebbi tárgy lehető legapróbb darabokra való törését eredményezze.

Ez az az album, amit csak, és kizárólag a súlyosabb zenék kedvelőinek tudok ajánlani, de valószínűleg csak ők olvasták el eddig ezt a kis ajánlót. Igen bonyolult, változatos, és őrült album ez, nem egyszerű vele megbarátkozni-de ha sikerül, mindig-otthon, az utcán, a villamoson, a buszon, stb.-jól fog jönni, ha eleged van a világból.

"Then throughout the day mankind played with grenades
Cold hearted world
And at night they might bait the pentagram
Extinguishing the sun
Wash away man, take him with the floods..."

Travifan poszt

2009-09-18T22:06:00.007+02:00

A Moziünnepet kihasználva volt szerencsém igen kedvezményes áron megtekinteni az 1974-es Taking of Pelham One Two Three friss remake-jét, melyről mind a "szaksajtó", mind az olyan menő filmes bloggerek, mint én, nagyrészt lesújtóan nyilatkoztak-egy-két "egész jó" értékeléstől eltekintve. Az (állítólag zseniális) eredetit még nem láttam, és van egy érzésem, hogy ezen kis posztra reagálván páran megemlítik, hogy inkább azt kellett volna megnéznem.

Tehát elvárásaim a székemet elfoglalva nem voltak túl magasak, és bár nem cáfolt rám az élet(vagyis inkább a Columbia), nem bántam meg, hogy kifizettem a borsos, 500 forintos jegyárat. Sőt! Meg kell hogy mondjam, nagyon tetszett a film! Semmi váratlan, semmi új, de összeségében egy teljesen élvezhető darab. A sztori kissé butus, a felvezetés (az első 4-5 perc, a gizdának tűnni akaró, amúgy holt erőltetett főcím) szörnyű, de utána pöpec módon beindul a film. Bár a film háromnegyede kb. két helyszínen játszódik, sikerült úgy megtölteni tartalommal (leginkább a Ryder és Garber közötti párbeszédekről van itt szó), hogy az átlagnéző ne unja magát. Néhol sajnos túl amerikai, a laptopos csaj, a feka katona civilben és a túl sok 'motherfucker' megfekszi az ember gyomrát egy idő után...

Minden rossz tulajdonsága ellenére bátran ajánlom mindenki figyelmébe, amennyiben nem vagyunk teljesen mainstream-ellenesek. Mindenesetre tessék figyelembe venni, hogy objektíven nem tudok egy olyan filmről nyilatkozni, amiben John Travolta rosszfiút játszik(pölö Ponyvaregény, Ál/arc, Rés a Pajzson, csak hogy a jobbakat említsem). Képtelen vagyok rá, fülig érő mosollyal summáztam mostani alakítását is. Az angol nyelv szépségeit "kihasználva" sajnosrengeteg fuckot és rossz szöveget adtak a szájába, de színészi játéka felülkerekedik, és Ryder szerepében ismét tarol. Travolta is magic.

Ollá-lááá

2009-09-17T20:07:00.002+02:00

Nincs több üvöltözés.
Nincs több sírás, rívás.
Nincs több pikirtség, feszült csönd.
Nincs több éhezés.
Nincs több sár, nincs több por, mocsok.
Nincs több Volán.
Nincs több Lakihegy-bejárati ajtó séta hajnalban.
3 év elteltével ismét itthon vagyok. Eltartott(?) koloncból kedvenc unoka lettem ismét. Rengeteg minden megváltozott, és szerencsére minden pozitív irányba. Back in business, mondja a német(ha tud angolul). Az ihlet is nagyobb arányban kerülget Budapest ezen szegletében, így remélem mostantól több (pfff) filmet és rajzot szabadíthatok Kedves Olvasóimra! Éjmen.

Long Live the Queen

2009-08-23T20:34:00.006+02:00

Múlt héten megvettem az új jenki Aliens képregényszéria második részét (pöpec nagyon, tessék beszerezni!), és még aznap este unalmamban ötvenmilliomodjára is megnéztem a faust-i 12 első helyezettjét-ez az idegenadag elég volt ahhoz, hogy ismét megszálljon az ihlet.

Bár az ihlet sokszor meg szokott szállni mind rajz, mind film témában, de csak addig tart, amíg neki nem állok tárgyának, esetleg 5 perccel azután, mert nem tudok rajzolni egy karikát, vagy ilyesmit. Őfelsége megalkotásakor is legtöbbször összetéptem volna a 'csába az egészet, miután ugyanazt a vonalat(!) nyolcszor rajzoltam újra, és ugyanúgy rossz lett. FőlegDe ezúttal Faust hősiesen kiállta a próbát, és az eredmény-hadd szerénytelenkedjek-gyönyörű lett. Legalábbis annak tükrében, hogy utoljára alkotói munkásságom csúcsán (legalábbis a mennyiséget tekintve), 2004-ben rajzoltam utoljára Királynőt.

Az angol szövegért meg ne kövezzetek, 14 voltam. Remélem ez a rajzocska ~~egy új korszak kezdete~~ nem az utolsó! How do ya like it?

Ragyogás

2009-07-28T12:58:00.005+02:00

A másfél hetes nethiány miatt kialakult elvonási tünetek már tetőztek, amikor 3 doboz epres Jogobella és Howard Shore Videodrome OST-jének segítségével megszületett egy -szerintem igen jól sikerült-forgatókönyv, melyből remélhetőleg, talán lesz valami... Ahogy egy, heteken belül kialakuló új, szebb élet képe, a jelenleg chop_poker munkacímet viselő vizuális mámor (csak szerényen) fejben manifesztálódott jelenetei is gyönyörű, hívogató Napként ragyognak a sötét, mélységes gödör fölött. Érti, aki érti.

A teremburáját, másfél hete net nélkül. Gnnáááááááááááárrrrghh!

Spagettihorror?

2009-07-17T21:26:00.010+02:00

Még régebben a Volt egyszer egy Vadnyugat c. mestermű ki tudja hanyadik megtekintése közben fogalmazódott meg bennem a kérdés: mi is az az ún. spagettiwestern, és miért éppen "spagetti"?

Persze utóbbi kérdésre a válasz kézenfekvő, kissebb utánaolvasgatás után pedig a műfajjal kapcsolatos sejtéseim nagyrészt beigazolódtak. A spagettiwestern zsánere Olaszországból származik, innen is a neve. A spagetti (nyammnyamm:) Olaszország egyik, ha nem legismertebb és legjellemzőbb étele, az amerikaiak pedig gúnynévként aggatták rá a nevet az itáliai western-filmekre. Nemtetszésük megalapozott volt, hiszen bár a spagettiwesternek 99%-a minőségileg nem érte utól az amerikai vadnyugatos filmeket (nem mintha azok többsége ugyancsak hatalmas színvonalat képviselne), stílusában és főbb elemeiben fricskát mutatott a "homokviharban is makulátlan ruházatú, mindig borotvált arcú amerikai hős lobogó amerkai zászló alatt 6 golyóval elintézi a rosszfiúk egész hadát, és megmenti a várost a folyamatos rablásoktól és fosztogatásoktól" cselekményű jenki westerneknek. A spagettiwestern "hősei" koszosak, büdösek, sokszor nem lehet eldönteni, melyik oldalon állnak. Nem fennkölt, hősises motivációk vezérlik őket, hanem a pénz, a dicsőség, és legtöbbször a bosszú. Nagyobb hangsúlyt kap a vér, a brutalitás (semmi amcsi cenzúra a gyerekvédelem nevében, amikor 14 évesen fegyvert vehetsz a boltban:). A tájak kevésbé szépek, mint Amerikában: kopár sivatagok váltják fel a vadregényes tájakat. Még sorolhatnám, de annyira nem vagyok a zsáner híve (sőt...), hogy túl sokat írjak róla. Akit jobban érdekel a téma, itt kielégítheti tudásszomját!

Ahogyan olvasgattam a 'pédiás cikket, elgondolkoztam: lehet, hogy a Nimródot westernnek kellett volna írni!

Na jó, nem gondolkodtam ilyesmin, de kétségtelenül sok eleme megfelelne a műfaji "követelményeknek". Morálisan "ingoványos" főszereplők, kietlen (legalábbis igen egyhangú) táj, vér, monotonitás. Ezen továbbhaladva elgondolkodtam, miként lehetne ráhúzni az általam (még) leginkább preferált, milliószor megerőszakolt és lehurrogott műfajra, a horrorra egy ilyen spagettis lepedőt. Megvannak a sajátos műfaji jellemzői, melyeket már rengetegszer átírtak, kibővítettek, elvetettek. Közismert tény, hogy a mai horrorok már inkább vígjátékok, belekkel és hektoliternyi vérrel. Említésre méltó alkotás alig van, és aminek sikerül ezt elérni, maradandóbbat alkotni, annak készül x folytatása, hogy lerombolja a nimbuszt-tökéletes példa a Fűrész-széria.

Még tovább a gondolatmeneten: reformáljunk, kedves kezdő/amatőrfilmesek! Mutassunk fricskát a ma uralkodó horrorisztikus horror helyzetnek (mühühü de rossz), fektessünk le a régi alapokon új dolgokat, hozzuk létre a spagettihorrort!

De állj.

Mint említettem, a tésztanyugati (szabadfordítás) ugyebár a digók legjellemzőbb nemzeti ételéről kapta nevét. Akkor mi se tétlenkedjünk! Milyen jellemző magyar ételek vannak?...

A gulyáshorror marha jól hangzik! A paprikáskrumpli-horror már kevésbé, ellenben a halászléhorrorral (bár az a kaja már önmagában is horror). Lecsóhorror esetleg? Az lehetne az új slasher, és akkor már alfajokat is teremtettünk. Ejj, de faszák vagyunk! Várom az ötleteket, kreatívok!:)

Űzzünk ördögöt!

2009-07-13T04:25:00.015+02:00

Ha valaki meghallja a szót: ördögűző, szinte bizonyos, hogy a következő képek villannak az agyába: ágyhozkötözött, sápadt, sebhelyektől torzított arcú, sárga/zöld szemű, folyton rángatózó, üvöltő, káromkodó, leírhatatlanul gonosz kislány, és az őt körülvevő két pap. De talán a két utóbbi személy ritkábban.

William Friedkin '73-as filmtörténeti mérföldköve, és annak központ figurája, a 12 éves, az Ördög által megszállt Regan MacNeil az évtizedek során menthetetlenül beleégett az emberi civilizáció (legalább) televízióval rendelkező egyedeinek agyába. A vietnámi háborúból frissen felócsúdott Amerikában megjelenése pillanatától fogva kultusz övezte. Címlapsztori volt a film, melytől állítólag a nézők szívrohamot kaptak, meghasonlottak, elájultak, a terhes anyák lebabáztak, stb. Az akkoriban még több sütnivalóval rendelkező PR management az alábbi mottót ötlötte ki a stílusteremtő alkotáshoz: "Minden idők legrémisztőbb filmje". Hogy a jelzőt mikor aggatták a filmre, fogalmam nincs, de ha a film megjelenésének időpontjakor, nagyon beletrafáltak az illetékesek-a premier óta eltelt 36 évben talán csak a 6 évvel később bemutatásra kerülő Aliennek volt akkora visszhangja, mint Friedkin művének. A maga nemében páratlan, örökbecsű mű, mely természetesen több folytatással is "büszkélkedhet".

Kezdetben ennyit az ajnározásból, lesz még bőven. Mindig is szerettem az Ördögűzőt, de miután valamelyik nap egy unott estén megnéztem, egészen odavoltam (vagy "odalettem"?) érte, és rögtön letöl...beszereztem a kevésbé jóhírű folytatásokat is, melyek közül csak a harmadik részt láttam úgyahogy, azt is nagyon régen, 4-5 éve. Az első rész be is került a végleges formáját remélhetőleg már elnyert faust-i 12-be, de hogy a többiről mi a véleményem, kiderül hamar!

Az Ördögűző 3 folytatást (2 direkt és 1 prequel, azaz előzmény) ért meg, de-mily meglepő-minőségében egyik sem ér fel a nagy elődhöz. A harmadik rész elemeiben megközelíti véleményem szerint, de erről picit később. Az alapmű megtekintése után rögtön billentyűzetet akartam ragadni, hogy minnél gyorsabban írhassak egy kis ajánlót/elemzést, aztán meggondoltam magam, és elhatároztam, hogy az összes film megtekintése után írók az egész tetralógiáról. Egy film, vagy négy, egyre megy, nemdebár?

A hagyományoktól (gondolom) eltérő módon a prequel-el nyitom soraimat. Lila sálat (hogy hívják:), keresztes nyakláncot a nyakba, Bibliát és szenteltvizes flaskát a kézbe-magával az Ördöggel fogunk farkasszemet nézni! Természetesen spoilerveszély fenyeget.

Az Ördögűző: A kezdet

2004-ben járunk. Vagyis...1949-ben(korán van már ehhez:). Protagonistánk a hitevesztett Merrin atya, Stellan Skarsgård figyelemreméltó alakításával. Merrin hite a II. Világháború alatt inogott meg, majd veszett el végleg. Archeológusként és kocsmatöltelékként tengeti mindennapjait, mígnem egy tehetős gyűjtő megbízza egy ősi kincs megszerzésével egy Kenyában felfedezett bizánci templomból. Eddig Indiana Jones, jápp.

A templom a föld alól került elő, ám érdekessége, hogy szinte teljesen ép maradt, az idő bizonyos vasfogának nyoma sincs rajta, mintha csak épültekor temették volna el. Merrin a templomba behatolva egy fejjel lefelé lógó, hatalmas, plafonra akasztott keresztet talál...

A szállásul szolgáló táborszerűségben egyre furcsább, baljóslóbb dolgok történnek, majd amikor egy kissrácot élve széttépnek a hiénák, míg az esetet követően transzba eső öccséhez hozzá sem nyúlnak, a Vatikán által küldött fiatal papnövendék sejteni kezdi, hogy a Gonosz keze van a dologban. Az események egyre inkább felgyorsulnak, Merrin nyomozni kezd, és miközben egyre közelebb van a célhoz, egyre nagyobb szüksége lesz elvesztett hitére...

Nagyjából ennyi a történet, röviden. Hosszabban nehéz feladat lenne kifejteni, hiszen a filmben logikus történetvezetés, mint olyan, nem található. Ennek a ténynek két oka lehet:igen ritka, hogy egy filmet két ember rendez. A Kezdettel mérpedig így történt. Paul Schraeder befejezett filmjét a fejesek halálra ítélték, mert túl spirituális lett(van egy érzésem, hogy gondolkodni is kellett a filmen esetleg), és nem elég véres, így a film nagy részével együtt Schraeder is a kukába került, a stúdió a több Marilyn Manson(csak hogy az "ördögi" témánál maradjunk) klippet jegyző Renny Harlin-t bízta meg a project megmentésével. Harlinnak kb. a film 80%-át újra kellett forgatnia, gyaníthatóan ezért esett szét annyira a történetvezetés, hiszen a határidőt be kellett tartani. A másik ok az ócska forgatókönyv lehet, de erről nincsenek információim :).

Harlinban megtalálták a tökéletes rendezőt a film élére:nem kérdez, nem gondolkodik, ha a stúdió belezést kér, akkor megkapják. Harlin amúgy nem lenne rossz rendező, ezt a Die Hard 2-vel bizonyította, de inkább tucatfilmjeiről (Ford Fairlane kalandjai, Elm utca 4, Háborgó Mélység) "ismert". Sajnos ezen filmek jellemzőit ide is átmentette:sablonos karakterek (alkoholista leprás, haláltábort megjárt zsidó ápolónő, peckes angol katona, szemét rohadt náci, stb.), borzalmas dialógusok (ha annyi ezresem lenne, ahányszor Stellan szájába rágták a "nem vagyok pap" szöveget, nem kellett volna kihagynom a pénteki Kraftwerk koncertet...), röhejes speciális effektek. A démon által megszállt személy Peter Parkerként futkos a falakon, CGI legyek és hiénák ~~riogatnak~~ röhögtetnek minket. Oké, hogy szorongat a költségvetés, és nem egyszerű munka lemodellezni egy élő állatot, de azért kontár munkát nem kéne végezni-ha a néző elneveti magát kínjában egy Ördögűző(vagy bármilyen, magát komolyan vevő horror)film közben, már rég rossz úton járunk. A Let the Right One In CGI-macskái is jócskán megmosolyogtatóak, de könyörgöm, az a film minden más tekintetben(számomra szigorúan szakmai szempontból) kitűnő alkotás. De a Kezdetnél a falon futkosó, ezzel kattogó hangot hallató(!) Ördög csak olaj a tűzre a néző szemében. A sztori kusza, a karakterek jellemtelenek(Merrin hullákat lát, vérben fürdik, sírokat ás ki hitetlenségében, aztán meglát egy rajzot, ami a templom egyik részét ábrázolja, és hopp! Azon nyomban visszatér a hite...), nyoma nincs feszültségnek, félelemnek. De mindezt megbocsátanánk neki, ha nem lenne unalmas. Ez a Kezdet legnagyobb hibája, még a legunalmasabbnak kikiáltott harmadik részt is földbe döngöli e tekintetben. Még a sorozatban először feltűnő (de hogy minek...), igen halovány szerelmi szál sem rázza fel a történetet a rossz karakterek miatt. Pedig az alapok jók voltak: kiváló színészek (Stellan-al az élen), gyönyörű fényképezés, látvány, jó helyszín. A végeredmény?...Ha 10-es skálán pontozni kéne, egy 5-ös. Kár érte...de a nagy remake láz közepette úgyis előveszik még egyszer a sztorit, úgyhogy bizakodhatunk-lesz ennél rosszabb is!

Az Ördögűző

A remekmű. Minden idők legrémisztőbb filmje. Borzalmas, hogy mennyire jó. Együtt említik a filmtörténet legjobb horroraival (Az Ördögűző, Texasi láncfűrészes mészárlás, az Ómen [hogy az mit keres itt...?], Rosemary gyermekei). 36 év alatt alig kopott meg a film mind minőségileg, mind történetileg, és ezt kevés film mondhatja el magáról. A bevezetőben említett "legendák" a rosszul lett nézőkről ha túlzók is-hiszen a búlvársajtó már akkoriban sem volt piskóta-, nem alaptalanok, a "legrémisztőbb" mellett a "leggusztustalanabb" jelzőt is ráaggathatjuk nyugodtan a filmre: talán az Ördögűző volt az első olyan (horror)film, mely nyíltan, hatásvadász módon jelenített meg változatos ocsmányságokat a filmvásznon. A megszállt Regan sugárban hányja le az embereket maga körül, feje 180 fokban forog a nyakán, kereszttel véresre döfködi nemi szervét, és közben obszcén módon üvöltözik, és a szerencsére kivágott spiderwalk jelenetet ne is említsük-mind-mind sokkolóan hatottak a nézőkre, és ezen nem lehet csodálkozni. Beleborzongok a tudatba, hogy milyen lehet ez a film a mozivásznon.

