Travifan poszt

A Moziünnepet kihasználva volt szerencsém igen kedvezményes áron megtekinteni az 1974-es Taking of Pelham One Two Three friss remake-jét, melyről mind a "szaksajtó", mind az olyan menő filmes bloggerek, mint én, nagyrészt lesújtóan nyilatkoztak-egy-két "egész jó" értékeléstől eltekintve. Az (állítólag zseniális) eredetit még nem láttam, és van egy érzésem, hogy ezen kis posztra reagálván páran megemlítik, hogy inkább azt kellett volna megnéznem.

Tehát elvárásaim a székemet elfoglalva nem voltak túl magasak, és bár nem cáfolt rám az élet(vagyis inkább a Columbia), nem bántam meg, hogy kifizettem a borsos, 500 forintos jegyárat. Sőt! Meg kell hogy mondjam, nagyon tetszett a film! Semmi váratlan, semmi új, de összeségében egy teljesen élvezhető darab. A sztori kissé butus, a felvezetés (az első 4-5 perc, a gizdának tűnni akaró, amúgy holt erőltetett főcím) szörnyű, de utána pöpec módon beindul a film. Bár a film háromnegyede kb. két helyszínen játszódik, sikerült úgy megtölteni tartalommal (leginkább a Ryder és Garber közötti párbeszédekről van itt szó), hogy az átlagnéző ne unja magát. Néhol sajnos túl amerikai, a laptopos csaj, a feka katona civilben és a túl sok 'motherfucker' megfekszi az ember gyomrát egy idő után...

Minden rossz tulajdonsága ellenére bátran ajánlom mindenki figyelmébe, amennyiben nem vagyunk teljesen mainstream-ellenesek. Mindenesetre tessék figyelembe venni, hogy objektíven nem tudok egy olyan filmről nyilatkozni, amiben John Travolta rosszfiút játszik(pölö Ponyvaregény, Ál/arc, Rés a Pajzson, csak hogy a jobbakat említsem). Képtelen vagyok rá, fülig érő mosollyal summáztam mostani alakítását is. Az angol nyelv szépségeit "kihasználva" sajnosrengeteg fuckot és rossz szöveget adtak a szájába, de színészi játéka felülkerekedik, és Ryder szerepében ismét tarol. Travolta is magic.