Egész egyszerűen fantasztikus, felülmúlhatatlan, rendhagyó és érdekfeszítő eseményekben gazdag napom volt a pénteki.
Természetesen ezt a felütést nem szabad komolyan venni. Rendhagyónak mindenképpen rendhagyó volt, hiszen szeptember óta talán ez volt az első nap a suliban, amikor egy órán sem aludtam el. Büszke vagyok magamra, de tényleg!
Természetesen ezt a felütést nem szabad komolyan venni. Rendhagyónak mindenképpen rendhagyó volt, hiszen szeptember óta talán ez volt az első nap a suliban, amikor egy órán sem aludtam el. Büszke vagyok magamra, de tényleg!
Másrészről viszont tényleg megérte bemenni. Megvolt az első filmtörténet óránk, ami a várttal ellentétben kifejezetten jó volt, még annak ellenére is, hogy az avantgárd mozgalmat vettük-kellemetlen emlékeim vannak a mozgalomról az érettségi szóbeli idejéből. Filmet néztünk, méghozzá egy 1928-as szürrealista filmet, Luis Bunuel Az andalúziai kutyáját (Un chien andalou). Sajnos YouTube-on, ahol "minden fenn van", csak az nincs, ami kéne, nem találtam meg a teljes filmet, de azért érdemes belenézni ebbe a részletbe:
A rendező Luis Bunuel, a forgatókönyvet Salvador Dalí-val(!) közösen írták. A szürrealizmusra jellemző polgárpukkasztás, és "sokkolni kívánás" igen nagy mértékben jelen van a filmben. Egyszer mindenképpen érdemes végignézni a művet, már csak azért is, mert láthatjuk, nem korunk vívmánya az öncélú gusztustalankodással tarkított "művészfilm" (a napokban tekintettem meg az egekig magasztalt, kül-és belföldön egyaránt díjjakkal elhalmozott Taxidermiát annak reményében, hogy majd írhatok egy szaftos kis ajánlót itt Nektek - a közepe fele már az elpazarolt sávszélességet/monitor energiafogyasztását is sajnáltam rá), habár az Un chien andalou mérföldkő volt anno, a maga idejében.
A filmtörténet után következett a rettegett hangtechnika dolgozat. A félelem alaptalan volt, hiszen a Tanár Úr előtte kb. lediktálta az egészet. Min. 4-es, jeáh!...
De ezzel még nem volt vége, hiszen a dolgozat csak fél órát vett igénybe, jött az újabb, katarzissal egyenértékű tananyag:a mikrofonok! Egyszerűen csüngtem a Tanár Úr ajkain, ittam minden szavát, minden egyes lélegzetvételénél én is pihentem egy pillanatot, nehogy kimaradjon valami a jegyzetemből.
De ezzel még nem volt vége, hiszen a dolgozat csak fél órát vett igénybe, jött az újabb, katarzissal egyenértékű tananyag:a mikrofonok! Egyszerűen csüngtem a Tanár Úr ajkain, ittam minden szavát, minden egyes lélegzetvételénél én is pihentem egy pillanatot, nehogy kimaradjon valami a jegyzetemből.

Hiába, legjobb tudomásom szerint nem hangtechnikusnak készülök...