Mindezek ellenére az Ördögűző, mely bár nyíltan szembeköpi a cenzúrát a khm...etikával együtt, messze nem egy szimpla gyomorforgató film, ahogyan azt a mai horrornak nevezett komédiákból megszoktuk. A William Peter Blatty hasonló sikerű regényéből adaptált filmben a brutalitás mellett találunk remekbeszabott, hihető emócionális háttérrel és motivációval rendelkező karaktereket, jellemfejlődést, misztikumot, emberi dilemmákat, vallási, hitbéli kérdések tárgyalását, melyek a letaglózó effektek, a tökéletes rendezés és operatőri munka tesz fantasztikus eleggyé.

Chris MacNeil (Ellen Burstyn), a frissen elvált színésznő húgával és lányával, a 12 éves Regan-el (Linda Blair) él washington-i, egészen pontosan georgetown-i házukban. Chris és lánya között felhőtlen a viszony, szinte elválasztathatatlanok. Ám a kislány egyre furcsábban kezd viselkedni:aggresszív lesz, öntudatlan pillanataiban bepisil, epilepsziás rohamokhoz hasonló tüneteket produkál. Chris orvosok egész karával vizsgáltatja meg, de Regan állapota egyre súlyosbodik. Mikor Regan már örjöngő őrültté változik (a saját anyját is felpofozza), végső elkeseredésében egy orvos tanácsára az egyházhoz fordul segítségért, névszerint a pszchihiáter-pap Damien Karrashoz. Az édesanyja halálos betegsége miatt hitét vesztett pap Jason Miller alakításával egy párját ritkítóan természetes, esendő emberi karaktert(ezt a bizonyos hitevesztett pap motívumot próbálták a Kezdetben is erőltetni, ezzel erősítvén a két film közötti párhuzamot) kapunk. Kezdetben csak mint pszchihiáter látogatja a lányt, de a Regan-el töltött idő alatt egyre jobban bebizonyosodik, hogy magával az Ördöggel áll szemben. Az egyházhoz fordul segítségért, engedélyt kér az ördögűzésre, melyet csak igen kivételes esetekben adnak meg. Karras megkapja az engedélyt, és hamarosan az addig Irakban, archeológusként tevékenykedő, betegségtől gyötört Merrin atya (Max von Sydow)csatlakozik hozzá. Ők ketten próbálják meg a Sátánt kiűzni a lány testéből, Regan akár túléli, akár nem...

Mint ahogyan említettem, az Ördögűző egyik legnagyobb erénye a karakterekben rejlik. Egyetlen nem odaillő cselekedet, mondat, tett nem található, a karakter- és jellemfejlődés ábrázolása végletekig letisztult, ez nem a Pólenderzon-féle töltelékemberkék armadája, vagy Stephen Sommers bárgyú főszereplői. Karras atya és édesanyja viszonya egy kevésbé emlegetett, ám ugyanolyan fontos, és rengeteg feszültséget magában hordozó történeti szál. Karras önmagát hibáztatja édesanyja haláláért, és ezt a "tettét" Regan sokszor a szemére is veti.

Karras-on és Merrin atyán kívül még fontos karakter Bill Kindermann (Lee J. Cobb) hadnagy, akit a harmadik epizódban üdvözölhetünk majd újra. Folytonos szaglászásával, nyomozásával ő is egy állandó feszültségforrás, mintha nem lenne belőle amúgy is elég...

Ó igen, feszültség. Egy nyugodt pillanatunk nincs a filmben. Az ördögűzés előtt a Regan-en végzett orvosi vizsgálatok miatt érezzük kényelmetlenül magunkat(a bevillanó sátáni arcokról ne is beszéljünk-egészen primitív, mégis zseniális hatásfokozás). Ha végre elszakadunk a pokoli kislánytól, akkor sem nyugodhatunk meg, Karras belső vívódását sem lehet rezzenéstelen arccal végignézni. A család félelme és a pofátlan Kindermann nyomozó hab a tortára, hogy aztán maga az ördögűzés végleg tönkretegye a Kedves Néző idegrendszerét. Na pedig nem Regan, Nem Karras, nem Kindermann, akkor a folyton mutogatott, a fináléban fontos szerepet játszó, azóta már egy bizarr védjeggyé váló lépcsősor hozza rá a frászt az emberre egy idő után. Fantasztikus történetvezetés és hangulatkeltés, Friedkin mesteri precizitással dolgozott. Nem szívesen dolgoznék a keze alatt:a szereplők beszámolói szerint a félelem és a rettegés mementóit úgy "hozta elő" színészeiből a tökéletes alakítás érdekében, hogy pisztolyt dörrentett el Burstyn és Blair fejétől/fülétől centikre. How sweet...

Zene a szintén mindenkinek a fülében csengő, Mike Oldfield-féle Tubular Bells-en kívül csak ritkán van-a hatás ennek ellenére, vagy éppen emiatt hátszőrfelállító. :)

Minden tökéletes ebben a filmben. Örökbecsű alapmű, amint azt már párszor leírtam. Egyszer mindenképpen érdemes megnézni! Brilliáns...

Az Ördögűző 2 - Az Eretnek

Minden idők legrémisztőbb filmjének a folytatása. Túlszárnyalni a nagy elődöt szinte lehetetlen küldetésnek számított. Az impozáns szereplőgárda és John Boorman neve azonban okot adott a bizakodásra. A '77-ben elkészült filmre tolongtak a kiadósat borzongani vágyó nézők. Ezúttal a PR-esek helyett a nézők aggattak rá egy, az eredeti szlogent idéző mottót:

"Minden idők legrosszabb folytatása."

A filmtörténetben ritka a példa, hogy egy folytatás jobb az előzményénél, ezt mind tudjuk. Ha kapásból címeket kéne mondanom példának okaként, egyből rávágom, hogy "Aliens, Terminátor 2", de újabb páldán már gondolkoznom kell. Mindenesetre a fent idézett jelzőt nem akartam elhinni, míg nem láttam a filmet. Jót sehol nem olvastam az Eretnekről, és a tény, hogy sok esetben egy Film+-os C horror is jobb nála, nem sok reménnyel kecsegtetett a majd 2 órás játékidő. De úgy voltam vele, hogy persze, hogy nem lesz olyan mint az első, de ha a feelingből maradt valami, csak nem lehet olyan rossz!

Borzalmasan szar. Istentelenül. 2 óra kín, és szenvedés.

Aki követte eddig rövid blogger pályafutásomat, vagy ismer a való életben, tudja, hogy ha fikázni kell valamit, abban aztán igazán mester vagyok. Az Eretnek tökéletes alanya lehetne egy újabb hosszabb terjedelmű, cifrábbnál cifrább sértéseket taglaló cikknek. Agyamban el is kezdtem összerakni az "ajánlót", de aztán rájöttem, hogy ebbe még Faust bicskája is beletörne, nem túl gazdag szókincsem nem elég erre a förmedvényre.

A "történet" 4 évvel Regan kálváriája után játszódik. Regan (szintén Linda Blair, aki 12 évesen jobb színésznő volt, de itt legalább már van melle:) alig emlékszik valamire az ördögűzésből, ill. azzal, ami történt vele. Egy Szál a Kakukk Fészkére típusú, beteg gyermekeknek fentartott intézetbe jár kezelésre. Eközben az egyház megbízza Philip Lamont (a változatosság kedvéért hitében megingott) atyát (Richard Burton), hogy nyomozzon Merrin atya, az ördögűzés során bekövetkezett halálának ügyében. Lamont Regan segítségét kéri, egy hipnóist előidéző gép segítségével kutakodik Regan tudatalattijában, hogy tanúja legyen az eseményeknek.

Innentől a sztori egész egyszerűen darabjaira hullik. Sáskák, Afrika, Merrin atya, sáskák, Pazuzu(az Ördög), sáskák, tojásköpködő feka gyógyító, megint villogó hipnózisgép, sáskák, múzeum...mindezt olyan tálalásban, hogy azt tanítani lehetne ("hogyan ne csináljunk filmet"). A szereplők semmilyenek, Richard Burton az egész filmben bambul maga elé(gyanítom, hogy a szerepet valami tartozása miatt vállalta el, vagy csak építkezett, és kellett a pénz, mint Michael Caine a Cápa 4 esetében), és démonokról motyog. A dialógusok alapán Michael Bay innen szerezte páratlan tudását párbeszédeket a illetően. A hipnózisos jelenetek elképesztően idegőrlőek, ahogyan a zene is (Ennio Morricone sem lehet minden szerzeményére büszke...). Minden idők egyik legkatasztrofálisabb, leggyengébb fináléja után pedig a néző fellélegezhet:végre vége! Az egész filmben az a legviccesebb, hogy lerí róla, hogy ezt komolynak szánták. Egyszerűen tragédia, nem pazarlom rá többet a szót. Nemhogy a legrosszabb folytatás, a legócskább film címre is sikeresen pályázhat! Fujj. Ha esetleg valaki a környezetedben elkezdi nézni, fordulj meg és fuss el, jó messze.

Az Ördögűző 3

A démon harmadik eljövetele. Elkészültét nem siették el, 1990-ben támadta be a mozikat a második folytatás, mely lesújtó kritikákat kapott mind a szakma, mind a rajongók részéről. Jobbnak tartották, mint az eretneket (bár ez önmagában nem érdem), de csalódást keltett a film. Nehezményezték a valóban módfelett lassú történetvezetést, az izzadtságszagú sztorit, valamint az "érthetetlen" párbeszédeket.

Valamilyen szinten érthető a csalódás: a filmet íróként és rendezőként is az első rész alapjául szolgáló könyv írója, William Peter Blatty jegyzi, gondolom sokan abban reménykedtek hogy egy, az első részt mindenben követő, fokozó részt kapnak. Nem így lett. Mai napig erőteljesen megoszlanak a vélemények a filmről, az értő, nem csak popcorn mozinkon érlelődött közönség idővel felfedezte magának-ide tartozom én is, legalábbis abban a tekintetben, hogy nekem nagyon tetszik ez a film.

A történet 15 évvel a MacNeil-házban történtek után játszódik. Bill Kindermann (George C. Scott elképesztően cool alakításával) egy brutális sorozatgyilkos után nyomoz, aki hajszál pontosan a 15 éve elfogott Gemini gyilkos mintájára öl. Eközben jóbarátja, az ugyancsak az első részből ismert Dyer atya (Ed Flanders) kórházba kerül egy rutinvizsgálatra. Ám amikor az atyát kivégzi a gyilkos, személyessé válik az ügy. Kindermann nyomozni kezd a kórházban, és a zártosztályon talál egy férfit, aki a Gemini gyilkosnak vallja magát-és aki a néhai jóbarát, Damien Karras arcvonásait ölti magára...

Izzadtságszagú, valóban. Engem egy percig nem zavart a sztori erőltetettsége, pláne a második rész borzalmai után.

Az Ördögűző 3-nak a kisujjában több hangulat van, mint a második rész 2 órájában vagy a Kezdetben. Blatty kiválóan ráérzett egy bizonyos üres, nyomasztó hangulatra, mely valóban unalmasnak hathat. A kamera alig mozog, rengeteg a totál. Az első 10 perc kicsit slasheresnek hat(nem, nem ezért tetszik a film) a sorozatgyilkosságok miatt, de a filmben alig van pár csepp vér-az áldozatokat soha nem mutatják, csak érzékeltetik a dolgokat. A film 85%-a a kórházban játszódik, ez az egész filmnek ad egy egyfajta hideg, üres érzést. Zene itt is alig szól, akárcsak az első részben. A karakterek terén vannak problémák:igazából 3 fontos szereplő van. Kindermann ugye a főszereplő. Egy veterán, heves vérmérsékletű, földhözragadt kopó, aki egyfolytában cinikus-egyszóval szimpatikus az ürge. A második Venamun(Brad Dourif/Jason Miller), a Gemini gyilkos, akit csak az "őrült" jelzővel lehet jellemezni. A harmadik Dyer atya, akivel viccesen csipkedik egymást Kindermannal-úgy a 20. percig. Tehát a kör leszűkül a rendőrre, és a gyilkosra, másoknak alig hagynak teret. Még egy fontos karakter Morning atya(Nicol Williamson), de róla később.

Az említett érthetetlen párbeszédek...nos igen. Kindermann és Venamun eszmecseréi(vagyis inkább Venamun monológjai) valóban kezdetben kicsit bonyolultak, gondolkodásra késztetik az embert-az, hogy ezt az amerikaiak nem kajálják, az ő problémájuk. Az egész filmre jellemző, hogy az ijesztegetés helyett inkább a pszchiológiára helyezi a hangsúlyt. Ettől eltekintve van ár igencsak creepy jelenet, amit a legnagyobb horrorfilmek is megirigyelhetnének. Nagyrészük bevallom engem is megihletett, amikor úgy 14-15 évesen először láttam a filmet. A vért síró Krisztus szobrok, vérző rózsák, a gyóntatófülkében történő események mind-mind nagy hatással voltak az amúgy soha el nem készült Faust képregényemre, valamint sok jelenetre szívesen, örömmel gondoltam vissza a Nimród kiagyalása közben. Kedvenc jelenetem, a legendás nővérgyilkolós szekvencia ihlette a Nimród álom jelenetének a végét (bár meglátszik, hogy csak halványan emlékeztem a dolgokra).

Erről még egy kicsit, az egész szekvencia zseniális. Nagytotál, a kamera meg sem moccan. Az eredeti jelenet 2-3 perces, ezalatt kb. 2-szer változik a kameraállás. Szép lassan a nővérke bezárja az ajtókat, miközben a rendőrök eltűnnek a helyszínről. És az utolsó ajtónál...

Nem szoktam sokszor megijedni egy horrorfilmen, de amikor ezt először láttam (persze hangerő jól fel volt tekerve), majdnem odarottyantottam a székbe, a TV elé. Lassan elaltatja a nézőt, hogy utána rendhagyó módon felébressze. Fenomenális! :)

A filmnek egyetlen nagyobb hibája van, és ebben kísértetiesen hasonlít a hasonlóan jobb sorsra érdemes Alien 3-ra. Ott a stúdió egyfoltában belepofázott Fincher dolgába, egyfolytában átírták a forgatókönyvet, a jeleneteket háromszor újraforgattatták, hogy több legyen az akció. Az Ördögűző 3 esetében az utolsó 10-15 perc tanúskodik egy mértéktelen nagy stúdióbelepofázásról:a hangulat teljesen elüt az addig felépítettől, jönnek az effektek, jön egy pap, aki nekiáll exorcizálni.

Mielőtt rámküldenétek egy ördögűzőt, hogy ilyeneket merek mondani egy hollywood-i stúdióról(...:), leszögezem, hogy megérzésem a helyén volt. Az Ördögűző 3 forgatásakor több akadály nehezítette az előremenetelt, mely akadályokat a Warner gördített Blatty útjába. Blatty alapból nem is akarta Ördögűzőnek a filmet(Legion c. könyvéből írta a forgatókönyvet, és ezt akarta a film címének is), ám a stúdió minduntalan ragaszkodott az Ördögűzőhöz. Ja, hogy akkor már ördögűzés is kell bele! A második részben ugyanis nem volt, és ezt rengetegen felrótták neki. Mikor Blatty leszállította a kész anyagot, pár hónap múlva visszaküldték a kórházba, leszerződtedték Nicol Williamson-t a Merrin-koppintás szerepére, és le kellett forgatni az ördögűzés jeleneteit. Szánalmas, egy perfekt hangulatú filmet tettek tönkre a nagyokosok odafenn.

A kritikusok és a rajongók nagyon köpködték a filmet, Blatty örökre megharagudott a stúdióra. De néhol már komikus szintre lépett az ellenszenv: George C. Scottnak Arany Málna? Nevetséges, elképesztően jól alakít a néhai Patton tábornok, szinte fickándozik a vásznon. Hollywood az Ördögűző 3 után 14 évvel próbálkozott meg a prequellel újabb bőrt lehúzni a franchiseról, tudjuk, mi lett az eredménye...

Vonjuk le a végső, fausti következtetést: az első rész egy örök klasszikus, felejthetetlen remekmű, a második részre kár volt pazarolni a filmszalagot. A harmadik rész egy véleményem szerint rettenetesen alulértékelt, jól eltalált mű, mely bár természetesen nem veszi fel a versenyt elődjével, de legalább méltó utódja annak. És a negyedik, a prequel...jó lenne, de mégsem az a rossz forgatókönyv, a stúdióakarat, és a veszettül unalmas cselekmény miatt. Ha más nem, a '73-as eredetit, ha még nem láttad, mindenképpen nézd meg, nem mindennapi élményben lesz részed...a többivel csak óvatosan.

Ördögi Vendetta

2009-07-03T00:19:00.006+02:00

Ezt már nagyon régóta meg akartam mutatni, csak ehhez össze kellett kovácsolnom a régi gépemet.

2005...kedves barátnőm születésnapjára kapott egy fényképezőgépet. Éppen próbálgattuk, amikor megláttam a játékpisztolyt. Egy percig csak bambultam, a következő minutumban pedig már a lépcsőházban álltunk CSP-vel, aki feszült figyelemmel hallgatta az ifjú direktorpalánta első szereplőinstrukcióit. Kb. 5 perc múlva a muszter (nyersanyag) már meg is volt, következett az utómunka-mivel mással, mint Movie Makerrel.

Rammstein betűtípus, vörös feliratok, álnevek, az első renderelés és az azt követő megtekintés után érzett diadalérzet, büszkeség ("igen, ez kurva jó lett")...az Ördögi Vendetta elkészülte nélkül kétlem, hogy ma egy filmes pályára készülő, művészmoziba járó, mindenen forgatókönyvként, filmjelenetként gondolkodó, unalomból Nimródot kiagyaló Cronenberg-buzi lennék.

