Tízéves magyar ragadozók

Tök jó dolog úgy képregényekről írni, mintha értenék hozzá, holott egyáltalán nem.

A tegnapi nap alkalmával megszereztem az összes, anno a Szukits kiadó által kiadott magyar nyelvű, befejezett Predator képregényszériákat: a Bosszút (Nemesis), és a Betondzsungelt(Concrete Jungle). A soron következő, Jég és Vér (Cold War) széria a második számnál befejeződött (becsődölt a Szukits képregény"osztálya", vagy hogy is mondjam), így azt nem kezdem el.

Meglehetősen furcsa, nosztalgikus érzések kerülgettek a füzetek beszereztekor-többükkel rendelkeztem anno, 9 évesen. Rémisztő, hogy az élet még egy képregény formájában is pofánköp, hogy mennyire telik az idő-mint ahogyan az is, hogy 10 év óta bizonyos helyeken nem fejlődött az érdeklődési köröm-de ennek kifejezetten örülök! :) Mint ahogy annak is, hogy az összes füzet minősége kifogástalan-mintha most jöttek volna a nyomdából!

Jöjjön egy kis ismertető, nektek olvasnivaló, nekem unaloműzés végett.

A Bosszú (Nemesis, '97)

A minden tekintetben meglehetősen csúf borítóval megjelent első, és az egyik Predator:Omnibus coverartjának(?) felhasználásával megjelent második szám(az eredeti borító még rosszabb, mint az elsőé) véleményem szerint telitalálat. A történet Londonban, 1896-ban, Hasfelmetsző Jack "rémuralma" után egy évvel játszódik. Titokzatos, kegyetlen gyilkosságok történnek a ködös Albionban, ám a gyilkos nem Hasfelmetsző, hiszen vele ellentétben látszólag válogatás nélkül öl ("Rugólábú Jack"). A Diogenes Club nevezetű, mindenható titkos társaság az Indiából frissen hazatért angol katonát, Edward Soames kapitányt bízza meg a gyilkos elfogásával. Soames kezdettől fogva tart az ügytől, és aggodalma kis idővel később bizonyosságot nyer: az Indiában a társait lemészárló Rakshasa (a Nirvanaból kiűzött emberevő indiai démon) tért vissza. Lelki gyötrelmeit megelégelve elhatározza, hogy a múlttal ellentétben most nem futamodik meg a lény elől, és szembeszáll vele. Persze ahogyan kell, nagy csatában el is keni a bolygóközi vadász száját (szájait?).

A történetet Gordon Rennie jegyzi, a rajzokért Colin MacNeil a felelős-mindkét úriember munkja kifejezetten tetszik. A történet bár nem egy nagy szám, nagyon jól van tálalva. London jó helyszín (nagyrészt a híres csatornahálózatban járunk), az időpont kiválasztása is tökéletes (az öltözködés, a modor, a bajuszviselet, a fegyverek, stb.). A helyenkénti indiai visszaemlékezések színesítik a történetet, amit egy pillanatra sem éreztem erőltetettnek.
MacNeil rajzai nagyon tetszenek. Helyenként bár nagyon merevek, szépen kidolgozottak, aprólékosak, tökéletes korrajz testesül meg, és bár kedvenc ragadozónk első látásra furcsának tűnik, régen láttam Predator képregényben ilyen cool vadászt.(ellentétben a 2009-es megjelenéssel, ómájgád de csúnyák ott szegények)

A színek is szépek (bár van egy kép ahol vörös a pred vére, brrr...), tehát összeségében pazar cucc a Dög kedvelőinek.



Betondzsungel (Concrete Jungle, '90)

A második, négyrészes, Den Beavuais mester, és Chris Warner fantasztikus borítóival felvértezett széria is igencsak jóféle cuccanat. A csodálatos coverek (bár az első kicsit pózer, de nagyon szép) rögtön meghozzák a kedvet egy kis olvasgatásra, és a történetben sem kell csalódnunk (bár ez Mark Verheidennél azt hiszem nem meglepetés). New Yorkban járunk, a hőhullám idején. Az emberek megbolondulnak a hőségtől, és ez rengeteg pluszmunkát okoz a rendőrségnek, köztük Schaefer és Rasche gyilkossági nyomozóknak.

Egy este egy látszólag két rivális drogbanda tűzharcának helyszínén helyszínelnek (báff), ám "sima" szétlőtt hullák helyett a plafonra lógatott, megnyúzott tetemeket találnak. Schaefer-akiről útközben kiderül, hogy Dutch Schaefer (gyengébbek kedvéért a nagy, kigyúrt benga állat az első filmben, akit kedvenc Arnoldunk domborított) öccse- ekkor rosszat sejt,és amikor bátjya volt felettese óvva inti az eseményektől, a világos parancs (persze feka a rendőrfőkapitány;) ellenére visszamegy a helyszínre, és összeakad a 2 méter magas ragadozóval, ami nemes egyszerűséggel kirúgja Schaefer-t az emeletről. A zuhanást túlélve Schaefer bátyja emlékének adózva üldözni kezdi a lényt, és később egy kolumbiai dzsungelben el is intézi. Ám ezzel nincs vége, hiszen a meggyilkolt lény társai feldühödve összegyűlnek, és támadást indítanak Schaefer és New York ellen...

Meglehetősen sok párhuzam van a szintén '90-es második film között (drogháború, bandák, metró, sok predi a végén), de meg nem tudom mondani, melyik készült el előbb.
Mark Verheiden-t dícsértem már, jöjjön a rajz: Chris Warner és Ron Randall munkája azt kell ogy mondjam, felemás. Az első két számot Warner jegyzi ceruzarajzolóként, akinek határozottan bejön a stílusa. Rengeteg "átlógó" kép és szép rajz jellemzi munkáját, amit Randall tusrajza gyönyörűen egészít ki. Viszont az utolsó két számnál helyet cseréltek az urak, legalábbis Randall kapta kezébe a ceruzát.

Őszintén szólva nem tudom, melyikük lopja melyikük stílusát a képregény kedvéért, de Warnernek jobban összejött (persze az is lehet, hogy rosszul tudom, és Randall volt az első két szám grafikusa, mindenesetre én nem így tudom). Kissé izzadtságszagú képek, merevebb stílus, néhol kifejezetten Randa(ll, muhaha...). Mindenesetre a történet nagyon beindul, így kiegyenlíti egymást a 2 x 2 szám, és összeségében egy élvezhető sztorit kapunk, ugyanúgy élvezhető rajzokkal.

A színezés (kissé érdekes néhol, hiába '90-es a képregény...lila fejek, zöld stukkerek, kék padlók, citromsárga árnyékok...de annyira nem vészes, néhol kifejezetten tetszetős.

És még egyszer...ezek a borítók...frenetikusan fantasztikusan piszkosul gyönyörűek.

Hát ennyi volt mára. Remélem azért érdekelt valakit a téma! Megyek predátoróesstét hallgatni, mert rohadt király.