Köszönöm Bea, köszönöm, CSP! :)

Főszerepben: Csörgei Péter, Enczi János

Pokoli narráció: Tóth Máté

Aliens szerzemények

2009-06-19T22:47:00.006+02:00

A nemrégiben megvásárolt Üvegfolyosó kötet, ha nem is nyerte el maradéktalanul a tetszésemet, felébresztette bennem a szunnyadó képregénykedvelőt, így elhatároztam, hogy mindenféleképpen beszerzem az Amerikában májusban megjelent, friss Aliens füzetet. A képregény az első film 30. és az első képregény 20. évfordulója alkalmából jelent meg-sokunk örömére. A comicsinvest.hu-nak hála ezt teljesen jutányos áron, 1050 magyar forintért tehettem meg(eredeti ára 3,50 dolcsi), bevallom sokkal nagyobb összegekre számítottam. És ha már megtaláltam, szintén elfogadható áron, nem tudtam nem megrendelni kedvenc Aliens kérpegény-szériám, a Nightmare Asylum első két, magyarul megjelent számát sem. Júliusban érkezik a másik két szám is, csak közben kiürült a pénztárca. Picivel több, mint 2000 forintot költöttem 3 képregényre, és végre érzem, hogy valami értelmesre vertem el csekély fizetésemet!:)

A jubileumi megjelenés (alcíme nincsen) felettébb jó képregénynek ígérkezett az aliensonline-on bemutatott előzetes képek, és az író személye, John Arcudi alapján (eddig csak Aliens történeteket olvastam tőle, de kisebb utánanézés után kiderült, hogy az úriember elkövetett már számos Mask, Hellboy, ill. annak spinoffjának tekinthető B.P.R.D. történetet, valamint a nemsokáa megjelenő új Predator-széria scriptje is az ő tollát dícséri). Azt kell hogy mondjam-bár semmi közük egymáshoz-, hogy az Üvegfolyosó után nem sok jóra számítottam, de egy jó nagyot csalódtam, méghozzá pozitívan!

Az első szám még csak amolyan sztori-felütés, kedvenc nyáladzó dögeinket nem nagyon látni benne, csak pár kép erejéig. A füzetecske több elemében a Nyolcadik utas: a Halált idézi: a lassú kezdés, az ébredező legénység(és számuk, ugyanis heten vannak-még a nemi eloszlás is egyezik), a hölgyemény bugyija, az asztalnál való gyülekezés, és a számítógép által ismételgetett hívás momentumában is az örökbecsű klasszikusra ismerünk. Szó sincs lopásról, ez szimpla tiszteletadás a csodálatraméltó évforduló alkalmából. Szépen lassan megismerjük a szereplőket, és részesei lehetünk a Chione bolgyóra való leszállásuknak. A lomha kezdet után Arduci viszont úgy pofánver, amit öröm nézni, tökéletes! Nem mondom meg mit, tessék csak megvenni!:)

A rajzokról...Zach Howard neve ismeretlen volt eddig Aliens berkekben, és hogy ezek után az is marad-e, kétlem, de azt majd a jövő dönti el. Rajzai kifejezetten szépek, kissé rajzfilmszerűek. Személy szerint kivetnivalót nem találtam a rajzokban, ahogyan a színezésben sem. Bár egy élijenes kérpegényhez talán kevésbé élénk színek, és komolyabb stílus dukálna, de ritka igényes képekkel találhatjuk szemben magunkat(végre...!).

Tehát a füzet minden szempontból teljesen kielégítő, csak a 32 oldalból 10 oldalnyi reklám tépi ki az ember szemét majdnem, de azt a kedvünkért nem fogják kivenni. Nagyon várom a következő számot! Bátran ajánlom minden alien-fannak.

A Nightmare Asylum-ot bár ajnároztam eleget pár héttel ezelőtt, így csak röviden: az egyik leggyönyörűbb képregény, amit életemben láttam, később nem kevésbé királyosságos könyv is született a képregény alaján, ergo sztori is kifejezetten szájfer. Szomorú látni, hogy egy 98-as képregény éves előfizetési díja ma egy füzet ára, de örülök, hogy végre ismét a mancsomat tehettem gyermekkorom kedvencére! Ráadásul olyan minőségben, mintha most hoztam volna az újságostól...

Ettől a sok Aliens képregénytől megjött az ihlet, és vázlatolgatok egy saját sztorit, de messzemenő következtetéseket nem merek levonni-drukkoljatok, yo!

Üvegfolyosó és egyéb történetek

2009-06-08T21:50:00.005+02:00

Bezonyám, nemrég megjelent az általam annyira várt Aliens-Üvegfolyosó és egyéb történetek című képregénygyűjtemény, mely újabb kísérletet tesz egy kis életet lehelni a már közhelyként halottnak nevezett magyar képregénypiacba. Pár éve, amikor ennek az "életlehelésnek" az egyetlen értelmes(bahh) képviselője az Ultimate Spiderman magyar megjelenése volt, személy szerint nagy értékű fogadást nem mertemvolna tenni hogy valaha is lesz igazán cool képregény újra szeretett hazánkban. De az idő rámcáfolt, mert jött a Rozsomák(azóta behalt), a Sin City(máig megjelenik), az Ultimate X-Men(bár én ugyanannyira utálom, mint az áltimét pókot,de ez legyen az én bajom), és még sorolhatnám.

A már emlegetett piachalál előtt közvetlenül megjelent már Aliens képregény, a Szukits Kiadó kiadta a négy számos Lidérces Utazást(Nightmare Asylum), melyet a mai napig kedvenc képregényeim között tartok számon. Ezt követte az előzmény, az Idegenek a Földön(Earth Hive) kiadása, mely emlékeim szerint a harmadik számnál megszűnt, ahogy a kiadó több, jobbnál-jobb sorozata is, mint a Predator vagy a Maszk.

Tehát az Üvegfolyosó, és kiadója, a Cartaphilus nagy kihívás előtt álltak, hiszen egy régóta tátongó, hatalmas űrt kellett betölteniük, kiváltképpen a rajongók szemében. Mivel magamat is annak tekintem, gondoltam írok egy kis rövidke élménybeszámolót, urambocsá értékelőt-ugyanis a mai nap alkalmával megvásároltam a kötetet. Hogy szememben teljesítette-e a feladatát, nemsokára kiderül :). Már az elején megjegyzem, hogy senki esetleges vásárlási szándékát nem szeretném gyengíteni/erősíteni, csupán önnön szerény-szerénytelen véleményemnek adok hangot! Ugorjunk is neki-ha a képregényekre is vonatkozik a spoiler fogalma, óvatosan közelítsetek!

A kötetben 4 minitörténet kapott helyet. A kiadó dicséretére legyen mondva, hogy igyekeztek négy teljesen különböző korzsakbeli, látásmódú, stílusú képregényt keresni, és ez sikerült is. Ezzel csak az a bajom, hogy véleményem szerint az Aliens képregényekben több az igénytelen bóvli, mint az igényes alkotás, emiatt aggódtam is a történetek kiválasztásával kapcsolatban.

Földre szállt angyal (Earth Angel, 1994)

Szerintem mind a filmművészetnél, mind könyveknél, képregényeknél, játékoknál stb. meghatározó az első 5-6 perc/oldal/fejezet. Ha érdekes, izgalmas, akkor a néző,olvasó továbbmegy érdeklődve, ám ha unalmas, csúnya, vagy bármilyen negatív jelző illeti, akkor sokan félreteszik az adott "tárgyat". Nos, ha ezt nagyon komolyan venném, akkor az Üvegfolyosó a kukában végezte volna. Rengeteg Aliens képregényt olvastam az idők folyamán (főként az internet hathatós segítségével), és sajnálatos ezt leírni, de ennél szarabbal még nem találkoztam.

50-es évek Amerikája. Egy párocska lezuhant űrhajót talál, melyből annak felrobbanása előtt kivonszolják eszméletlen pilótáját. Az illetőnek egy aranyos kis facehugger van az orcáján, és az orvosi szobában meg is születik a bébi-egy királynő természetesen. Innentől fogva a történet teljesen összevissza és értelmetlen lesz. Isznak a kocsmában, valaki kimegy vizelni, jön a királynő, ledarálja. Majd két másikat is, aztán még egy párat. Eközben a doktor autóba taszigálja a családot hogy elvihesse őket-persze ott is jelen van a királynő, és betámadja a kocsit. Az felrobban, család domboldalon legurul, jönnek a kemény motorosok(!), aztán tojások, mellkasrobbantók, benzin, tűz, és a végén egy olyan dramaturgiai csavar, melyet Jim Davis is megirigyelhetne...a forgatókönyv minden pillanatában egy slasher mozit idéz, mely az 50-es évek környezetében kiválóan(?) funkcionál. Ha ez az egész tematika szándékos, gratulálok, ha nem, anyátok. A rajzstílus klasszikus (ki hitte volna '94-es képregénytől:), és John Byrne stílusa...nem lesz a kedvencem. Sok helyen túl "sűrű", zavaros, és a színezés sem kedvez az olvasói szemnek. Az utolsó pár oldalt vért izzadva kell értelmezni...Mindent egybevetve nem túl reményteli kezdés.

Üvegfolyosó (Glass Corridor, 1998)

A címadó füzetecskével kapcsolatban felemás érzéseim vannak. Egyrészről a rajzok és a színezés(főleg az utóbbi) itt sem túl kielégítőek, néhol kifejezetten zavaróak-viszont a történet nagyon jó. Legalábbis amennyire ki lett bontva, érzésem szerint még pár oldalig lehetett volna boncolgatni.

Főhősünk Frank, szakmáját tekintve bérgyilkos. A történet elején tanúi lehetünk, ahogy munkája végezte közben(a'ka célszemély likvidálása) rémképek gyötrik, mintha mindenki őt nézné egy üvegfalon keresztül. "Szemtanúi" és saját lelkiismerete elől egy csempészhajóra menekül. Ám a hajó a csempészett embereken kívül mást is szállít, mégpedig mindenki kedvenc banánfejű élijenjének egy példányát, aki az elmés legénység segítségének köszönhetően kiszabadul, és tizedelni kezdi felszabadítóit. Ám Frank már ismeri az idegent, és azt is, hogyan kell megölni...

Felszínesen ennyi a történet, ám helyet kap egy kis vallás,egy terhesség, és Frank lelkiismerete, és összeségében egy frankó, sok helyen (pl. a szülésnél) A3 fílingem volt, ami nekem jó, többeknek kevésbé. Ha már itt tartunk, az egész történetet körüllengi az a bizonyos alien atmoszféra, melyet csak igen kevés rajzolt füzetben tudtak akár nyomokban is visszaadni-kár hogy a rajz lerombolja az összképet...:(. De ne károgjunk, az Üvegfolyosó egy jól sikerült darab!

Malac (Pig, 1997)

Az általam legjobban várt rész. Űrkalózok egy elhagyatott bolygón lezuhant hajóroncsot találnak, melynek rakománya mesés -kb. 70 millás-értékű. Az egyetlen problémát a roncs mellett fészkelő idegen horda jelenti. Ám a banda főnökének, Stich-nek nagy ötlete támad:a legénység kismalacára távirányítós bombát szerelnek, és ledobják a roncs mellé. Ám a terv meghiúsul, és ha akarják a rakományt, újat kell kieszelni...

A borító egész egyszerűen zseniális, a téma aranyos és rengeteg poén lehetőségét rejti magában. Előre tudtam, hogy ez lesz a legjobb sztori a négy közül. El lehet rontani egy teljeséggel ironikus és humorra épülő sztorit, miszerint egy Babe-szerű ártatlan kismalac baszik ki egy hordányi aliennel, megszerezvén a milliókat "szeretett" gazdijainak?

El.

Biztosan én vagyok ízlésficamos, mert manapság túl sok képregényre mondom azt, hogy csúnya. OK, hogy nem lehet mindenki egy Beauvais, vagy egy Mignola, akár egy Romita Jr... de ilyen ocsmány szart egész egyszerűen nem értem, hogyan lehet rajzolni, és kiadni. Kétlem, hogy találok olyan embert, aki elolvassa a Malacot, és csettint egyet, mondván "de faszák a rajzok!". Mind a ceruzarajz, mind a színek kritikán aluliak, és aláássák az egész képregény értékét. Én szebbet rajzolnék, efelől nincs kétségem-szomorú...

Vadász (Stalker, 1998)

Ahogy a Malac a legjobban várt sztorim volt, úgy a Vadász érdekelt a legkevésbé. Vikingek és alienek? Őszintén szólva sok helyszínen, sokféle szereplővel el tudok képzelni egy alienek elleni harcot ábrázoló szituációt, de a vikingek kora nem ezek közé tartozik. Meglepve tapasztaltam gondolataim cáfolatát, és meg kell mondanom, a Vadász a legjobb a négy füzet közül, méghozzá kimagaslóan!

A sztori nem túl tekervényes: Rainulf és hada elhatározzák, hogy egyszer s mindenkorra leszámolnak a vikingek népét évtizedek óta írtó, legendás sárkánnyal-ez a sárkány lenne ugyebár az alien.

Mivel nem fikázni kell, nem tudok érdemben annyit a Vadászról nyilatkozni, mint tettem azt feljebb, de azért igyekszik az ember...a rajzok csodaszépek. Első blikkre Den Beauvais is készíthette volna, de David Wenzel stílusa kisebb vonásokban különbözik a kanadai mesterétől-de mindketten gyönyörűen alkotnak, kétségtelen. Mondjuk lehetne kötekedni, hogy a vikingek korában az alien(főleg a feje ugye) miért hajszálpontosan ugyanolyan, mint amilyen az LV-426-on fejlődött ki a kihalt, élettelen bolygón, de ennyire nem vagyok véresszájú fanboy. Szépséges külső, normális történet-az Üvegfolyosó legjobb része!

Hát ez lenne a várva-várt négy történet rövid értékelése szememmel. Amint az kiderült, nem vagyok maradéktalanul elégedett a kötettel, ámbár lehet, hogy csak az elvárásaim voltak túl nagyok, vagy csak túlontúl kritkus szemmel figyeltem a dolgokat. A kérdés, hogy egy rajongónak megéri-e kifizetni a kötet árát, mindenki döntse el maga. Részben megbántam, mert 2 történet egész egyszerűen ronda, és ez tönkreteszi az összképet. Másrészről örülök, hogy végre ismét megjelent egy Aliens képregény, és magaménak tudhatok egyet. A borítót a megjelenés előtt csúfnak tartottam, de így, kezemben tartva visszavonom-semmi baj nincs vele. A gyűjtemény kereken 100 oldalas, kiváló minőségű papírra (nem wc-papír,mint a Pókember) nyomott, nívós munka. Ha a Földre szállt angyal és a Malac (de leginkább utóbbi) helyett egy másik, igényesebben megvalósított történetet választottak volna a készítők, egy rossz szavam nem lenne. De örüljünk így is, hogy újra Aliens képregényeket olvashatunk magyarul, és nem monitoron "keresztül". Őszintén remélem, hogy az újabb kötetre nem kell hosszú éveket várnunk, és a készítők szemei olyan mesterművek felé fordulnak, mint pl. a Salvation-Sacrifice, vagy a Nightmare Asylum. Apropó, ha valakinek megvannak a régi Lidérces utazás számok, és túladnának rajta, okvetlenül jelentkezzenek!

Apocalyptica - a beakadt lemez

2009-05-27T20:31:00.005+02:00

Az Apocalypticát még hajdanán, a rockzenével való barátkozásom kezdeteinél ismertem meg, méghozzá a Guano Apes énekesnőjével, Sandra Nasic közreműködésével készült Path(Vol 2.) című szám "segítségével". Lenyűgözött az (azóta kvartetté bővült) trió zenéje - metál csellóval játszva, egész egyszerűen fantasztikus, más szó nincs is rá. Lelkesedésem a banda iránt azóta sem csökkent. Tökéletesen, egyedülállóan ötvözik a metált a komolyzenével, olyan különlegességet nyújtanak, amit senki más a jelenkor metal-szcénájában.

Jelen lemezajánló tárgya nem mai darab, egészen pontosan 2005-ös megjelenésű a nemes egyszerűséggel Apocalyptica című lemez, mely véleményem szerint a tébolyult finnek karrierjének zenitje (a szakma és a rajongók inkább a tavaly megjelent Worlds Collide-ot tartják annak), egy fantasztikus hallgatnivaló, nem csak a fémzene kedvelőinek. Az egész album teljesen letisztult és átgondolt, egyetlen odaillő szám (mit szám, hang) nincs a 11 szerzeményből-a Worlds Collide szerintem ebből a szempontból elég nagyott bukott.

Az indító szám a Life Burns, melyet még azok is ismerhetnek, akik nem mozognak annyira otthonosan a rockzene világában, hiszen nagy sláger volt anno. Szélsebes szerzemény, ahol az a Lauri Lyönen énekel, aki kismilliószor megbotránkoztatta már az igényesebb füleket és szemeket a The Rasmus nevezetű bóvlizenekar frontembereként. Itt nem nyávog, nem vinnyog, és lám kiderül:ennek a srácnak nincs is rossz hangja! Más kérdés hogy azóta se használja semmi értelmesre.

Ezután két instrumentális szerzemény következik, egyik jobb, mint a másik. A Quutamo egyszerre gyors és lírai, varázslatos darab. A Distraction az egyik legjobb szám a lemezről, erősen hasonlít a Quutamora és a későbbi Fisheye-ra, utóbbira főleg tempójában. Kicsit vészjósló hangulattal megáldott, kifejezetten pörgős darab.

Megérkeztünk a Bittersweet-hez. Bezony, a régen (túl) sokat sztárolt koprodukció a csellósok, Lauri és Ville Vil...Való Vili...Váll Valla...tehát a HIM frontembere között. Lauri itt már előveszi kiherélt stílusát, szerencsére Valo mély baritonja kiválóan ellensúlyozza. A zene pedig...maga a varázslat. Komor és melankolikus, de felemelő is egyben, ahogy azt megszokhattuk (báff ekkora közhelyet).

Az ötödik, Misconstruction névre hallgató szerzemény visszatér a Quutamo-Distraction irányvonalra-tisztes tempó, hibátlan szám.

A Fisheye egy roppant kellemes, sokszínű "bólogatós" szám, koncerten ez a 4 perc igencsak megdolgoztatja a nyakizmokat. Tökéletes!

Nincs Apocalyptica lemez minimum egy szívszaggatóan bámulatos lassú szám nélkül. A Farewell egy gyönyörű és szomorkás ballada, egy-egy rosszabb pillanatban könnyen megríkathatja az embert. 5 és fél perc tömény érzelem, a dallam egyből az ember fülébe férkőzik, és nem mászik ki onnan soha többé.

Miután kipityeregtük magunkat, a Fatal Error picit felébreszt, kirángat az álomvilágból-hogy aztán a Betrayal/Forgiveness tőből leszakítsa a hallgató fejét. Elképesztő az az energia, ami ebben a számban leledzik, az ember el sem hiszi, hogy egy vonós hangszerből ilyen hangokat is ki lehet hozni. A vendégdobos Dave Lombardo (Slayer, Testament és még ki tudja hány együttes) itt aztán kiad magából mindent, és megmutatja, miért is a világ egyik legjobb dobosa. Nincs rá más szó, a Betrayal a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főikola leendő Metal szakán definíció lesz a nagybetűs ZÚZDA fogalmára.

Miután szétvertünk magunk körül mindent, és visszaraktuk fejünket az őt megillető helyére, térjünk rá személyes kedvencemre:merüljünk el a Ruska mindennél gyönyörűbb, és szomorúbb világában. Lágy billetyűfutam kíséri ezt a csodálatos balladát, melynek refrénje hallatán a legkeményebb tököscsávó is megborzong. Szavakba nem tudom önteni, mit jelent nekem ez a szám...

Zárótételként a Deathzone következik, mely mintha vissza akarná terelni a hallgatót a valódi, zord világba. A pergő dob és a mélységesen búgó cselló elegye világvége hangulatot áraszt magából, míg teljesen el nem csendesedik. Találó a cím...

Ez lenne tehát a mostanság letöbbet hallgatott albumom. A beakadt lemez szó szerint értendő, hiszen napok óta csak elvétve hallgatok mást. Remélem meghoztam a Kedves Olvasó kedvét egy kis zenehallgatásra! Higyjétek el, megéri, igényesebb zenét a mai világban nehezebb találni-persze lehet azért. Nem csak metálarcoknak!

Tiszta lap

2009-05-21T22:15:00.004+02:00

Amint azt észrevehettétek(van olvasó?), jelentős, szinte teljes designátalakítás történt a blogon-már sokadjára. Tavaly június 15-én indítottam puszta unalomból a blogot, és azóta emlékeim szerint 3 jelentősebb változtatás volt kűlcsíny terén. A mostani design teljeséggel rögtönzött, amúgy az új fejléc ez lett volna:

Természetesen színesben, csak útközben elment a kedvem az egésztől.

Hús kolléga terminálta a Hellwater-t, és amikor ennek okát ecsetelte, elgondolkodtam valamin. Visszaolvastam nem túl hosszú archívumomat, és rájöttem a Krankheit Blog szánalmas mivoltára. Ha nem filmajánlókat írtam, akkor a múltamat bolygattam, vagy önsajnálatban fürödtem-esetleg mindkettőt egyszerre. Márpedig ez nem helyes, legalábbis ha nem 15 éves trendi emóspicsa vagy, aki minden féltett, hétpecsétes titkát a netes társadalom elé tárja. Legszívesebben nyomtam volna egy delete-et, de még mindig úgy érzem, hogy a blog jó célokat is szolgálhat, ha ráfeküdnék normálisan a filmezésre, esetleg a rajzolásra, így meghagyom, viszont igyekszek új, értelmesebb irányba terelni ezt az egészet. Bár eléggé elgondolkodtató, hogy egy szimpla, fityinget nem érő netes felület, amit szinte csak magamnak írok, miért nőtt ennyire a szívemhez, de a kezdeti nehézségek után megszerettem a blágolást és az ezzel járó kellemetes dolgokat (desingalakítás, írkálás, posztolgatás, kommentek fürkészése), és az elég gyakran jelentkező unalom elhessegetésére máig az egyik legjobb eszköz.

Tehát tiszta lappal indulok magam előtt. Az a pár bejegyzés, ami ér, ért valamit, urambocsá' büszkeséggel tölt el, a többi meg csatornatöltelék. Faustot megcsapta a változás szele!

Long live the new ~~flesh~~ blog!

Road to ruin

2009-04-25T01:27:00.008+02:00

2009. április 24

Az utolsó gyakorlati napon a szaknak megfelelő gyakorlati vizsgát kell tenni!

Valamilyen tébolyító módon furcsa okból kifolyólag a drágalátos gyakorlati vizsga időpontját valamiért május közepére tettem magamban, és makacsul ragaszkodtam a légbőlkapott tényhez-konkrétan jó szokásomhoz híven szartam az egészre.

Azért április 23-án, pontosan 23:11-kor, hozzáteszem teljesen véletlenül kitudódott a másnapi nagy esemény. Konstatáltam a dolgot, majd pár óra CS és egy Emmerich-féle Godzilla után (a lázas tanulás mementói) hajnali fél 4 körül csak lefeküdtem, abban a hiszemben, hogy nem lesz gond az ébredéssel.

Mióta mekizek, nem először fordul elő, hogy az ébresztőóraként is funkcionáló mobilt egy hirtelen felriadás után a párnám alatt találom, persze a beállított időponttól way too far. Kétlem, hogy részleteznem kéne, mi történt tegnap reggel...7:10 helyett 8:38 tökéletesnek tűnt egy újabb elbaszott nap kezdetéhez (a 8:05-ös busszal szoktam suliba/gyakorlatra menni, mert ugyebár fél 10-re kell beérni). Pillanatok alatti ürítés, felöltözés, kutyaüdvözlés (nem egyszerű eset) és Gáborka már rohant is a buszhoz. Hogy mégis minek, még mindig nem tudom, mert természetesen állt a sor a szomszéd községig, de nem panaszkodhatok, hiszen felemelő érzés nem egész 2 km-t több mint háromnegyed óra alatt megtenni, izzadt hónaljak és homlokok közepette. Egyébként az egész utazás meghitt gyászhangulatban történt, hiszen nem kevés anyagi elszámolnivalóm van a 'schola irányában, és elviekben vizsgáznom sem szabadott volna. Ja, felettes...anyámék válásáról ne is beszéljünk, harmadszorra is ugyanolyan móka, mint először volt-bár arra nem is emlékszem, sebaj.

Végülis majd' 11-re oda is értem. Géza bá'-val (ezt hogy kell írni?) kedélyesen átvettük az addig tanultakat - bár a lista nem túl hosszú-, és az ebédszünet után neki is álltunk a vizsgának. Először elmélet, mindenkinek egy kis cetlit kellet húznia.

1.) Tegye üzemképessé a kamerát! Nullázza ki a menüjét, a Time code-ot, tegye be a kazettát, vegyen színcsíkot, állítsa be a hangsávokat egy alap-felvételi helyzetbe, állítson fekete- és fehér balanszot! Tegye fel a kamerát a statívra!

Itt kezdtem el érezni hogy talán még sincs ez a nap annyira elbaszva, hiszen a 8 kérdésből ez volt az egyetlen, amit tudtam (ezt anno a kisérettségin is eljátszottam 20 tételből :D ). Ha nem is "vállból", de túlvoltam rajta 5 perc alatt, jól megfeltem (kb. 4-es). Az elmélet után 3 snittet kellett készíteni egy adott srácról, aki árnyékban a fának támaszkodott, majd napsütésben (persze pont nálam ment el a Nap) ült egy padnál. Egy egészalakos, egy szekond plán, és egy tetszőleges kameraállású snitt, szépen megkomponálva nem is olyan egyszerű feladat, mint aminek tűnik. Miután befejeztem, elsiettem, hiszen várt a pálya! A foci meglehetősen jól ment hozzám képest, ami szintén jót tett a lelkivilágomnak-ahogy a Spanyolhonból (honnan máshonnan) frissen hazatért oldalbordával való találkozás is.

Annak ellenére, hogy ha sikerül kifizetnem a tandíjhátralékot, pozitívan tekinthetnék előre, mégis hónapok óta úgy érzem, hogy egész egyszerűen elpazarlom az életemet-ez többek között szeretett munkahelyemnek tudható be. A napokban viszont felcsillant egy reménysugár a horizonton, mely előrevetíti, hogy talán 31 éves koromban nem sajtburgereket fogok gyártani, és nem a Hattrick lesz életem fénypontja (ugye, Balázs? :( Mire nem jó a közgazdász diploma...). Ráleltem az ún. Lia Iskolára, mely egy ingyenes OKJ-s képzéseket tartó oskola. Érlelődik bennem már egy ideje az elhatározás, hogy elvégzek egy idegenvezetői OKJ-t, hiszen ha van "tantárgy", ami valaha is ment életemben, akkor az az idegen nyelv és a töri. Két szakma nem árt, ha van, főleg manapság. Operatőri állás elég kevés van mostanság, és az előrejelzések sem túl lelkesítőek, turista viszont mindig lesz. Nem ondom, hogy akár a TV-s operatőri, akár az idegenvezetői szakma az álmom lenne, de 'stenem, idővel etetni kell majd a kismálicsokat. Voila, Lia Iskola! 2 év, ingyenes, 400 nyelvóra (ergo nyelvvizsgalehetőség biztosítva), 100 infó óra (ECDL lehetőség biztosítva), és nem mellesleg újra rendelkezhetnék diákigazolvánnyal, ami nem kis mértékben könnyítené meg életemet. Update:gusztustalan dolog az élettől, hogy mióta megtaláltam az iskola honlapját, és egyszer elolvastam a tartalmát, azóta nem nyílik meg az oldal...

El is gondolkoztam...én leszek a világ első filmes szemléletű idegenvezetője. Sétálok a Hősök Terén, és azt magyarázom, hogyha a kedves vágottszemű pénzköltők valami furcsa, nem oda illő dolgot látnak (pl. hogy a vezérek szobrai alatt éppen amatőrpornót forgatnak), akkor ne ijedjenek meg, csak nem kell annyi Videodrome-ot nézni. Vagy esetleg egy templomnál az összes útba kerülő galambot agyonlőném arra hivatkozva, hogy csak egy halhatatlan bosszúálló védőangyala volt. Vagy ha egy nytitttetejű buszon furkiázunk, és értetlenkedve bámulják a sok csövest, biztosítom őket, hogy ne aggódjanak, ezek nem hómlessz álcába bújt hatalmas sáska-termesz hibridek. Szájfer!

Végre...

2009-04-06T21:15:00.002+02:00

...ismét süt a nap!

Dara elemezgetés

2009-03-23T00:03:00.014+01:00

Mindig is szerettem a darálós filmeket, legyen az horror, akció, történelmi film, vagy bármi más. És ezzel nem csak én vagyok így. Általános igazság, hogy a mai világban két dologgal lehet valamit biztosan eladni: szexel és erőszakkal. Ez az emberi agy, fantázia aberráltabb, állatibb oldalának köszönhető, mely minden személynél máshogy jelentkezik, de szüntelenül ott motoszkál a fejekben. És így, a brutalitás mozivásznon való "tündöklése" is nagy múltra tekint vissza: a fekete-fehér időkben elég a szürrealista filmek többségére (pl. Bunuel Andalúziai kutyája, vagy Öldöklő angyala), a technika fejlődésével pedig a horrorokra, modernebb akciófilmekre (értendő inkább a háborús filmekre) gondolni. A rémisztgetős filmek kb. 2%-ban lehet komolyan venni a vásznon alkalmazott vérontást, és aki ezt teszi...hát egészségére. De aki egyfolytában kardoskodik ellene, kampányol az ilyesfajta erőszak társadalomra-kiemelten a fiatalokra- gyakorolt hatására(bár ez a tendencia az utóbbi években átállt a virtuális erőszak, a videójátékok világára), az inkább maradjon csöndben, és nézze a jobbnál-jobb, értékektől ugyancsak mentes, de annál borzalmasabb műűűvészfilmeket, és hatására pumpálja magába a fincsi anyagokat, biztos jobb lesz neki. Ha választanom kéne a Taxidermia és a Videodrome között, hát gondolkodás nélkül megnézem ötször egymás után Cronenberg remekművét.

Természetesen azért az idő múltával a direktorok átestek a ló túloldalára, de erről majd később. Hogy miért is írtam ezt a hosszúra sikeredett bevezetőt? Mert rövidebb (relatíve) kis elemzést, értékelést, neadjisten kritikát szándékozok írni két, általam többé-kevésbé várt filmről: A Megtorló folytatásáról, és a 11-ik Péntek 13 filmről. Csapjunk is a lovak közé!

A Megtorló 2

Frank Castle az általam igen kedvelt képregénykarakterek közé tartozik, pedig aztán semmi különleges nincs benne-gonosz ábrázat, koponya a mellkason, írtja a rosszfiúkat. A képregényt egy mégis sajátos, pánisörös sötét hangulat és brutalitás jellemzi, amely miatt érdemes olvasgatni a füzeteket. Sajnálatos módon igen kevéshez volt szerencsém, de az internet segítségével igyekszem bepótolni a lemaradásomat Megtorló ügyben.

A Megtorló 2 tipikusan az a film, mely az alapoknál lett elcseszve. Hiszen hiába egy jó rendező, tehetséges stáb, jó színészek, ha a forgatókönyv egy ócska, tűzrevaló hulladék. No persze az említett jelzők a stábot, színészeket esetünkben csak ímmel-ámmal fedik, de a mondanivalóm azt hiszem leszűrhető.

Az első Megtorló filmmel sokakkal ellentétben a világon semmi bajom nem volt (hacsak az nem, hogy Travolta élete egyik legszarabb alakítását nyújtotta). A képregény által felvázolt alaptörténetet kb. egyáltalán nem követte, sok töltelékkarakter volt benne, és hangulata sokféle volt, csak Megtorlós nem. De nem szabad elfelednünk, hogy ezt a bizonyos hangulatot, ill. annak hiányát csak a képregényesek keresik az adott filmekben, a "mezei" nézők nem - és amíg ők vannak többen, a készítők nem fognak vele túlzottan foglalkozni. Mezei szemmel a Megtorló egy átlagos akciófilm, teljesen korrekt főhőssel (Thomas Jane), látványos akciójelenetekkel. Tipiköl szombat esti mozi. Számomra csak az annyiszor emlegetett brutalitás hiányzott belőle, hiszen
a Megtorló történetének szerves részét képezi-és miután a mezei nézők nagytöbbségének is sokkal jobban tetszett volna tőle a film, érthetetlen, miért olyan sterik a film, amilyen.

A folytatásban a brutalitás a helyén van-túlságosan is. Mivel akciófilmről, nem horrorról beszélünk, az eltúlzott, komolytalan gyilkolási módok csak mosolyt csalnak a néző arcára-főleg, hogy szarul vannak kivitelezve. Nem tetszett túlzottan a film, csak az bánt, hogy egy értelmesebb szkripttel, ami valljuk be, igazán nem nagy kihívás hálivúdban, egy százszor jobb filmet kaphattunk volna, ami méltó lenne a címszereplő hírnevéhez.

Miért is rossz a forgatókönyv?

Képtelen vagyok elhinni, hogy Nick Santora, Art Marcum, és Matt Holloway - tehát három, HÁROM író-képtelen volt egyetlen értelmes karaktert kiagyalni, és hogy a filmek dialógusai kb. olyan színvonalúak, mintha én írtam volna őket (aki ismeri a forgatókönyveimet, tudja miről beszélek:). Borzalom. A főgonosz egy ideig szimpatikus volt. Billy Rusotti (Dominic West tűrhető alakításával) egy nagypofájú, magát kiskirálynak képzelő gengszter, akit Frank barátunk egy üvegörlőbe (vagy mibe) hajít, de élve megússza, és plasztikai sebészének "hála" egy összefércelt arcú csúnyabácsi lesz belőle. Első blikkre teljesen a hannibál Mason Vergere, de ott jobbak voltak a sminkesek. De ezzel még mindig nincs baj, kell a csúnyabácsi egy ilyen filmben. De amikor lezajlik a "Hey Billy! - I'm not Billy, Billy is dead! From now, call me...Jigsaw!" (Hé, Billy! - Nem Billy vagyok, Billy halott! Mától hívjatok...Jigsaw-nak!) párbeszéd, sírva borultam az asztalra a röhögéstől. Jigsaw amúgy képregényből adaptált karakter, és nem is a meglétével van a baj - hanem a "használatával", hogy úgy mondjam. Rendkívül komolytalan. Mellesleg öltözködése kirívóan emlékeztet a Batman füzetek és filmek Kétarcára, ami mínuszpont. De ezzel még nincs vége! Miért ne legyen Bil...Jigsaw-nak egy őrült bátyja, aki az elmegyógyintézetben senyved, és nem mellesleg kannibál? Tökéletes párost alkotnak! Doug Hutchinson (filmbeli neve: Loony Bin Jim, hát milyen név ez, a kurva életbe?:D) olyan, mint egy (nagyon) gyenge Ray Liotta, aki ráadásul szarul játssza az őrültet - kérdés, akkor miért kapta meg a szerepet? Pacsi a castingnak.

Van még egy kicsit zavarodott aktakukac zsaru, egy feka FBI fejes, csúnyán néző, Martin Sheen-utánzat rendőrkapitány, és egy dagadt fegyver...csempész, vagy valami, Frank haverja (Wayne Knight, nem tehetek róla, de mindig vártam, mikor köpi pofán a Dilophosaurus:). Bődületes, Oscart az íróknak!

Sajnálattal konstatáltam, hogy a folytatásban nem Jane játssza főhősünket, és az első 5-10 percben Ray Stevenson nem gyakorolt rám túl nagy hatást. Olyan, mint egy robusztus, gonosz, borostás Kevin Spacey. De ahogy haladt a film, úgy barátkoztam meg vele, és azt kell mondjam, jó választás volt! Míg Jane csak bambán nézett ki a fejéből, Stevenson szemében mindig ott motoszkál a szomorúság, a bánat - és az őrület. Ha lesz pánisörhárom, remélem bevállalja a főszerepet.

Miután kritizáltam a szereplőket, kritizálom a technikát is (a sztorira nem pazarlom a szót). Említettem a túlzásba vitt brutalitást. Nos...önmagában a stílussal nem lenne baj, de valami hihetetlen, hogy a hollywood-i, fizetett effect supervisorok ennyire komolytalan munkát tudnak végezni. Minden önfényezés nélkül, 3 VideoCopilot tutorial után én jobb fejszétdurranásokat, emberfelrobbanásokat stb. tudtam volna szerkeszteni. Annyira gyermetegek és C feelingüek, hogy a néző szégyelli magát, mert megnézi. Szomorú...

Tehát a Megtorló 2 teljes egészében egyszer megtekintős kategória, egyedül az utolsó 20 perc hoz egy elvárható szintet, a végén még egy satnya poénra is futja. Az első részben nagyrészt helyén volt a hangulat, jó volt a zene, de túl steril és száraz volt. A második egy sallang-és hozzáértés mentes ólom opera, sok-sok vérrel, jó főszereplővel, fogyatékos forgatókönyvvel. Ha az újabb folytatásban, ha lesz, ötvözik a két film erényeit, talán kapunk egy tisztességes Megtorló mozit. Addig marad a játék és a képregények.

Péntek 13 (2009)

Na ez az a film, amit egy ideig mocskosul vártam, aztán mégsem, aztán megint. No de hogy érthető is legyen...

Őszintén szólva hülyét kapok a slasher szériáktól, még ha a horror műfaj egy önmagában igen szórakoztató alfaját képviselik. A filmtörténelem egyik legtúlértékeltebb, leggyökerebb figurájának tartom Freddyt, Michael Myers egy semmitmondó gumimaszkos emberke, akinek szar a maszkja, hiába van mindig Halloween, és a szegecseltfejű Hellraiser sem szívem csücske. Egyetlen kivétel van, az pedig Jason. Pedig ő sem "eredetibb", mint a többiek, de számomra valahogy mégis más. Egész egyszerűen odavagyok érte bavallom, valahányszor meglátom a vásznon/képen/képernyőn/monitoron, fülig ér a mosoly a búrámon az örömtől. Azon kevesek egyike vagyok, aki még az amúgy förtelmes Jason X-et is örömmel tudja nézni, míg meg nem jelenik a robotdzsézön. 2 éve még egy Péntek 13 forgatókönyvet is elkezdtem írni, de aztán persze abbahagytam-de lehet, hogy nemsokára újra nekiállok.

Egy szó, mint száz, imádom Jason-t!

Éppen ezért örültem neki, amikor megláttam, hogy remake készül belőle. Mint minden értelmesebb ember, én sem vagyok oda a mai remake lázért, de a slasher újragondolások alaptörténéseik és múltjuk miatt egészen más kategóriát képeznek. Hiszen egy slasher széria lényegében önmaga remake-je, csak mindig más sztorival. Hiszen mi az alap? Van egy őrült gyilkos, aki hogyhogynem, gyilkol. Aztán megölik. Aztán feltámad a második részben, ahol megint megölik. És így megy 9-10-11 részen keresztül. A lényeg mindig ugyanaz...a gyilkolás legváltozatosabb formái, minnél több áldozattal (az ezzel kapcsolatos bodycount fogalmat is a Péntek 13 égette bele az (amcsi) köztudatba). Íly módon ha a remake követi a receptet, rossz nem sülhet ki belőle. Hiszen őszintén, a slashereket is csak a balga ember veszi komolyan, annak ellenére, hogy afféle paródiának csak az Elm-szériát szánták, a többit komolyan vették (ezzel úgyérzem egyedül voltak). Pl. a Freddy vs. Jason már alapból félig vígjátéknak lett szánva, és egy kifejezetten élvezhető baromságot kaptunk 2003-ban (amikor Jason szarrá veri Kruegert ugráltam örömömben mint egy kisgyerek karácsonykor a fa alatt:). Színvonaluk mindig is a béka segge alatt volt, nem is azért szeretik őket. Tehát ismét egy szó, mint száz, vártam a remake-t!

A lelkesedésem halálugrást követett el, amikor megláttam, hogy 90% valószínűség szerint az általam hőn szeretett, isteni tehetséggel és látásmóddal rendelkező Michael Bay rendezi a filmet (remélem azért az iróniát érezni lehetett), főleg, hogy egy ideig úgy volt, hogy Tarantino is rendezheti. Tehát nagyon szomorú voltam, de aztán kiderült, hogy Bay csak producerkedi inkább a filmet, a rendezői széket pedig az első, amúgy egész kellemes Texas-i láncfűrészes remake-t elkövető Markus Nispel örökölte. Ekkor megint reménykedni kezdtem.

A filmben pedig nem csalódtam. Pont azt kaptam, amit vártam, sőt, némely tekintetben a film túlszárnyalta az elvárásaimat! Látszott, hogy a készítők kb. 4-5 részből merítettek (ez a 11-ik része a sorozatnak), ami dícséretes. Azt hittem, hogy a maszk kilétét elrontják, de nem tették: Jason vászonzsákba (vagy mibe) csomagolt fejjel kezdi az aprítást, ahogyan anno a második részben kezdte, és csak később szedi össze a kultikus hokimaszkot (az eredeti szériában a harmadik rész vége felé tett szert a sporteszközre), és az is nagyon tetszik, hogy egy kicsit bekukkanthatunk Jason magánéletébe is (na nem úgy). Látjuk a föld alatti járatokat, ahol él, rejtőzködik, ahova áldozatait viszi. Az is nagyon tetszett, hogy a film első 20 percében legyilkolt fiatal csak a kezdet, az események csak a későbbi sztori előfutárai. Általában a film elején megismert tucatnyi figurával tartunk ki a film végéig (kivel mennyi ideig ugye...), itt nem így van, és ez okos húzás. A film elején semmi felvezetés, semmi duma, 5 perc után már kezdődik az eksön-ez jó! Továbbá örültem annak is, hogy világosban is folynak az események, nem csak éjszaka.

Bár várható "húzás" volt, hiszen remake, hogy nem a 80-as években fog játszódni, hanem a mai modern időkben, ezt is korrektül sikerült megoldani. Sokan hibaként rótták föl a filmnek Jason gyorsaságát, köztük sok rajongó is. Őket nem értem, hiszen a régi sorozatban is gyors volt Jason, aztán amikor kb. harmadjára támadt fel hamvaiból, kezdett "belassulni", míg végül a Freddy vs. Jasonben már a lomha cammogására lett kihegyezve a dolog. Nekem mindkettő bejön, amíg hokimaszkot hord és éles szerszám van a kezében!

Természetesen a történet bugyuta, és jelentkezik a slasher mozik tipikus betegsége-aki már legalább látott 3-4 ilyesfajta mozit, másodpercre pontosan meg tudja mondani, hogy Jason mikor bukkan föl, és mikor öli meg a soron következő csendháborító fiatalt. Lehet rajta vitatkozni, hogy ez rossz, vagy sem, de én amondó vagyok, ez a stílus velejárója, egy Péntek 13 filmet amúgy sem azért néz valaki, hogy majd váratlan pillanatokban jól megijedjen.

Tehát önmagában nem kimagasló film, olyan, mint a többi. Akinek a régik tetszettek, ez is tetszeni fog neki, de aki nem szereti, nem is fogja ettől megszeretni. Én jól szórakoztam a bő másfél óra kempingtúrán, és ha még 10 részt gyártanának le a franchise-ban, azokat is ugyanilyen lelkesedéssel nézném meg. És szereznem kell valahonnan egy ilyen maszkot...Muszáj!

Mára ennyi volt. Megtorló 2 sajna gyatra nagyon, Jason még mindig fél kézzel leveri az összes többi slasher "hőst". És ez így is van rendjén :). És a Péntek 13 zenéjének alapmotívumába még mindig szerelmes vagyok...

Pánikszoba (Panic Room)

2009-03-11T23:50:00.004+01:00

"Ki vagy Te?!" "...hát Raoul."

A Pánikszoba egy tipikusan a közönséget megosztó darab, bár nem annyira durván, mint pl. egy Tarantino film. Egyesek imádják, odavannak érte, mások szerint jó alapötletű, de megvalósításában béna film. Egyesek szerint a karakterek realisztikusak, mások szerint teljesen sablonosak, helyenként sarkítottak. Vannak, akik úgy vélik, a történet izgalmas, jól csavart, mások klisésnek találják. Mindenesetre David Fincher szokása szerint kapott hideget-meleget a film miatt, melyet személy szerint érdemtelenül elfeledettnek tartok (miért lövöm mindig el ezt a közhelyet?). Én egy olyan filmnek tartom, melynek minden eleme némileg sablonos, ám mégis teljes mértékben élvezhető, átélhető - de erről egy kicsit később.

Ha túltettük magunkat a minden szemszögből borzalmas főcímen (gondolok itt a stáblista egyik leggyökerebb módon való előadására), három alakot látunk sétálni a Manhattanen-i utcákon. Meg (Jodie Foster) és lánya, Sarah (Kristen Stewart) lakáskeresőben vannak, éppen az ingatlanközvetítővel mennek az új megvizsgálandó házba, mely a közvetítő szerint egy elszalaszthatatlan lehetőség. Miért is? Egy négyszintes, óriási, kúriának beillő házról van szó, több nappalival, fűrdőszobával, dolgozószobával, lifttel (az előző tulaj mozgássérült volt), egy 60 m2-es kerttel, és mint később kiderül, egy fullextrás pánikszobával. Meg ódzkodik a háztól, érthetően, hiszen mindek két embernek egy akkora ház, amiben elfér három család? (Ebbe a pontba kötnek bele pl. sokan). Sara és a közvetítő unszolására beköltöznek, mondván úgyis Meg férje fizeti (éppen válnak).

Már az első percekből kiderül, hogy anya és lánya viszonya nem mondható teljesen gondmentesnek, de később kiderül, hogy ez nem a szokásos kamaszkori szülő/csemete dilemma, hanem a válásnak tudható be. Egyesek szerint klisé No.2, szerintem kurvára nem az-de lehet hogy csak azért mert elvált szülők gyermeke vagyok.

Miután az első vacsora után lefekszenek aludni, beindul a történet:három alak tör be a házba. Junior (Jared Leto), Burnham (Forest Whitaker) és egy álarcos alak, Raoul (Dwight Yoakam). Kissebb csetepaté (Burnham ellenzi, hogy az ismeretlen Raoul a tudta nélkül bekerült a buliba - egyébként ide köthető egy igen mókás dialógus a filmben) közben kiderül, hogy mi a rablás célja:a ház Junior nagyapjáé volt, aki el akarja lopni a saját, és testvérei örökségét. Tudtuk szerint nincs senki a házban, ám amior elindulnak felfelé, Meg felébred - és futni kezd Sarah-hoz. A kergetőzés után hogyhogynem, Megék a pánikszobába menekülnek. Igen ám, de ami a rablóknak kell, pont abban a helységben van. Burnham, aki építette a pánikszobát, nagyon jól tudja, hogy sehogyan nem lehet bejutni.

Megkezdődik a kísérlet, hogy "kifüstöljék" a kis családot a szobából, ám a történet nagy fordulatot vesz, amikor Junior elszólja magát:sokkal nagyobb összeg van a szobában elrejtve, mint amiről társait tájékoztatta...

Innentől fogva a történet ecsetelése befejezve, hiszen túl nagy spoilereket durrantanák el. Térjünk vissza az ajánló elején felvázolt, ellentétes dolgokra! Kezdjük a karakterekkel, és az őket alakító színészekkel!

Jodie Foster-t (A taxisofőr, Bárányok hallgatnak, Kapcsolat) én soha nem tartottam akkora színésznőnek, mint amekkorának mondják. Tény, hogy nem tartozik az átlagos színésznők közé (tehetségben persze), de összeségében túlértékeltnek érzem a hölgyet, a Bárányok hallgatnak c. fergeteges alapvetésben nyújtott alakításáért Oscart kapott, holott semmi mást nem csinál a filmben, csak sír...misztikum számomra a díjazás.
Közös csak annyi van a két filmben, hogy néhol-néhol visszaköszön Clarice Starling nyomozó üveges tekintete, szipogó orra, de lehet, hogy csak az arc teszi, mindenesetre engem sokszor déjà vu "kergetett". Fosterrel nincs gond, alakítása teljes mértékben hihető, sallangoktól mentes. Ja persze sablonkarakter, hiszen anya, aki harcol, hogy a gyerekének ne essen bántódása. Még ilyet...fene a pofáját!

Kristen Stewart (Birtokviszony, Kegyetlen faj, Alkonyat) játssza a kb. 13-14 éves Sarah-t. Tökéletesen alakít, Hús kolléga rövid és velős vélemény-nyilvánítása alapján először és utoljára ebben a filmben. Erről érdemben nem tudok nyilatkozni, megjegyezném viszont, hogy hozzá köthető az egyetlen igazi, vérbeli klisé a sztoriban, méghozzá az, hogy cukorbeteg. Ahhoz képest vedeli a kokákólát a film elején...Tisztelt Fincher úr, máskor ilyenekre odafigyelni! Óriási baki, de csak az köt bele minden erejével, aki mindenáron bele akar kötni valamibe. Én elnéztem a dolgot.

Jared Leto-ra (Rekviem egy álomért, Harcosok klubja, Nagy Sándor) először rá sem ismertem, bevallom. Ő alakítja a pénzéhes, a rablást teljes egészében kitervelő Juniort (jahahahaj de sablonos név hajajajajaj...). Ő veszi be a buliba Burnham-et, majd később Raoul-t. Karaktere bár sablonos, hihető is egyben. Nagyravágyó fráter, aki 2 évig gondozta haldokló nagyapját, hogy "tisztességes" részesedése legyen az örökségből, de aztán úgy döntött, hogy lenyúlja az egészet. Leto kitűnő színész, itt is kisujjból kirázza az amúgy teljes mértékben az amerikai mintájú pattogós fekára szabott karaktert (örök hála Finchernek, hogy ez nem jutott eszébe...). Perfekt!

Forest Whitaker (Szellemkutya, A fülke, Az utolsó skót király) a - hangsúlyozom sablonos - lelkiismeretes, ártani nem akaró feka, aki csak a gyerektartást akarja fizetni a részéből. Whitaker baromi jó színész, és ezt itt is bizonyítja. Nyilvánvaló amerikai trend, hogy egy filmben minimum kell lennie egy nig...afroamerikainak, aki a jófej karakter - évek óta talán a Pánikszoba az első film, amiben ez nem zavar. Aki ismer, tudhatja, hogy ez tőlem mekkora elismerés :). Nem tudok többet hozzáfűzni, élmény nézni a játékát!

Dwight Yoakam, azaz Raoul...na ő valóban egy igen sarkított karakter, ő a Gonosz. A semmivel nem törődő, mindenkibe belekötő, nagypofájű bűnöző. Az alakításával nincs gond, és igenis kellett egy ilyen karakter a filmbe - Raoul a feszültség fő forrása, a történet kulcsfontosságú csavarainak egyik leggyakoribb előidézője. És erre a történetbeli szerepre csak egy teljesen gonosz karakter a megfelelő, ez tény! Nem baj, sablonos... (plusz szimpátiapont Faust mindenkori örök kedvenc focistájával való névrokonság miatt :).

Ezzel átvettük az igazán fontos szereplőket. Hátravan még Meg volt férje, Stephen (Patrick Bauchau), kinek igen fontos szerepe van, de azért nem kell mindent a Kedves Olvasó szájába rágni...Remélem leszűrődött a véleményem, hogy bár a karakterek valóban sablonosak (mondjuk ebbe is belemászhatnánk, hiszen mi nem sablonos, ami életszerű?), de a történet szempontjából ez a sablonosság fontos, hiszen folyamatos ellentétek aakulnak ki emiatt, ami gördíti előre a sztorit. Más részről én még nem találkoztam nem klisés rablóval, vagy anyával - én vagyok hülye? :S

Egy kicsit a dramaturgiáról, ill. a hangulatról. A Pánikszoba vérbeli Fincher film, annak minden előnyével és hátrányával (van ilyen?). Azt hiszem nem túl nagy spolier, ha elárulom:a kezdő és záró képsorokon kívül külső teret elvétve, napfényt pedig egyáltalán nem látunk. A hatalmas ház a festék, a bútorok, szőnyegek nélkül egy hatalmas, szépen kivitelezett börtönné válik, melyben a pánikszoba a luxuscella. Az egész film nyomasztó hangulatot áraszt magából, de nem úgy, mint pl. egy Cronenberg filmnél. Itt érezzük az ürességet, a paradoxont, hogy a ház méreteit tekintve három, törpének tituálható ember tartja fogva Meg-et és Sarah-t. A feszültség mindvégig tapinható, ahogy sem a rablók, sem a pánikszobában raboskodók képtelenek kezelni a helyzetet. Fantasztikus hangulat, amire a képi világ, és az azt jellemző megoldások rakják fel a koronát:az operatőri munka a filmes művészet egyik legnagyobb teljesítménye. Fincher, Darius Kondhji és Conrad W. Hall irányításával a kamera előtt egyszerűen nincs akadály. A kép "átmegy" a korlátokon, az ablaküvegen, a falon, a résnyire nyitott ajtón, kulcslyukon, stb. anélkül, hogy bármiféle vágással oldanák meg ezt az átmenetet. A kamera röpköd az emeletek között, a konyhapulton (bár ezutóbbi nyilvánvalóan utómunkálat során született meg), egész egyszerűen zseniális! A technika, ahogyan a cselekmény egyre bonyolódik és gyorsul, úgy szorul háttérbe sajnos, de akárhányszor látom, ámulatba ejt.

A mjúzik...Howard Shore szokásához híven a hangulathoz tökéletesen illő, önmagában is kellemes hallgatnivalót biztosító OST-t komponált. Perfekt!

A Pánikszobával Fincher ismét megmutatta, hogy egy alapvetően jó sztorival rendelkező, ám több elemében is sántikáló, neadjisten SZAR forgatókönyvből is tud készíteni egy több, mint élvezhető filmet (az úriember szerintem az Alien 3-al is ezt tette, és azt hiszem ezzel a véleményemmel egyedül vagyok ezen a bolygón - de persze az A3 egy merőben más kategória). Tény, hogy a film nem akkora durranás, mint a Harcosok klubja, a Hetedik, vagy a frissen bemutatott Benjamin Button (mely ismét az Oscar-díjátadás betegségeit mutatva alig nyert valamit, szemben a szánalmas, primitív, együgyű, szentimentális és banális Gettó milliomossal), de szerintem mindenki bátran tehet vele egy próbát! Max. egy könnyű szombat esti mozit lát benne - annak is kitűnő! Én nagyon szeretem...egy nyolcas ez Faust Huggers-mércéjén.

8/10

Pánikszoba (2002)
rendezte: David Fincher
szereplők: Jodie Foster, Forest Whitaker, Kristen Stewart, Jared Leto, Dwight Yoakam

Mivel a Fear Huggerst szerintem csak én olvasom, mostantól posztolgatom ide is az ajánlóimat...legalább Ti is olvashattok valamit!

A heti adag

2009-03-06T22:27:00.006+01:00

Újabb semmitmondó post következik! A mai 'scholás órák alatt készült két jobban sikerült szösszenet ím ezen sorok alatt!

Az Igazgató Úr félresikerült karikatúra-próbálkozása szétmállott fejű Schwarzivá avanzsált.

Róla már meséltem...

Cse5vös

2009-03-04T01:43:00.003+01:00

Vedd egyik kedvenc játékodat, melyből mostanság nagy divat zenés videót készíteni. Végy belőle egy pályát, melyet ismerősöd szerkesztget, pofozgat. Készíts felvételeket, feliratokat. Az egészet fűszerezed meg bitangjó filmzenével. És voila! Kész a Cse5vös trailer!

Régóta ki akartam próbálni a Counter-Strike videó-készítés műfajában, és kapva kaptam az alkalmon, amikor a Fasten kolléga által továbbszerkesztett cs_e5vos nevezetű pályához egyik ismerőse bemutató videót készített. Bevallom, mélyen, legbelül jobbat akartam készíteni, ezzel nem leszólva a másik trailert, hiszen nagyon jó lett Kálmán Dávid műve! Az általánosnak számító pályán belüli "röpködés" és bemutatás helyett a kezdetektől fogva az akcióra akartam helyezni a hangsúlyt, hiszen a trailer lényege, hogy meghozza a játékos kedvét a pályához. Ha azt látja, hogy egyedül mászkál a játékos egy hosszú folyosón, kikapcsolja a videót. De ha nánsztáp eksön folyik, akkor nagyobb az esélye, hogy letölti a cuccot! Kapóra jött a nemrégiben felfrissült Terminator mániám miatt egyfolytában hallgatott soundtrack is, különösen ügyeltem a zene/kép összhangra, hogy kijöjjön a ritmus. Nem is olyan egyszerű videóklipet készíteni, ami a filmes műfaj "legalja" a pornó mellett...Kétlem, hogy bármelyik olvasómat (vannak?) komolyabban megmozgatná egy CS-s videó, de azért itt van!

Camera

2009-02-15T11:37:00.005+01:00

Kajaszünetemet töltve találtam rá erre a gyöngyszemre. David Cronenberg, ismét... A Camera-t a 2000-es Toronto Filmfesztre készítette, a szkriptet egy régi álma ihlette, főszerelő a filmjeiben állandó visszatérő Leslie Carlson, aki egy kiöregedett színészt alakít. Többet nem is mondok róla, érdemes megnézni! David kivételesen nem belez, nem ijeszteget, nem alakít át, nem "pornózik", de még mindig félelmetes...

Malterék

2009-02-12T01:36:00.005+01:00

Ezt is most találtam a gépen elrejtve/elfeledve. Még Sásdáj kollégával próbálkoztunk egy comic strip sorozat összetákolásán in 2006, mielőtt végleg elvitte az ihletet az Ördög. Személyes kedvencem a Mr. Belhifet c. "kaland". Talán az egyetlen, ami még vicces is :).

Malterék - Haj

Malterék - Mr. Belhifet

Malterék - Pöckölés

Az első lépések

2009-02-03T22:45:00.003+01:00

Félévi Teleschola vizsgaeredményeim ím a következők:

Filmtörténet: 4
Politológia: 4
Szociológia: 5
Szociál-pszcihológia: 5 (ezt hogy...? Órán sem voltam :)
Operatőri ismeretek: 2
Vágásismeret: 3
Dramaturgia: 5(5+5)
Videotechnika: 2 (a műszaki talentum ismét megcsillogtatta határtalan tudását)
Hangtechnika: 5
Gyártásszervezés: 5

Összeségében elégedett vagyok, csak az az operatőri kettes...az nem kéne. De lesz ez még jobb is!

Feltéve ha be tudom fizetni a tandíjat...

Comic Haunt

2009-02-02T00:06:00.004+01:00

Csak nem bírok magammal! Részben a lelkesedés, részben az unalommal kevert tehetetlenség íratja velem jelen bejegyzést.

Miklós koma munkássága mindig is inspirálóan hatott rám. Régebben az ő hatására (vagy utánzására? 6-7 évesen fene tudja) kezdtem képregényeket rajzolni, és az elmúlt, szörnyen ihletszegény években is néha-néha fellángolt bennem valami rajzaitól, melyeknek elhatároztam, hogy "Málics Gábor, a keresztanyád úristenit, újra rajzolni fogsz!". Természetesen az esetek kb.101%-ban eddig semmit nem sikerült összehozni, csak nagy tervezgetéseket, és nagyobb pofáraeséseket sikerült abszolválnom.

A mai napon felajánlottam a Művész Úrnak, hogy segítek neki színezni legújabb fantasztikumát, és eközben jött az ötlet.

A képregényrajzolásban (ahogy a filmírásban is) leginkább a történet kitalálása okoz szellemi nullaállapotokat szerény személyemnek. Be-bevillannak képek, motívumok, "események", amiktől belelkesedek, csak körbeírni őket - na az nem megy.

Nohát! Melyik az a karakterem, akinek már van története, van benne potenciál, lehetőség, nem kell mellé kitalálni más karaktereket, helyszíneket, és nem mellesleg eredetileg képregényfigurának találtuk ki Sásdájjal?

Természetesen Ő. Ki más?

Nem kell nagy dologra számítani, pár oldalas szösszenetet tervezek. Kezdetnek tökéletes lesz. Konkrétumok már vannak, de nem árulom el őket, várjátok csak teljes tudatlanságban :). Természetesen a vázlatokat, ilyesmiket (legalábbis egy részüket) posztolgatni fogom, egyrészt az érdeklődés(?) fenntartására, másrészről a magam bátorítására.

Málics Gábor, a keresztanyád úristenit, újra rajzolni fogsz!

Chronic Cronenbergitis

2009-01-28T21:07:00.009+01:00

Hajjaj, megint "új mániám" van: pár napja David Cronenberg fannak tekintem magam. Ahogy szabadidőm engedte, megszereztem és megnéztem 7 filmjét, olvasgattam vele készült interjúkat, "hivatalos" filmelemzéseket, utánaolvastam különböző fórumokon, hogy mások miként értékelik a filmjeit, milyen hatást értek el náluk - egyszóval kutatgattam rendesen. Nem mellesleg írtam két ajánlót a Fear Huggers-re: a Légyről mint szimpla néző (bár már ott méltattam keveset a direktor Urat), a Videodrome-ról meg már mint "rajongó" (de utálom ezt leírni). Egész egyszerűen lenyűgöz ennek az őrültnek a látásmódja, a dramaturgiai és művészeti érzéke, filmjeinek hangulata, borultsága, és az uraság azon jó szokása, hogy (szinte) mindig tabutémákhoz nyúl, méghozzá rendhagyó módon.

Nagy felismerésre jutottam.

Mióta célként tűztem ki magamnak a rendezői pályát, és forgatókönyveket írok, filmeken gondolkozok (azt, hogy filmeket rendezek, azért nem írom, mert jelenleg csak egy művel büszkélkedhetek :), magamban törekszek arra, hogy a lehetőségeimhez mérten ha nem is újat, nem is egyedit, de mindenképpen olyat alkossak, mely megmarad a néző emlékezetében (hogy milyen színben, az más kérdés, embere válogatja), mely esetenként megdöbbenti, khm..."sokkolja" (ezt majd a jövőben...:), de mindenképpen maradandóan hasson a nézőre, hogy az illető a stáblista eljövetelekor ülve maradjon, és feldolgozza magában a látottakat. Hogy ne úgy álljon fel a székből, hogy "na bumm, ennek is vége". Nem szeretnék tucatfilmeket készíteni, nem szeretném...nem akarom beadni a derekam a filmiparnak. Nagy vágyak, melyeket elérni, teljesíteni szinte képtelenség...

Azt szeretném elérni, hogy filmjeimre ne a látvány, az effektek, vagy ha tágabb értelemben nézzük, a költségvetés alapján emlékezzenek, hanem a hangulata miatt. Érzéseket, érzelmeket (akár pozitívat, akár negatívat, mindenkinek nem tetszhet egy film ugyebár) szeretnék kelteni, hiszen valljuk be, aki egy kicsit "okosabban" nézi a filmeket, tudhatja, megmondhatja, hogy sajnálatos módon rengeteg rendező erre képtelen - nem csak jelenünkben, hanem 20-30 évvel ezelőtt is így volt.

Olyan akarok lenni, mint David Cronenberg.

Na azért félreértés ne essék, nem megyek plasztikai sebészhez, csupán Cronenbergben találtam meg azt a rendezőt, akihez hasonlóvá szeretnék válni. Mondhatnám, ő a szellemi inspiráció, míg Cameron a szakmai. Persze azért törekszek saját sztájl kialakítására, de hát ugye az nem megy csak úgy. Mindenesetre örömmel tölt el, hogy van kihez, kikhez felnőni. Remélem, Cronenberg és Cameron még sokáig alkot, hogy sokáig inspirálhassanak egy, remélhetőleg több fiatal, nagyravágyó, álmokkal teli rendezőpalántát egy ilyen trágyadombon, mint Magyarország, vagy bárhol a világon.

Cheesy birthday, Nimród!

2009-01-15T00:01:00.002+01:00

Nincs mit ezen magyarázni. Nincs ezen mit elmélkedni. Pirosbetűs ünnepnap - egy éve született meg Nimród forgatókönyve, benne a kis papírszellem végleges formájával, "jellemével". Isten éltessen sokáig, haver!

Újabb logóvariácók

2009-01-10T15:14:00.006+01:00

Fasten kolléga szokta hajtogatni(na azért ez túlzás), mondjuk nem filmezéssel kapcsolatban, hogy "az alkotásodat örökké javítani fogod. Soha nem lesz befejezve...". Milyen igaza van! Amikor elégedetlen lettem a régi "tüzes" Krankheit logóval, csináltam egy viharosat, mely nem éppen olyan lett, amilyet valóban szerettem volna, de jól sikerült érzésem szerint. Aztán picit tanulgattam az After Effects-et, és voila, elkészítettem a mostanáig funkcionáló logót. Az esős logó apropója akkori esőmániámnak volt betudható(imádom a filmekben/játékokban az esőt), de mióta szar idő van, és sokat esik, már annyira nem rajongok érte. Mindesetre nem ez volt most a bajom vele, hanem a színvilága. Túl mesterkélt, túl éles, meg minden baja van. Nosza, ma fogtam magam, átállítottam fekete-fehérre. Jó volt, de valami hiányzott még mindig. Kicsit szórakoztam a kontraszttal, majd elsötétítettem a kép széleit egy fekete ovális "sablonnal", majd azt blurrel homályosítottam. Az eredmény kifejezetten tetszik (most).

Fekete-fehér alapváltozat.
Zene: Graeme Revell - Rain Forever (The Crow)

Igenám, de gondoltam majmolok egy kicsit a zenével is! Hátha kijön valami jobb, hatásosabb stb. Csináltam két zenés változatot, és egy zene nélkülit, amit nem publikálok, szerintem mindenki el tudja magában képzelni :). Tehát a két új mjúzikos verzsön:

Itt a zene kicsit hangos lett, elnyomja az esőhangokat, de lehet rajta korrigálni csak most nincs kedvem. Plusz kicsit olyan B-horroros, ami nem feltétlenül baj, ha horrorfilmet készítek, ugye.

Zene: Craig Conner - Menu (Manhunt)

Következő jelöltünk is eléggé B-szagú, de a Batman Forever Theme egyik legjobb része nekem piszok módon tetszik aláfestő zeneként. Problémák:a zene kicsit gyorsan indul, ez azért van, mert a részletet megelőzi egyfajta fémes hang, ami PONT nem illik az összképbe.
Zene: Elliot Goldenthal - Batman Forever Main Title

Próbálkoztam még Klaus Doldinger Das Boot anfangjával, de az nem akart összejönni. Természetesen az Aliens zenéje nagyon illik alá, de azt nem akarom használni. Hülye érzésem van, hiszen valahol mindegyik testzik, valahol meg egyik sem, és ennek csak a zene az oka. Viszont zene nélkül sem tetszik. Na erre mit lépjek? :). Mindenesetre várom a visszajelzéseket, kinek melyik tetszik/mit javasol. Január 31-re filmet készítek az AXN filmpályázatára, addig ki KELL fundálni valamit.

Na, elszóltam magam...

Rekviem egy balfékért

2009-01-07T17:18:00.004+01:00

A mai napon vagyok/lettem 19 éves. Hooray. Lássunk egy kis számvetést, amit ugyan Újévkor szokás, de
1. Nem voltam netközelben
2. Visszamenőleg egy héttel nem írok buékot senkinek
3. Na jó, aki nagyon igányli annak BUÉÉÉÉK!

Tehát...

Az érettségim óta itthon rohadok. Nyáron abban a tudatban, hogy de jó lesz dolgozni is, plusz a Telescholába járni. Lesz pénzem is, plusz valami értelmes dolgot tanulhatok.
Olyan október környékén kezdtem el sejteni, hogy ez nagyon nem így lesz, mivel gyakorlat, szakmai tapasztalat, ilyen iskola, olyan iskola hiányában bolti eladónak sem alkalmaznak az Új Magyarországban. A Telescholát még élveztem, de 1-2 óra már akkor is szellemi gyomorrontást okozott.
November végére, a rossz idő eljöttével rámszakadt egy kisebb depresszió, de szerencsére hamar elillant. Ekkor már nem is reménykedtem, hogy esetlegesen találhatok valami munkát egy hónappal karácsony előtt. Sebaj, ültem továbbra is a gép előtt.
A karácsony eltelt, apámnál eltöltöttem egy rendkívül pihentető (nagyon fárasztó ám a fél év semmittevés...), és valóban szép másfél hetet.
Aztán hazajöttem.
Mivel egyetlen édesanyámnak másfél hónap alatt nem volt rá 3 percre, hogy felhívja a mobilszolgáltatónkat a nem befizetett számla ügyében, ma reggel kaptam egy sms-t, hogy sim-kártyámat letiltották. Csodás. Másfél hónapja nincs telefonom, de legalább engem tudtak hívni-most már azt sem. Sebaj, majd biztosan kapok a Mekiben céges telefont (anyáméknak
persze van, ők tudnak telefonálni), hogy esetleg az ismerőseim tudják, hogy élek.
Ugyanis kaptam egy e-mailt az Em Szí Donáldztól, hogy mehetek állásinterjúra. Mivel az említett vendéglátóipari egységbe az utolsó jöttment barbár menekültet is felveszik, örömmel konstatálom, hogy 1-2 héten belül nagy valószínűséggel belőlem is kockás ingű, hülye sapkában idiótán vigyorgó rabszolga lesz. De legalább keresek valami pénzt, és nem kell itthon meghülyülnöm.
Apropó pénz:tegnap este és ma hajnal között eljátszottam a karácsonyi pénzem majdnem felét Bwin-en. Pedig olyan szépen indult...ment a Blackjack, pluszban is voltam, pókerben is bejöttek a dolgok-aztán amikor a "gép" kicsit sem burkoltan csalni kezdett órákon keresztül, és a pókerasztalnál a fele pénzemet egy olyan emberke vitte el, akinek a drillemmel szemben egyetlen párja volt, hajnali 4 körül a billentyűzetbe búboltam, és kis híján elsírtam magam.
Az említett esetet külön pikánssá teszi, hogy momentán a szerencsejátékkal az volt a célom, hogy előteremtsem jövő péntekre a félévi előleget, mely röpke 50.000 forint. A maradék 600 forintból biztosan menni fog. Ja és most pénteken félévi vizsga.

Boldog új év?

Az van bazdmeg.

Boldog szüüüliiinapooooot...

Újabb N2 teaser

2008-12-09T23:26:00.005+01:00

Egy hónappal később készült el, mint ahogy akartam, de végül kész lett, és jó is lett. Remélem másnak is tetszik.

A folyamatos segítségért téháiksz a Húsnak.

Faust-i 12

2008-12-06T12:11:00.015+01:00

Ismét egy iskolában töltött nap után jelentkezem. Filmtörténet órán tanultunk a híres brüsszeli 12-ről. Egy nagyszabású, 1958-as világkiállításon a film hírneve, a művészetben elfoglalt pozíciójának megvilágítása érdekében 27 ország legjobb filmtörténészei megszavazták az elmúlt 63 év legfontosabb, legkiemelkedőbb, úttörő és iránymutató filmjét.

A listán 4 amerikai, 3 szovjet, 2-2 német és francia, valamint 1 olasz film szerepel. Érdekesség a Patyomkin páncélos (egyébként elsöprő) első helye, hiszen ugye a Szovjetunió sosem volt túl népszerű a világ általuk nem birtokolt területein (nem is értem, miért), az általános gyűlöletet mégis "áthidalta" Eisenstein amúgy valóban zseniális műve.

Az óra után elgondolkodtam, mi lenne az én brüsszeli 12-őm. Ennek apropóján összeírtam a faust-i 12-őt. Íme:

1.Aliens ('86, James Cameron)
2.Terminátor 2 ('91, James Cameron)
3.Gladiátor (2000, Ridley Scott)
4.Jurassic Park ('93, Steven Spielberg)
5.Ponyvaregény ('94, Quentin Tarantino)
6.Die Hard 3 ('95, John McTiernan)
7.A Holló ('94, Alex Proyas)
8.A Légy ('86, David Cronenberg)
9.Videodrome ('83, David Cronenberg)
10. Indiana Jones 3 ('89, Steven Spielberg)
11.Az Ördögűző ('73, William Friedkin)
12.Alien 3('93, David Fincher)

12+1: Oroszlánkirály

Update : magamat ismervén a listát folyamatosan alakítani fogom.

A lista kétségkívül "más", mint a brüsszeli. Két fontos, és egy kevésbé fontos szempont alapján állítottam össze:az egyik a kialakulófélben lévő rendezői, ill. filmkritikusi vénám(ide tessék elképzelni egy napszemüveget hordó szmájlit), a másik fontosabb a gyermekkorom meghatározó élményei (mai napig képes vagyok könnyes szemmel nézni az Oroszlánkirályt, és a lecsengőben lévő, de néha-néha előtörő dinómániáról ne is beszéljünk). A harmadik szempont a szubjektivitásnak, rajongásnak köszönhető (pl. Die Hard 3, a Holló), de az nyomott a legkevesebbet a latba. A sorrend...érzésem szerint tükrözi a véleményemet, de meglehet, hogy egy-két helyen belevariálnék, ha nagyon mélyen magamba néznék. Az egyetlen, ami biztos, örök, és megingathatatlan, az az Aliens (A bolygó neve:Halál) első pozíciója. Az a film az Egyetlen. A zenit. A felülmúlhatatlan remekmű. Rendezői, és filmes példaképem. Ahogy a Hús mondaná:"Aliens is the best fucking movie ever!". Természetesen annak, aki úgy nézi, hogy GI Joe-k írtják a péniszfejű szörnyeket, annak nem, de hát ezért szeret mindenki mást. Ecsetelhetném még, de hát felesleges. Meg is nézem mindjárt a Director's cut-ot... addig gyönyörködjetek mélyen tisztelt és szeretett vágáselmélet tanárnőm portréjában.

Látványától megborzongok, hangjától feláll a szőr a hátamon, és vica versa. Amúgy jó arc. Tényleg. Most az egyszer nem ironizálok!

Az andalúziai hangkutya-firka dolgozat

2008-11-22T04:41:00.008+01:00

Egész egyszerűen fantasztikus, felülmúlhatatlan, rendhagyó és érdekfeszítő eseményekben gazdag napom volt a pénteki.

Természetesen ezt a felütést nem szabad komolyan venni. Rendhagyónak mindenképpen rendhagyó volt, hiszen szeptember óta talán ez volt az első nap a suliban, amikor egy órán sem aludtam el. Büszke vagyok magamra, de tényleg!

Másrészről viszont tényleg megérte bemenni. Megvolt az első filmtörténet óránk, ami a várttal ellentétben kifejezetten jó volt, még annak ellenére is, hogy az avantgárd mozgalmat vettük-kellemetlen emlékeim vannak a mozgalomról az érettségi szóbeli idejéből. Filmet néztünk, méghozzá egy 1928-as szürrealista filmet, Luis Bunuel Az andalúziai kutyáját (Un chien andalou). Sajnos YouTube-on, ahol "minden fenn van", csak az nincs, ami kéne, nem találtam meg a teljes filmet, de azért érdemes belenézni ebbe a részletbe:

A rendező Luis Bunuel, a forgatókönyvet Salvador Dalí-val(!) közösen írták. A szürrealizmusra jellemző polgárpukkasztás, és "sokkolni kívánás" igen nagy mértékben jelen van a filmben. Egyszer mindenképpen érdemes végignézni a művet, már csak azért is, mert láthatjuk, nem korunk vívmánya az öncélú gusztustalankodással tarkított "művészfilm" (a napokban tekintettem meg az egekig magasztalt, kül-és belföldön egyaránt díjjakkal elhalmozott Taxidermiát annak reményében, hogy majd írhatok egy szaftos kis ajánlót itt Nektek - a közepe fele már az elpazarolt sávszélességet/monitor energiafogyasztását is sajnáltam rá), habár az Un chien andalou mérföldkő volt anno, a maga idejében.

A filmtörténet után következett a rettegett hangtechnika dolgozat. A félelem alaptalan volt, hiszen a Tanár Úr előtte kb. lediktálta az egészet. Min. 4-es, jeáh!...

De ezzel még nem volt vége, hiszen a dolgozat csak fél órát vett igénybe, jött az újabb, katarzissal egyenértékű tananyag:a mikrofonok! Egyszerűen csüngtem a Tanár Úr ajkain, ittam minden szavát, minden egyes lélegzetvételénél én is pihentem egy pillanatot, nehogy kimaradjon valami a jegyzetemből.

Hiába, legjobb tudomásom szerint nem hangtechnikusnak készülök...

Új Krankheit Logó - ismét

2008-11-12T17:59:00.007+01:00

Ismét készítettem egy - az eredeti elképzelésemhez sokkal közelebb álló - logót a Krankheit INC.-nek, immáron a "cseppet" sokrétű, és "hangyányit" bonyolult After Effects-el, és a végén Vegassal.

A felhős eget egy letöl...megvásárolt Real Clouds nevű videócsomagból vettem ki. Az "óceánt", a villámokat és villanásokat, az esőt és a feliratot mind-mind After Effects-el készítettem, animáltam és mozgattam. A végeredmény egy - véleményem szerint - hangulatos, szép, és végre nem hosszú terjedelmű logó. Nektek hogy tetszik?

Update:mivel több helyről hangzott ugyanaz a vélemény (és ami ezek után az én szememet is szúrta;), hogy a felirat túl "steril", módosítottam rajta. Immáron az új verzió látható feljebb. Előzetes tiltakozásom ellenére be kell látnom, sokkal jobb így. Nektek hogy tetszik?

Infók

2008-11-11T00:44:00.007+01:00

Mivel zömével olyan filmekről írok itt ajánlót DVD-Ajánló címen, ami a Fear Huggers palettájába is befér, inkább mostantól oda írom azokat. Ide csak akkor fogok ajánlót írni mostantól, ha akció/vígjáték/stb. ajánló lesz. Ettől függetlenül szeretném Veletek is megosztani az írásokat, és szeretném, ha ugyanúgy elolvasnátok, ha érdekel Titeket, és kommentelnétek, ha kedvetek tartja. Ezért mostantól a sidebar-ban, a zenelejátszó felett bevezettem az utolsó Fear Huggers ajánló "tollamból" nevezetű linklistát. Az utolsó három FH-ajánlóm linkjét mostantól ott fogjátok megtalálni.

Mivel elkezdtem az igen sokrétű (és persze b*szott bonyolult) Adobe After Effects-et tanulni, hamarosan várható egy új Krankheit logó, és készülőben van egy kellően beteg Nimród 2 teaser plakát is ;).

Jó kis Batman Forever Main Theme a mjuzikpléjerben! Az egyetlen dolog, amire illik a "jó" jelző valamely ragozása a filmben... érdemes meghallgatni!

A Nimród legyen Veletek!

Fear Huggers

2008-11-06T01:51:00.008+01:00

Hangzatos Fear Huggers címmel új blog-projektet indítottunk közösen Hús kollégával.

Amint az (általam elkövetett:) fejlécen remélhetőleg látszik, tematikus, filmkritikákkal felvértezett bloggal állunk szemben. Főként ijesztgetős, és annak szánt horrorokkal, és sok-sok egyéb, "komoly" műfajjal fogunk foglalkozni. Tessék hát olvasgatni a Fear Hugger blogot is, lehet ám ott is kommentelgetni, sőt, örülnénk is neki :). Legalábbis Én mindenképpen.

Faust megmondja

2008-11-03T19:36:00.010+01:00

"Szlovák rohamrendőrök támadtak a magyar szurkolókra a dunaszerdahelyi futballmeccsen", olvasom pár nappal ezelőtt a neten, amikor Norbert kolléga felháborodottan meséli a történéseket.Először én is fel voltam háborodva, de ahogy jobban utánaolvastam a dolgokat, az érzés némileg lanyhult. Állítólag a rendőrök ok nélkül támadtak a drukkerekre, míg ők azt mondják, hogy egy drukker megdobta egyiküket. A szlovák nép kb. annyira őszinte, mint a magyar, így ennek valóságalapja igencsak megkérdőjelezhető, mint ahogyan az is, hogy a magyar drukkerek sem csináltak semmit a békés buzdításon kívül.

Hogy mi is történt valójában, szerintem soha nem fogjuk megtudni. Természetesen mindkét ország népe és vezetői kiálltak sajátjaik mellett, így lesz ennek még foganatja.

DE!

Az emberi hülyeség bizonyítottan határtalan, és ezt alátámasztja az eset is, legalábbis magyar oldalról. Félreértés ne essék, eszem ágában sincs védeni azokat a barbár szlovák állatokat (és itt nem csak a rendőrökre gondolok...), de nem lehet elmenni egy-két tény mellett, ami új megvilágításba helyezi az esetet.
Szlovákiában nem véletlenül gyűlölik ennyire a magyarokat. A szlovákiai magyarok kisebbségek ott, így olyan privilégiumaik, jogaik vannak, amiket a szlovák többség "nem engedhet meg magának". Ez a világon mindenhol így van, ahol kisebbségek vannak, de itt más a helyzet Trianon miatt, de ebbe most ne másszunk bele. A magyar igazolványok, az ottani magyarok keresete a szlovák átlaghoz képest, stb. stb., sorolhatnánk még az okokat, akár saját, itthoni példáinkkal fűszerezve. De nem minden nép olyan türelmes(avagy lusta), és annyira megkötött-kezű, mint a magyar. A szlovákok mindig barbárok, őrültek voltak, és azok is maradnak - főleg Fico bácsi vezetésével. ha meghallanak egy magyar szót, meglátják a piros-fehér-zöld zászlót, azonnal ütnek-vágnak, harapnak, stb. Ezt tudjuk évek, évtizedek óta.

Akkor meg minek cibálni az oroszlán bajszát? Ha megnézzük az esetről készült képeket, láthatjuk, hogy "Voltunk, vagyunk, leszünk" feliratú zászlók, és feltehetően más, a történelemre/a magyarság nagyságára utaló feliratok is megjelentek a mérkőzésen, a számtalan "sima" nemzeti lobogónk mellett. ezek után mit csodálkoznak, ha egy nüansznyi apróság miatt agyonverik őket? Kétlem, hogy a mérkőzés hevében nem hangzott el egy-egy "mocskos szlovák, b*zd meg a k**va anyádat!" típusú fonémalánc - ez meccsen rendben is van, utána mindenki lenyugszik (a fradistákat kivéve, az Ő csoportjuk egyedi állatfaj). De ne csodálkozzunk, ha ezt egy-két szlovák rendőr rosszul veszi, és "támadnak". Minek kell szítani a bajt, a gyűlöletet? Miért kell ennyire nyilvánvalóvá tenni a hovatartozásunkat, az ideológiánkat (tökmindegy, milyen oldalon állunk), egy olyan országban, amit egy magyarellenes elmebeteg vezet? Ez soha nem vezet jóra. Ez a példa is ezt mutatja. Ha én a drága, egyetlen Józsefvárosi piac közepén elüvölteném magam hogy "mocskos rohadt szemét sárgák, takarodjatok haza a sz**os k**va anyátokba!", nem csodálkoznék azon, hogy ha 10 perc múlva mint illatos-omlós csirkefalatokat szolgálnák fel a darabjaimat a büfében...

Ezzel be is fejezném. Nyilván lesznek velem egyetértők, és ellenzők, esetlegesen anyázók is. Mindenesetre annyit hozzáfűznék: amíg az a felháborító, szánalmas és megvetendő helyzet áll fenn, hogy a magyar nemzeti lobogó nyilvános lengetéséért, vagy a saját magyarságod hangoztatásáért ITTHON a "magyar rendőrök" (itt sokat gondolkoztam, hogy a magyar, vagy a rendőr legyen idézőjelben...) három rohamosztagot rádküldenek, agyonvernek, majd különböző nevetséges vádakkal börtönbe vetnek, vagy egy nagyobb incidensnél megtapossák saját nemzetük zászlaját (más országokban a hivatali szervek a nemzeti színek láttán rögtön vigyázzba vágják magukat), addig ne várjunk sehol máshol másfajta "eljárást".

Előbb ezen kéne változtatni, de sajnos ehhez úgy tűnik, több millió ember is kevés...

Álomfejtés

2008-10-21T14:40:00.012+02:00

Már az elején megjegyzem, vagy inkább leszögezem : nem fogom mostantól inden második álmomat "papírra" vetni, mert unom magam. Ezt sem azért írtam le. Akkor ahatással volt rám az álom, hogy azt el nem tudom mondani. És megpróbálom átadni az érzéseket, amik hatalmába kerítettek. Érdeklődve várom hozzászólásaitokat, véleményeiteket az álmommak, a Ti ilyesfajta álmaitokkal kapcsolatban.

Mindig érdekeltek az álmok. Mik az álmok? Miért álmodjuk azt, amit álmodunk? Egyáltalán miért álmodunk?

Nem állok neki idézgetni, hogy mit találtam a neten meghatározásként, definícióként, lehetséges magyarázatként. Rengeteg képzet van, hol igen reális, hol kevésbé reális alapokon fekve. Soha, senki nem tudott még egyértelmű magyarázatot adni a jelenségre. Egy helyen olvastam, hogy a napi stressz, illetve a minket ért napi hatások "alkotják" az álom lényegét. Egy másik szerint a vágyaink szabják meg a menetét. Egy végtelenül buta állítás szerint az elalvás előtti szeretkezés hossza, "mélysége" a fő tényező. Ez még rendben is lenne, de nem értem, hogy akkor 10 éve miért álmodtam ugyanekkora baromságokat. Merthogy egy olyan szintű ökörséget álmodtam, hogy az valami egészen elképesztő.

Általában az ember az álma nagy részére, még több esetben az egészére nem szokott emlékezni. Nekem legtöbbször csak képek, érzések maradnak meg, amire a reggeli telefoncsörgést követő 5 percben emlékszek még, aztán elfelejtem. De vannak hihetetlenül erős hatást kiváltó álmaink, ezt bizonyítja, amikor a gyermek (nem feltétlenül kisbaba, velem 10-11 évesen is előfordult) sírva ébred fel, és nem emlékszik, mi is volt az álmában. Természetesen a rémálom egy másik tészta.

Na, akkor most leírom, mit is álmodtam. Azon ritka alkalmak egyike, amikor, még az ébredést követő x-edik órában is fel tudok idézni képeket, párbeszédeket, "jeleneteket". Persze nem mindet, de azért megpróbálom leírni.

Tehát:

Az alapszituáció : egy hatalmas, számomra jobbára ismeretlen személyekből álló csoporttal, melybe később valahogy belekerült a barátnőm is, sétálunk az utcán. Aztán hirtelen a magyar Jurassic Park előtt találjuk magunkat. John Hammond helyett a Futurama szenilis professzora Hubert J. Farnsworth építette és finanszírozta. Mondanom sem kell, hogy rajzfilmfiguraként jelent meg. Körbevezetett minket a parkban, és itt egy nagy rész kimarad. Következő kép, hogy az Erzsébet Körúton sétálok egy volt osztálytársnőmmel, aki mellesleg csúnya és mindig utáltam. Beszélgetünk, beszélgetünk, majd előjönnek a szokásos szexuális témák, majd a végén az Ő javaslatára adok neki 500 forintot, és...képzelhetitek, mi történik.

Vissza a Parkba. Beültetnek minket ilyen bányakocsi-szerűségbe, mint az Indiana Jones 2-ben. Én ülök az első kocsiban. Elindlnak a kocsik a sínen - a bányakocsi reprezentálja a Park közlekedési eszközét, olyasmit kell elképzelni, mint ami a Beverly Hills-i Zsaru 3 végén van. Tehát én vagyok az első, és kisiklik a kocsim. A többiek elmennek mellettem, miközben dühösen visszasétálok. Megtalálom a professzort, akivel közlöm, hogy kisiklottam. Mire Ő : "mennyire?". Kérdem én, mennyire lehet kisiklani? Ez talán egy utalás lehetett az ex-osztálytársnőmmel történtekre.

A prof adott egy másik kocsit, és megint útra keltem. A kocsi nagyon gyorsan ment, dínókra alig emlékszem. Hirtelen egy sötét, nyálkás helyen tartózkodom, és egy táblán olvasom gyerekkorom kedvence, a Tyrannosaurus Rex adatait, és egy kihalt példány képét. Villámlás, remegés jön hirtelen, majd előttem kettéválik a al, és egy Alien Királynő támad rám...

menekülni kezdek, és hirtelen zuhanni kezdek. A táj megváltozik, míg én zuhanok, perceken keresztül. Zöldes-sárgás fények, mintha egy hengerszerű, függőleges állapotba került erdőben zuhannék. Ekkor jött elő az első alkalom, hogy nem láttam a hajamtól. Gondot is okozott, zuhanás közben próbáltam kiszedni a szememből, de természetesen nem sikerült. Csak zuhantam, zuhantam, és magam körül röpködő Pteranodonokat véltem felfedezni. Egyre jobban "fájt" a zuhanás, a belső szerveim szinte szétszakadtak a nyomástól. Aztán hirtelen földet értem, de olyan "finoman" és csendesen, mintha egy 40 centi magas padról ugrottam volna le a földre. Körülnézek - egy parton vagyok, a csoport többi tagjával. Előttünk egy hatalmas óceán. A csoportvezető mond valamit, de már fogalmam nincs, hogy mit. Mindenki fejest ugrika vízbe, minden búvárruha, felszerelés, oxigénpalack nélkül. Én is ugrom. Az óceán szép tiszta, aztán persze rájövök, hogy nem tudok úszni. Fuldokolni kezdek, de elérem a felszínt. Érdekes módon tartottam a lépést a többiekkel. Majd hirtelen megint métereket merülök, tehetetlenül kapálózva. Aztán ismét a vízfelszínen vagyok. Megint a szemembe lóg a hajam. Barátnőm mellettem úszik. Szólok neki, mire Ő a melltartójából elővarázsol egy lila hajgumit. Megköszönöm neki, copfba kötöm a hajam, de semmi hatása. Barátnőm attól a pillanattól kezdve melltartó nélkül úszott. Megkérdeztem tőle, nem zavarja-e. Nem zavarta...

Következő kép: az óceán túloldalán vagyunk, egy kis szigetféleségen. Itt van egy nagy ködös folt, hogy mi is történik valójában. Valamit egy számítógépről le akarunk tölteni, a csoportvezető, és a professzor is ott áll, ők intézik. Röhögünk, hogy a letöltés úgy is meg fog állni 99%-nál - és így is lett. Mindenki elképed - a telefonok kikapcsoltak, semmi elektronika nem működik. Szörnyű érzés fog el, és a hátam mögé nézek. Egy hatalmas, távoli, halvány fényű gömböt látok a földbe csapódni. Ez egy évek óta folytonosan visszatérő motívum az álmaimban. Mindig máshogy történik, de a lényeg ugyanaz : egy meteroit csapódik a Földbe. Hallom a halk puffanást, és barátnőm felé fordulok. Megkérdezi : "Ez azt jelenti, hogy meg fogunk halni?". Mire én nem szólok semmit, csak magamhoz ölelem, és megcsókolom. Előjön az a "meteroitos álmaimban" tapasztalt, halál előtti érzés : a hirtelen nyomás, mintha éppen szétszakadnék, és a vakító fény. Hirtelen kívülről látom a Földet. Az egyik fele úgy néz ki, mint a bolygónk. Szikrázik, mintha mindjárt fel akarna robbanni. A másik fele egy ugyancsak szikrázó rögbilabda fele volt...

Az álom visszatér ránk, ahogy ellep a sötétség, ahogy végünk. Pár másodperc sötétség és csend, amjd megint kívülről látom a félig rögbilabda-bolgyót, de ezúttal mintha felette repülnék. Iszonyatos sebességgel, pillanatok alatt "belerepülök", majd kékséget, összevissza fényeket látok, amint fénysebességgel röpködök össze-vissza. A professzor hangját hallom, aki mondott valamit, de már nem emlékszem, mit.

És itt ért véget az álom. legalábbis amire emlékszem belőle. Amikor felkeltem, percekig csak ezen gondokoztam, mégis mit jelenthet egy ilyen, minden logikát nélkülöző álom. Ami még szúrja az oldalamat - és ez most tudatosult bennem -, az a visszatérő meteor-motívumnak egy része. A helyzet felismerése. Mióta megálmodom különböző szituációkban az esetet, ahogy megérzem a bajt, mindig tudom előre, hogy "eljött". Mindig tdom, hogy a meteor jön. Ezek szerint az álombeli-én emlékszik a korábbi álombeli-énjeim emlékeire? Vagy mégis, mit jelent ez? Egyszerűen nem tudom leírni az érzést, amit ilyenkor álmomban tapasztalok. A felismerést, hogy itt a vég, ami nem megdöbbenéssel, hanem gyors belenyugvással és szomorúsággal jár.

Ezernyi kérdés kavarog bennem. De a legnagyobbat tudom igazán megfogalmazni : miért álmodtam én mindezt, és miért emlékszek szinte minden pillanatára ilyen (relatíve) tisztán?...

Showroom Dummies

2008-10-18T13:58:00.006+02:00

Azt hiszem, ehhez nem kell, és nem is akarok sokat hozzáfűzni. Egy "újabb" zseniális Kraftwerk-klip, '82-ből. Sajnálatos módon az eredeti szám durván meg lett vagdosva a klip kedvéért, pl. a közepén lévő csodálatos "szóló" háromnegyede is kimaradt :(.
Érdemes még megemlíteni, hogy nemrég a szám alapötletére, és szövegére épített sörreklámot láthattunk a TV-ben a szünetekben - nem reklámozunk, nem mondom meg melyik Dreh...tehát egy kopasz csávó kb. eljátszotta a Showroom Dummies-t egy üveg sörrel. Újabb (bár ezúttal igen gyér) példa, hogy a Kraftwerk mennyire megkerülhetetlen a mai világban.

N2 Teaser plakát

2008-10-14T03:22:00.006+02:00

Újra eljön...
...asszem.

Az első jelenet forgatókönyve már készen van. Több régi "ismerős" is szerepet kap, egyikük nem is akármilyet...Terveim szerint (sőt, ezt biztosra lehet venni) a film már nem némafilm, hanem normál, élőhangos múví lesz, és az oldschool kűlsőt is elhagyom. A film komorabb, sötétebb és betegebb lesz, mint elődje - de ezt azt hiszem már írtam egyszer. Summa summarum : az első jelenetet, akár lesz több, akár nem, le akarom forgatni, mert a plot véleményem szerint igen jól sikerült, és kíváncsi vagyok, meg tudok-e bírkózni a filmrevitelével!

Felhívás : ha eszedbe jut egy jó mottó a plakáthoz/filmhez, kommentben megoszthatnád velem!:)

DVD Ajánló - A Holló

2008-09-21T18:14:00.018+02:00

"Mind meghaltak...csak még nem tudják."

De rég jártam erre.

Utóbbi időben, rendezői vénámat csiszolgatván nagyon rákaptam a filmnézésre, napi 1-2 az átlagom. Vannak rosszabbak, és jók természetesen. De a Holló, azaz Eric Draven története kiemelkedik az átlagfilmek közül, legalábbis az én szememben.

A Holló számomra a definitív képregényfilm. Hiába jött az utóbbi években divatba minden második márvöl "hősnek" a filmvászonra vitele, egytől-egyik nevetséges, blőd alkotások mind. A képregényfilm tipikus plédája annak, hogy csak CGI-vel és béna színészekkel(tisztelet a kivételnek), valamint egy magát hozzáértőnek képzelő rendezővel nem lehet átadni azt a hangulatot, ami az adott rajzolt füzetet jellemzi, amiért sokan rajonganak érte. Az már külön móka, hogy (ha már a rajongótábort nem sikerült meggyőzni, akiknél ugyebár magasabban van az a bizonyos léc), még a nagyközönségnek is nézhetetlen, elfogadhatatlan trágyát készítenek százmilliókból. Az egyetlen mai kivétel a nemrég moziba került, kissé túlértékelt Sötét Lovag. Ez a tendencia mostanság viszont javulni látszik, pl. Iron Man, ami a mai naopig kimaardt az életembő mert szerintem nevetséges karakter.(Utólag módosítva : valami értehetlen okból kihagytam az X-Men trilógiát, természetesen ide sorolandók, mert fáking óvszám mind a három film.)

A Hollónál Alex Proyasnak tudomásom szerint sikerült mindkét tábort kielégítenie. A nagyközönség harapta a cuccot, a képregényfanok véleményével nem vagyok tisztában - mindenesetre kultfilm született. Ma már minden jobban sikerült filmre rádobják ezt a jelzőt, de a Hollónak a megjelenése óta kultusza van. Köszönhető ez részben a filmnek, az újszerűségének, a megvalósításának, és a főszereplő, Brandon Lee forgatás közben bekövetkezett halálának ( túl közelről lőttek rá vaktölténnyel, pont úgy, mint az apjára).

A Holló elképesztő hangulatú film. A történet lerobbant házak, égő gettóhordók, szűnni nem akaró sötétség és eső között, mellett játszódik. A történet szerint Az Ördög Éjszakáján, a Halloween előtti estén a (meg nem nevezett) városban egy nagyobb csoport mindig felgyújtja kb. a fél várost, emellett természetesen fosztogatnak és gyilkolnak. Az egyik áldozat Eric Draven, akit kidobnak ő és arája, Shelly lakásának ablakán, majd Shellyt megerőszakolják és agyonverik. Eric azonnal meghal, Shelly a kórházban, 30 órányi szenvedés után távozik el.

Egy évvel késöbb egy éjfekete holló (még mindig megy a vita hogy a filmben holló avagy varjú szerepel-e, mindenki döntse el maga) száll Eric sírkövére, és feltámasztja a túlvilágon békét nem találó Dravent. Ezen jelent rendkívül hatásosan van amúgy megcsinálva, amikor Eric visszatér régi lakásukba, és ahogy a tárgyakat látván megrohanják a fájó emlékek...borzongató! Talál egy fehér maszkot, melyen teketével ki van húzva a szem és a száj. Ennek apropóján mit ad Isten, Ő is kifesti magát (kicsit banális dolog, de ne feledjük, hogy képregényadaptációról van szó!), majd útrakel, és sorban megöli azt a 4 tagból álló bandát, aki lemészárolta őket. Ezen a "fonalon" haladva eljut az őrült bandavezérhez, Top Dollar-hoz.
A fő sztorivonalhoz kötődik, és a végén nagy szerepet kap Sarah, egy 13-14 éves kislány, aki anyai szeretet híján (az anyja drogos kur...rossznéni) Ericnél és Shelley-nél lakott, valamint a tipikus, felettesének beszólogatós és ezért lefokozással büntetett feka rendőr, Albrecht. Sarah egyszer Ericbe botlik az utcán, rögtön felismeri - később újra "megismerkednek". Miután Eric végzett a négy bandataggal, visszatér a sírba, ám Top Dollar elrabolja Sarah-t, ami újabb visszatérésre készteti Ericet.

Röviden és lehetőleg spoilermentesen ennyi. Természetesen kámik-edepsön lévén a sztori nem a legjobbak egyike, de legalább tisztességesen van előadva. Semmi unalmas bevezető, semmi "eredettörténetes" szarság, dir bele a közepébe.A sztori folyamatos, pergő, és nem enged el a katartikus végkifejletig. Van itt minden, ami mostanság "kell" egy akciófilmbe : lövöldözés, lassítások, bitang zene, bőrruhás főhős, káromkodások, robbantagtások, kardpárbaj.

Egyszer egy rendkívül tájékozott emberkétől hallottam : "Jó lenne ez, csak a ruhák, meg az akció meg a kardozás, egy nagy Mátrix lopás az egész!".
Az illető elsuhant afelett a tény felett, hogy a Mátrix első része a Holló után 5 évvel jelent meg. Nem merném kijelenteni, hogy nélkül nem is lenne Mátrix (ezt a titulust a Ghost In The Shell c. japán anime kapja), de véleményem szerint az akciójelenetek egy része biztos hatással volt a nagy hírnevű tökömtudjamilyen műfajú alapvetésre.

Tehát tömören ennyi. Alapfilmnek gondolom a Hollót, de lássuk az "értékelésemet", amivel alátámasztom :

A történet képregényes, tehát semmi újdonságot, hihetetlen nagy csavart, stb. ne várjunk tőle. Kellően jó ahhoz, hogy az ember ne röhögve álljon fel a TV elől.

A színészek zseniálisak. Brandon Lee talán életében először játszott olyan szerepet, amivel kilépett apja, a sikítozós hülye buzi, Bruce Lee árnyékából. A Hollóban megmutatta, hogy tud ő normálisan játszani, ha olyan a szerepe. Sajnálatos halála ad egy kis plusz ízt a filmnek. A sors különleges fintora, hogy Brandon is éppen házasodni akart, mint Eric.

Top Dollar alakítója, Michael Wincott egy méltatlanul elfeledett színész. Tipikus hülyén vigyorgó és csúnyán néző gonosz karakter. Hollóbeli szerepén kívül én csak az Alien : Resurrectionben (a'ka Feltámad a Halál) láttam, mint a Betty kapitányát, Elgyn-t. Ott is jól játszott, csak hát nem tartott sokáig a szerepe:D.

A többiekről nem tennék említést, mert nem férne el (hö-hö), Proyas kivál munkát végzett a színészek válogatásánál. Egytől-egytig hitelesek és jól játsszák szerepüket.

A zenéről : A Crow OST valami hihetetlenül jó hallgatnivaló, és kiválóan támasztja alá a film sötét, borongós hangulatát.
Szerző : Graeme Revell

A vágás zseniális, sok helyen látszik Proyas rendezői múltja (az illető első játékfilmje ez, korábban videoklippeket rendezett és vágott).

Tehát a film majdhogynem tökéletes. Egyedüli hiába a kicsit durrbele sztori, mely nem hagy túl sok teret Ericen kívül más karakternek. Egyszer, minimum egyszer érdemes végignézni mindenkinek, aki látni akarja, miből táplálkoznak a mai hálívúdi eksönfilmek. A kicsit sötétebb, borongósabb hangulatra (mint Én:) fogékonyabbaknak kötelezőnek mondanám. Aki esetleg még az első résszel nem találkozott, csak valamelyik folytatást, illetve a mostanság futó sorozatot látta, az alapján ne ítálje meg a fimet - a fostatások(mühühühü - bocsi Husi!) egytől egyik szánalmasak, gusztustalanok, undorítóak, förtelmesek, ecetera, csúnyán beröhögtem például a nemrég elkészült negyedik rész főhősén, Edward Furlong játssza, aki a kis tökös John Connorból és egy kopasz náci kamaszból Hollóvá avanzsált. Nevetséges. No de szálljunk le a lóról. A Holló nem véletlenül kultikus, megismételhetetlen darab. Mára budget-kategória, beszerzése mindenkinek javasolt, filmbuziknak fokozottan ajánlott! Még egy kis érdekesség: azon NAGYON ritka filmek közé tartozik, ahol szívesebben nézem a szinkronos verziót, mint az eredetit! Ami a szinkronstúdiók/színészek mai hozzáállását látva/hallva nagy szó!

Faust out.

Első nap a Telescholában

2008-09-05T18:32:00.003+02:00

A első nap jobb volt, mint vártam!:)

A balesetvédelmi előadás dögunalmas volt, de azt nem is lehet érdekesen előadni véleményem szerint.
A dramaturgián sok érdekes dolog "lepleződött le" előttem, valamint ráeszméltem, hogy a Nimród dramaturgiailag khm...nincs a toppon:). Mindenesetre érdekes volt nagyon, hasznosnak is érzem.
Az operatőri ismeretek még csak amolyan ismerkedési óra volt, de kiderült, hogy Vagyóczky tanár úr az egyik legjobb a szakmában , és a tapasztalata sokat fog érni nekünk - azon kevés tanárok közé tartozik, akik normálisan át tudják adni a tapasztalatokat. Jövő héten elviszem neki a Nimródot, kíváncsi leszek a véleményére :).
A videotechnika órát műszaki analfabéta lévén nem kommentálom.

Szóval rájöttem hogy ez már nem Facultas(ill. facultas, kis "f"-el), itt már tanulni is kell majd, nem is keveset. De itt legalább adnak is valamit a pénzedért az agytumoron kívül, nem úgy, mint az FCA.

Ja, valamelyik nap elkészül a kis videó, amely arról szól, hogy sétálgatok magam mögött miközben számítógépezek, és e sétálgatás közben alszok is egyet miközben sétálgatok, és beszélgetek is magammal miközben alszok és sétálgatok és számítógépezek. Említettem már, hogy én leszek a főszereplő?:D

Again...

2008-09-01T14:29:00.005+02:00

Ez a nyár is teljes érdektelenségben és lustulásban záródott le, nem csináltam semmi érdemlegeset. Majd jövőre. Sok sikert mindenkinek az új tanévhez, és a felsőoktatás gyönyöreihez!( ALL HAIL TO EX-FCA 12/A !!! :D)

2008-08-22T23:03:00.002+02:00

Felvettek :) .

Ja és Isten áldja Klaus Doldingert!

Apró örömök vs. gondok

2008-08-20T17:18:00.003+02:00

Több hónapos lobbizás után végre vettünk új, ultramegagiga számítógépet! Jeee, végre!
Nem megy rajta a net.

Ma megyek Egyetlenemmel tüzijátékot nézni, 20-a alkalmából - végre egy nemzeti ünnep, ami magasztos, nem gyászünnep, mint a többi. Reméljük ezúttal nem lesz semmi vihar, semmi más gond - legalább MA ne.

Holnap meló, amit azért szenvedek végig, hogy tudjak venni bérletet egy olyan, meg nem nevezett közlekedési társaság járműveire és szolgáltatásaira, amely az egyes járatokon kb. havi 2 ellenőrt mozgósít, így pénzt kidobatva az emberekkel. Megéri!

Pénteken felvételi a Telescholába, operatőr szakra. Nagyon remélem, hogy felvesznek, és érek majd valamit az ott eltöltött két évvel a jövőben.

Hétvégén meló, kerítést építünk, mely két napos, igen intenzív munkával jár a tűző napon, kénytelen leszek kizökkenni a néhol megszakított, de folyamatosnak tekinthető 2 hónapos lustulásból.

Utálom, hogy felnőttem...

DVD Ajánló - Trainspotting

2008-08-18T02:26:00.005+02:00

Ismét egy dívídí ajánló, ezúttal is egy kultuszfilmnek számító, észrevételem szerint igen elterjedt alkotásról van szó, a Trainspotting c. filmről.

A Trainspotting a Number One "drogos film", a Rekviem egy Álomért mellett. Míg az utóbbi inkább egy sötét, beteg oldalról mutatja be a poklot, addig a Trainspotting inkább szatírikus jellegű, könnyed darab, néhol igen súlyos részekkel körítve.

Mark Renton (Ewan McGregor) egy átlagos edinborough-i srác - illetve az lenne, ha nem lenne heroinfüggő. Ő, az "úgynevezett barátai" (idézet a filmből) életét meséli el a film. Legjobb barátja, az igen együgyü Spud, a Beteg Fiú - aki mindenkinél jártasabb a James Bond filmekben, és állandó teóriákat állít fel az élet értelmével kapcsolatban - , Tommy, a mindig őszinte, becsületes, nem drogozi, de barátnőjével mindig videóra veszik szeretkezéseiket, hogy késöbb az aktus közben nézhessék - , és Begbie - egy egoista, erőszakos vadállat - története ez. Ahogyan sodródnak az élettel, nem törődve azzal, minden kisebb probléma miatt a heroinba menekülve.

A történet alapján egy átlagos, drogosokkal foglalkozó film bontakozik ki, de aki egyszer megnézi rájön - egyáltalán nem az. A film bőven adagolja az életre amúgy is jellemző humoros, ám mégis fájó dolgokat, de nem mentes sokkoló képektől sem.

Erre említenék két példát:
Renton többször is elhatározza, hogy leszokik. Az egyik ilyen periódusában ópiumkúpokat dug fel...oda, hogy enyhítse az elvonási tüneteket. De az ezelőtt fogyasztott heroin miatt hasmenése lesz, és kénytelen egy kocsma undorító WC-jében könnyíteni magán. Ám rájön, hogy ezzel megszabadult a kúpoktól is - beletúr, majd majdhogynem fejest ugrik a WC-be. Miután megvannak a kúpok, kimászik...

A másik (képet sajnos nem találtam) ismét az elvonási tüneteknek köszönhető vízió, amikor Renton szobájának plafonján barátai halott kisbabája, akit a heroin miatt "hanyagoltak el", tipikus babás hangokat (nem tudom mindek nevezik) mászik felé.

Ilyen, és ehhez hasonló jelenetekkel tarkított film a Trainspotting, ám mégsem a polgárpukkasztás, avagy az elborzasztás a célja - sokszor fogunk nevetni, avagy csak kuncogni a film alatt, ez garantált. A Leszokóban lévő srácok felfedezik az élet szépségeit, de próbálkozásaik a rendes életre (nők, munkakeresés, és persze a leszokás) mindig kudarcba fulladnak, mely miatt érzett fájdalmukat csak a heroin tudja csillapítani. A végén egy gyermek, és egy barátjuk halálához vezet a dolog...

Igazából nagyon nehéz úgy ajánlót írni a filmről, hogy ne lőnék le poénokat, így nem is húzom most már túl hosszúra. De, mint a jövőben ezzel foglalkozni kívánó egyén, még meg kell említenem a technikai megvalósítást : a filmet zseniális rendezés, vágások jellemzik, végig megtartja a film szatirikus, "társadalomkritikás" hangvételét, miközben görbe tükröt mutat az emberek jelleme elé. A zenék szintén fantasztikusak, ritka az ilyen eltalált OST. A színészek nagyszerűek, főleg McGregor alakítása meggyőző, pedig még taknyos volt ekkoriban.

Nem is szaporítom tovább a szót, tessék megnézni a filmet. Nem kell megvenni, hiszen az internet világában már bármi letölthető, megszerezhető ingyen. Legalábbis ezt hallottam valahol...

Ja, és javaslom a film szinkronos változatát, mely bár nem tökéletes, teljességgel kielégítő, és nem kell 5 féle akcentussal megbírkóznia a fülednek!

Trainspotting Trailer